Január 6, vasárnap
Úgy keltem fel, ahogy lefeküdtem. Gondolkodtam. Hogy értette Finn, amit mondott? De nem is kéne ezen gondolkodnom hisz egy napja ismerem. Ő se gondolhatta komolyan. Mikor éppen elterveztem, hogy veszek a suliba pár új cuccot, mert év elején nem nagyon kaptam semmit, jött egy üzenetem instán.
@finnwolfhardofficial üzenetet küldött.
Összehúztam a szemöldököm és megnyitottam.
"finnwolfhardofficial: Hello! Lenne kedved megbeszélni a tegnapit? Mondjuk ma a pizzázóban?:)"
Jajjj... Igaz hiányzott már, hogy elmerülhessek a szép szemeiben, de... Mi? Ezt tuti nem én gondoltam! Mi van? Nem értem magamat...
"maya_white: Szia! Rendben, hány órakor?"
A válasz szinte azonnal jött.
"finnwolfhardofficial: 12:15 megfelel?
maya_white: Igen. Akkor ott?
finnwolfhardofficial: Nem, majd csengetek.
maya_white: Oké. Szia!
finnwolfhardofficial: :)))"
Basszus az mindjárt itt van. Meg mi ez az emoji? Nincsenek normál emojiaji? Ahh, mindegy, inkább elkezdtem készülődni. Vagyis inkább kezdtem volna. Mit vegyek fel? Olyan 20 perc múlva megtaláltam a tökéletes outfitett. Egy fekete farmerruha, alatta fehér pulcsi, hozzá egy fekete harisnya, plusz a fehér nike cipőm. Hát, remélem nem fogok megfagyni, mert ahogy látom az ablakból esik a hó. Hajamat kiengedtem, biztonság kedvéért a kezemre tettem a fekete scrunchie-m. Felkaptam a váltáskám és beledobtam a telefonom. Ebben a pillanatban csengettek. Mire leértem anya kint beszélgetett Finnel.
– Ó, szia Maya! – köszönt anya, de közbe az Ő szemeit éreztem magamon.
Intettem egyet majd elmutattam, hogy elmegyek Finnel ebédelni, anya pedig elmosolyodott.
– Rendben, jó szórakozást!
Felvettük a kabátaink és elkezdtünk sétálni a pizzéria felé.
– Nagyon szép vagy ma – időzött rajtam a tekintete.
– De a pirulásod mindent visz – vigyorgott arcomba, én pedig nem tudtam eldönteni, hogy magamat csapjam fejbe vagy őt.