Január 6, vasárnap
[Maya szemszöge]
Csak ültem az ágyamon és gondolkoztam. Nem értettem semmit, még magamat se. Egy napja ismerem. Egyáltalán mit gondoltam? Én nem ilyen vagyok, hogy rögtön így szinte odaadom magam neki, miközben nem is ismerem! Miért van ennyi követője egyáltalán? Miért engedtem hogy megcsókoljon? Erre a kérdésre bevillant a kép, hogy egyszer viszonoztam és... És tetszett. De még ha érzek is valamit iránta, miért nem mesélt magáról? Tegnap is csak rólam beszéltünk, vagyis inkább a jelnyelvről. És mit képzel, hogy... Hogy a ribije leszek vagy mi?! De ahogy lehunytam a szemem, éreztem, hogy élveztem. Hogy ha talán mesélt volna erről az egészről, akkor lehetett volna valami. Ahogy nyúltam egy zsebkendőért észrevettem magamon valamit. Oh, a kabátja. Fel se tűnt. De amint inkább a telefonomat kerestem, az övét találtam meg a zsebében. Ahogy láttam ugyanolyan telefonunk van, a különbség hogy neki fekete, míg nekem fehér. Ahogy bekapcsolódott, inkább eldobtam a telefont az ágyra, amiről természetesen lepattant. Neeeeeee! Amilyen gyorsan csak tudtam rohantam oda, de mindegy volt, egy csomó helyen tört be a képernyője. Egy rohadt nagyot káromkodtam magamban. Basszus, mit fogok mondani? Miért nincs rajta üvegfólia? Se tok? Amilyen szerencsétlen vagyok, ez már az én telefonommal is megtörtént, de az enyémet annyira védi a tok, hogy semmi baja nincs. De basszus, basszus, basszus! Ha szakítottak akkor miért egy csókolózos kép a VOLT barátnőjével a háttérképe? Észrevettem, hogy nincs kód, ezért feloldottam, és ahogy gondoltam ugyanaz a kép volt itt is. Ismét elkezdtem sírni, majd döbbenten néztem, hogy folyamatosan jönnek az értesítések és hogy mennyi olvasolatlan üzenete van. Beléptem az üzenetek, beírtam a telefonszámom, és írtam rajta Finnek egy üzenetet.
"Örülnék, ha visszaadnád a telefonom, kérlek hozd ide hozzánk. Maya" Elküldtem. 5 perccel később csöngettek, mivel Ő nem bírt visszaírni, hisz az enyémen kód van. Kabátját levettem magamról, és ma utoljára beleszippantottam.
A jegyzetébe beleírtam egy rövid üzenetet, majd lesétáltam a lépcsőn. Anyáék elmentek, amit bár furcsának tartottam láttam hogy ott van egy üzenet a hűtőn. Nem törődtem vele inkább kinyitottam az ajtót, és Finn nem is hezitált rögtön belépett rajta.
– Maya, sajnálom ho... Sírtál? – nézett rám aggódóan. Oh, a smink, el is felejtettem. Na mindegy. Legyintettem egyet és faarccal előhúztam a telefonját és az üzenetet megnyitva átadtam neki.
Meglepődött fejjel vette át a törött készüléket, rám nézett aztán elolvasta.
"Sajnálom, hogy betörtem a telefonodat, nem direkt volt csak mérges voltam. Majd kérek anyáéktól pénzt, hogy megcsináltassák, vagy vegyenek újat. Tényleg sajnálom."
– Nem kell kifizetni meg semmi. Hogy törted be, és miért? – kérdezte egy pillanatig elmosolyodva aztán kilépett az alkalmazásból és rájött saját maga is.
– Ó, én...
Ismét bedühödtem, neki dobtam a kabátját és kinyújtottam a kezem várva az én telefonomra. Óvatosan tette a kezembe, de az ujjaink összeértek és mindketten vettünk egy mély levegőt majd egymásra néztünk.