Egyszerűen... Nem tudom elhinni, hogy soha többé nem látom. Mindig is tisztában voltam azzal, hogy nagy fájdalommal jár, ha elveszítesz valakit, akit szeretsz, de korántsem gondoltam volna, hogy ennyire szörnyű dolog. Akárhová is nézek mindenhol őt látom. Eszembe jut a legapróbb és leghétköznapibb dolgokról is. Hiába mondom a körülöttemlévőknek, hogy jól vagyok, én is és ők is tudják, hogy ez koránt sincs így. Fáj. Kimondhatatlanul sajog a mellkasom. El kéne felejtkeznem a dologról, de nem tehetem meg. Nem feledkezhetek meg róla, nem felejthethetem el, hogy mennyire szerettem, csak azért, mert fáj. Ő valaha is elfelejtene engem és a velem töltött időt? Még szép, hogy nem! Kizárt, hogy valaha is megfeledkezne bármiről. Valószínűleg még a kérdés sem merülne fel benne. Bennem sem szabadna, hogy felmerüljön. Emlékeznem kell rá még akkor is, ha már nincs velem. Akármennyire is nem akarom, el kell fogadom, hogy ő már nincs többé. Még akkor is, ha számomra nincs ennél kegyetlenebb dolog a világon.

❦ 𝓢𝓪𝓼𝓪𝓴𝓲 𝓕𝓾𝓳𝓲 ❦