Január 5, szombat
– Kislányom kérlek kelj fel! Elkéne menned boltba kenyérért, mert elfogyott! – rontott be anya a szobámba, mire én nyűgösen a fejemre húztam a takarót.
– Maya White, ne csináld! Ma jönnek hozzánk apa kollégái, nekem muszáj főznöm.
Mérgesen ledobtam magamról a takarót és az órára néztem: 7:38. Szemforgatva elmutogattam anyának, hogy elmegyek ő pedig kiment a szobámból. Kivettem a szekrényemből egy fekete hosszú farmert és egy szürke nagy pulcsit. Felkaptam egy fésűt, majd megfésültem vele fehér hajamat. Nem, nem festett. Mindenki megkérdezi és ezért is csúfolnak, de majd egyszer befestem feketére és akkor talán nem fognak. Megmostam az arcom és lementem, felkaptam az asztalról a pénzt. Felvettem a fehér Nike cipőm, a fehér kabátom és a fehér sapkám, és elindultam Kanada utcáin a boltba. Pár perccel később odaértem és elmentem kenyérért és felkaptam egy csokit is. Beálltam a sorba, ami bár elég hosszú volt, nem nyitottak volna másik kasszát. Az előttem lévőre néztem. Öhm wow. Sötétbarna, már-már fekete göndör haja volt és vékony teste, de azért pár izom volt a lábán, amennyit megbírtam belőle állapítani, mert háttal állt. Aham, háttal. De gondolom észrevette, hogy nézem szóval vigyorogva hátra fordult. Napszemüveg volt rajta, mire összeráncoltam a homlokom mivel tél volt. Fejembe látott, ezért mögém nézett és nyugodtan levette magáról. Így megcsodálhattam sötétbarna szemeit, melyek úgyszintén gyönyörűek voltak.
– Neked is szia – vigyorgott továbbra is.
Ám én most a szeplőibe voltam elmerülve, szóval ezt se hallottam meg. Naná, hisz csak én vagyok ilyen szerencsétlen.
Aranyosan felnevetett, majd felemelte a kezét és megbökött. Belenéztem szemeibe és intettem egyet. Felnevetett, pedig nem tudta, hogy nem bírok vele beszélgetni. Mivel komoran ránéztem, ő is elkomolyodott és ránézett egy szép lányra, aki odament hozzá egy csomó csokival, meg chipssel és megcsókolta. Hát köszi – gondoltam magamban. A Srác újra rámnézett.
– Elénk mehetsz, ha akarsz – mondta, mire két dolog történt. A barátnője mondott egy pff-t, én pedig ezzel mit sem törődve eléjük akartam menni, ám ekkor majdnem előre estem, nem tudom miért de a Fiú elkapta a derekamat. Elpirulva tátogtam neki egy köszit, ő pedig mosolyogva bólintott egyet. Előttük nem kellett sokat várnom, ezzel a "beszélgetéssel" elment az idő. Ám ekkor a szőke csajszi megkopogtatta a vállam hatalmas műkörmeivel és ezt mondta:
– Hagyd békén a pasimat, te kis ribi! – sziszegte halkan, hogy csak én halljam. Mit sem törődve kifizettem a kenyeret és a csokimat, majd egy utolsó pillantást véve a fiúra – aki szintén engem nézett –, hazafutottam.