Január 7, hétfő
– Mondtam, hogy cuki így a hajad? – nézte az említett dolgot és elkezdte húzogadtni az iskola bejárata előtt.
Eltoltam a kezét.
"Tudom, hogy jó így ezért ne tedd tönkre. De ha tetszik akkor megcsinálom így máskor is." – ajánlottam fel neki egoistának mutatva magam, ami mellette nem is volt nehéz.
Magához húzva egy puszit nyomott a homlokomra.
– Ma csak osztályfőnöki óra van, mert ugye ma lett vége a téli szünetnek. Ha bármi baj van szólj, bár úgyis veled leszek egész nap – mondta őszintén és gyorsan csókolt volna meg, de én ismét beleharaptam az ajkába. Eltolt magától.
– Maya ne már, így most rögtön a mosdóba kell mennem – cicegett én pedig kinyújtottam a nyelvem. – Azt akarod, hogy én meg azt harapjam le?
Viccesen szomorú arcot vágtam majd beléptem az iskolába. Voltam itt, amikor beiratkoztunk de ez természetesen más volt. Ahogy Finn nevetve jött be utánam, tűnt fel nekünk, hogy lekéstük az első órát, mert szünet volt. Ja, mielőtt elfelejteném mondani, mindenki minket nézett. MINDENKI.
– Gyere, ne foglalkozz velük – susogta a fülembe Wolfy, és magaután húzott. Ahogyan észrevettem egy bandához tartottunk.
– Ó, azt lehet elfelejtettem mondani egy bandám is van. Calpurnia – hitetlenkedve néztem rá, Ő pedig elvigyorodva betolt a barátai közé.
– Szeva skacok, Ő a barátnőm Maya White, mutatkozzatok be, meg ilyesmi. Csak szólok senkit sem ismer, még engem sem ismert meg.
– Uuuuuu – mondták a többiek egyszerre. – Ez hatalmas tragédia.
– Na de én mindjárt jövök – mutatott a wc felé Finn.
– Értjük mi, magunktól is rájöttünk hogy izgat a csajszi – mondta egy vörös hajú lány, a többiek pedig vele együtt röhögtek. Én kínosan takartam el a szemem egy másodperc erejéig. Finn elment a lány mellett, óvatosan beleboxolt a vállába, rám nézve kacsintott egyet, és bement a mosdóba.
– Noah Schnapp – mosolygott egy aranyos fiú.
– Caleb McLaughlin – pózolt egy fekete gyerek.
– Sadie Sink – dobta a haját, vöröske.
– Gaten Matarazzo – kandzsalított, gondolom a vicces gyerek.
– Ayla Tesler-Mabe – mondta egy lány, akinek gitár volt a hátán.
– Millie Bobby Brown – ölelt magához egy barna rövid hajú lány, aki azonnal szimpatikus lett. Igazából mindenki az lett. Olyan kedvesek voltak, befogadóak.
– Ahogy látom tényleg van itt valami. Azokat a ribiket sose hozta ide bemutatni vagy valami – mondta Ayla.
– Még jó hogy van valami hát nem láttátok kicsi Finnt? – fuldoklott Gaten a nevetéstől és vele nevetett mindenki. Haha – gondoltam magamban.
– Hm, Ayla, lehet visszakéne vonnod az előbbit – mondta vigyorogva Sadie, mire én is nevettem egyet és megráztam a fejem.
Kinyílt a mosdó és Finn végre kijött. Odaállt a hátam mögé, és úgy hogy a többiek ne vegyék észre, a kabátom alatt becsúsztatta a karját és átölelt.
– Azért ne nyírjatok ki minket a cukiságotokkal – mondta Millie, és a másik két lány hevesen bólógatott.
– Igazad van – emelte a kezét Sadie, Millie és Ayla felé. – Örökre szinglik!
– Ugyanmár, ha ezt mondjátok mindig nézetek a telefonotokra és akkor mondjátok ezt, ha nem láttok egy csomó gyerektől üzenetet – mondta Noah, majd mosolyogva rám nézett.
– Mi van csajszi, néma vagy?
Elernyedtem Finn kezében és becsuktam a szemem. Hallottam, hogy azt mondja, hogy "Na ez szép volt!", aztán megfordított és bevitt a lány mosdóba.
– Sajnálom, szólnom kellett volna nekik erről – túrt a hajába és fejét a csempébe verte. Arcát simogattam és ezáltal látszólag megnyugodott.
"Semmi baj, már megszoktam és nem a te hibád."
Azt vettem észre, hogy helyet cseréltünk és most én állok a falnál, Finn előttem huncut vigyorral.
"Nem akarok a második óráról is lekésni." – tátogtam én is huncutul.
– Miért késnénk le azt is, bébi?
Válasz helyett megcsókoltam, mígnem meghallottuk a csengőt.
"Ezért, Wolfy drága."