Január 6, vasárnap
Lehet azért éreztem így, mert soha nem volt semmi érzésem még fiú iránt (persze lánnyal sem), és nem tudtam ezt a dolgot mire vélni.
Előkaptam a telefonom a ruhám egyik zsebéből és írtam a jegyzetekbe pár szót.
"Most mit akarsz csinálni?" – mutattam fel neki, össze-vissza dobogó szívvel.
– Ha te ezt tudnád – lehelte halkan és egy kis rés jelent meg az ajkai között. A tekintetem a szájáról a szemeibe mélyedt. Tudtam hogy rajtam van a kabát, de olyan melegség járta át a testem, hogy úgy éreztem ha levenném a ruháimat akkor is melegem lenne.
– De látom te is ezt akarod – gyengült el a keze, ami immár a derekamon volt. Mostmár határozottan tudtam, mit akar és a szívem azt súgta én is ezt akarom, de az agyam pedig azt üzente hogy hátráljak, hisz tegnap ismertem meg, sőt nem is ismerem annyira. Kikapcsoltam a gondolkodásom és ismét leunytam a szemem, bár most nem nyitottam ki. Vártam. Lehelletét közelebb éreztem magamon, egyre közelebb húzott magához. Halkan, de gyorsan szívtam a levegőt az orromon, ami halható volt. Egyszercsak megéreztem valamit a számon, és feleszméltem hogy ez a valami, Finn szája. Puhán, mégis érzékien csókolt. Ha lehetett, még ennél is közelebb húzott magához, én pedig karjaimat nyaka köré tettem. Mikor már nem kaptam levegőt, kissé zihálva húztam el a fejem, majd belenyomtam a mellkasába. Ölelve álltunk és azt éreztem, hogy örökké bírnák így állni, bár sejtettem Ő is. Életem első csókja. Remélem neki is legalább annyira jó volt mint nekem. Kezét elvette a derekamról, felemelte vele a fejem. Kellemes mosoly volt ajkain, amelyek most egy lágy puszit nyomtak az én ajkaimra. Visszacsúztatta ujjait az enyémekbe és szótlanul sétáltunk tovább. Teljesen megvoltam döbbenve, nagyon örültem, egyben még mindig nem tudtam eldönteni mit érzek iránta.

Sajnálom a szóismétléseket, próbálom elkerülni őket. Ha így is tetszik nyomjatok egy vote-t és írjatok valamit kommentben!🥰