Január 5, szombat (még mindig)
Mikor leültünk az ágyamra, felhúztam a térdem és elkezdtem az ujjaimat tördelni.
– Néma vagy, igaz? – törte meg a csendet halk szavaival.
Újból bólintottam, majd felemeltem a telefonomat, írtam három szót és odamutattam neki:
Hogy jöttél rá?😂
– Nem is tudom – mosolygott rám. De ez nem az a "sajnálom, hogy ez van veled", hanem őszinte mosoly volt, amitől nekem is felfele gördültek ajkaim.
– Megtanítasz?
Összeráncoltam a homlokom, nem értettem mire mondja.
– Arra az izére... JA! Jelnyelv! Megtanítasz? – angyali szemekkel nézett rám és elmutattam a "persze"-t. Gondolom próbált belelendülni a némák világába, mire felnevettem. Ez a némáknál furcsa hörgésnek hangzik, tehát Finn velem együtt nevetett. Próbáltam neki alap dolgokat megtaníta, nem is volt annyira nehéz mert tökre ügyes volt.
- A "szeretlek"-et hogy kell jelelni? – kérdezte, mire pislogva néztem rá. Megforgatta aranyosan a szemét majd megkérdezte mégegyszer mikor megmutattam neki, Ő azt mutatta vissza, hogy "Szeretlek Maya". Dobbant egyet a szívem, de nem mutattam vissza. Egy napja ismerjük egymást. Ilyenkor még nem lehet szeretni a másikat... Vagy de?

•
Rövidke rész de remélem tetsziik! ♡