Január 5, szombat (utoljára)
Néztem rá egy kis ideig, de továbbra se mutattam neki és nem is terveztem. Lehet, hogy érzek iránta valamit de egy csomó kérdés merült fel bennem.
1. Barátnője van, nem?
2. Lehet barátilag értette?
3. Miért vagyok ilyen hülye?
Ráakartam mosolyogni végül, de elég érdekesre sikeredett. Összehúzta a szemöldökét, majd vigyorogva a plafonra felé nézett.
– Jajj, ha értenéd hogy mondtam – sóhajtotta.
"Néma vagyok nem süket" – írtam le neki egy papírra. Kínosan elmosolyodott.
– Holnap, ha gondolod elmehetnénk pizzázni vagy valami hasonló.
"Barátnőd van." – emlékeztettem ismét.
– Ki tudja? – kacsintott rám, aztán kisétált a szobámból, én pedig kikerekedett szemekkel néztem. Na jó. MI?

Finn szemszöge
– Sziaaa szerelmem, hogy vagy? – szólt bele az idegesítő hang a telefonba.
– Szia. Ami azt illeti...
– Jaj baba, most itt vagyok Scottéknál, nem lehetne hogy később beszélünk? – nyávogta, mire boldogan elmosolyodtam. Végre, egy jó indok!
– Megcsalsz. Szakítok – mondtam ki.
– Nem csallak. Még – kuncogott. – De valaki nagyon türelmetlen.
Kinyomtam a hívást, majd tiltottam a számát, hogy ne bírjon hívni. Ez az. Szabadutam van.

Hát ez nagyon rövid leeett. Ne haragudjatok! ♡