Bármennyire is nem akartam újra belevetni magamat a nyomozásokba, de nem hagyhattam figyelmen kívül azt, hogy a bátyám mennyi embernek ártott már és fog is, ha nem állítom meg. Megbeszéltem Hoshikawa nyomozóval, hogy a háttérből fogjuk végezni a dolgokat, hogy Fukuchi San ne fogjon gyanút. Már így kiszúrt magának, ha rájönne a bátyámmal kapcsolatos dolgokra, akkor abból biztosan sok problémám lenne. Egyébként, a nyomozó egész jól érzi magát, az anyám társaságában, ami jó, mert így ő sem lesz egyedül végre. Tudom, hogy apa halála mennyire megviselte őt, ezért jó lenne, ha végre könnyebb lenne neki is. A mai napom is úgy indult, mint a szokásos többi. Reggel elmentem, az iskolába, ahol igyekeztem a legjobbat kihozni magamból. A szünetben Ryuji - vel osztottam meg, a félelmeimet a nyomozásokkal kapcsolatban, illetve igyekeztem felvidítani Hikarit, aki újabban napi szinten veszik össze a mamájával. Mondhatjuk úgyis, hogy egy teljesen átlagos napnak indult, ám valami mégis megváltozott. Miután hazaértem, legnagyobb meglepetésemre az anyám és a nyomozó, vígan kávézgattak.

- Ainosuke, üdv itthon!

- Nyomozó, hogy kerül ide ilyen korán?

- Igazából, szerettem volna, ha megismerkedsz a nyomozó csapat új tagjával. Tegnap mutatta be őt nekünk Fukuchi rendőrfőnök és igazán szimpatikusnak tűnt, gondoltam te is szívesen megismerkednél vele.

- Jó lenne, de nem hiszem, hogy Fukuchi San örülne, ha odamennék. Már így is nagyon dühös rám, mert azt hiszi közöm van az eddigiekhez.

- Ne aggódj, ő ma nincs bent, szóval nyugodtan eljöhetsz velem. Ha neked úgy jobb, az édesanyád is jöhet velünk.

- Nekem, vagy magának nyomozó? - tettem karba a kezeimet.

- Milyen kérdés ez? Persze, hogy neked Ainosuke Kun! Na, de most már induljunk! - mindhárman beszálltunk a kocsiba és a rendőrségre mentünk. Fukuchi San valóban nem tartózkodott az épületben, emiatt eléggé megkönnyebbültem. A folyosó végén, egy fekete hajú magas férfi állt, ám az arcát nem láttuk, mivel háttal állt nekünk.

- Sakisaka! - kiáltott oda neki a nyomozó, mire az említett megfordult és végre megláthattuk az arcát. A döbbenettől, szóhoz sem tudtam jutni. Hiszen ez teljességgel lehetetlen, vagy mégsem?

- Nocsak, úgy tűnik vendégeket is hoztál! - odasétált hozzánk, mi pedig az anyámmal igyekeztünk úgy tenni, mintha semmi furcsa nem lenne benne.

- Ainosuke Kun, Hitomi San, bemutatom Sakisaka - t, a nyomozócsoportunk, új tagját!

- Sakisaka vagyok, nagyon örvendek! - az anyám, csak megrökönyödve állt ott, én viszont a helyzet magaslatán voltam.

- Tanaka Ainosuke vagyok, ő pedig az édesanyám, Hitomi! - felé nyújtottam a kezemet, majd kezet ráztunk. Nem engedhettem meg magamnak, hogy kétségbeessek.

- Ainosuke Kun, itt maradsz egy kicsit Sakisaka - val? Beszédem lenne, az édesanyáddal.

- Rendben van, én addig majd elbeszélgetek egy kicsit a nyomozóval! - miután anyám és a nyomozó elmentek, kettesben maradhattam egy kicsit vele.

- Remélem tetszett a meglepetésem, drága kis öcsém! - szólalt meg, nekem pedig, ökölbe szorult a kezem.

- Most meg mit tervezel? Egyáltalán, hogy jutottál be ide?

- Nem csak neked vannak jó képességeid Ainosuke, hanem nekem is! Mondjuk úgy, ez volt a rendőrfőnök hálája azért, amiért segítettem kézre keríteni egy gyilkost.

- Mit akarsz még? Nem volt már elég?

- Téged akarlak Ainosuke! Ha te meg én összefogunk, akkor nagy dolgokra leszünk képesek, mert te nagyon okos vagy és az apánk képességét örökölted. Szerinted miért látod azt, hogy miket tervezek? Nos mondhatjuk, hogy ez a génjeinkben van!

- Miért kellene segítenem neked?

- Ha megteszed, akkor az anyádat és a hozzád közelállókat megkímélem, de csak akkor, ha csatlakozol hozzám!

- Rendben van! - kezet fogtunk, ő pedig gúnyosan vigyorgott. Drága bátyám , még csak nem is sejted, hogy mit tervezek veled. Azt hiszed, ilyen könnyen rá tudsz venni, hogy olyan legyek, mint te? Akkor nem ismersz igazán. A beszélgetésünknek szerencsére vége szakadt, mikor az anyám és a nyomozó visszajöttek.

- Nos, mi történt amíg mi nem voltunk itt?

- Semmi sem nyomozó! Nekem most mennem kell, mert beszélnem kell valakivel! - biccentettem egyet a fejemmel és otthagytam őket. Az anyám még maradni akart, ezért nem erőltettem, hogy jöjjön velem. Az eredeti tervem az volt, hogy beszélek Ryuji - vel és megosztom vele a félelmemet a bátyámmal kapcsolatban. Viszont ez nem így történt, amikor a rendőrség előtt megláttam egy padon a síró Hikari - t.

- Hikari, mi történt? - szaladtam oda hozzá, mire ő semmit sem szólva megölelt.

- Én csak azért jöttem ide, mert tudom, hogy elég gyakran jársz ide és szerettem volna beszélni veled.

- Bántott valaki? - elkezdtem letörölni az arcán keletkezett könnycseppeket.

- Az anyám ma a fejemhez vágta, hogy az apám azért hagyta el őt, mert én megszülettem!

- Mégis, hogy volt képes ilyet mondani neked? Ez biztosan nem igaz!

- Mi van ha mégis? Az apám akkor hagyott ott minket, mikor a mama megtudta, hogy terhes. Talán tényleg én vagyok ezért a hibás! - Hikari tovább sírdogált, mire gyengéden magamhoz öleltem és elkezdtem simogatni a hátát.

- Nem szabad erre gondolnod! Az anyukád biztos csak mérges volt valami miatt, ezért mondta ezt. Kérlek ne is foglalkozz vele! Mi lenne, ha átmennél hozzám és majd együtt csinálnánk valamit?

- Ez jó ötlet, köszönöm, hogy fel akarsz engem vidítani!

- Ez csak természetes! Most menj és mosd meg az arcodat, aztán nálam várlak! - nyomtam egy puszit az arcára, Hikari pedig hazament. Megkönnyebbültem, hogy sikerült jobb kedvre derítenem. Őszintén szólva, borzasztó érzés volt őt így látni. Úgy döntöttem, most már tényleg ideje beszélnem Ryuji - vel, így fel is hívtam őt és megkértem, hogy jöjjön ide.

- Senpai, mi történt?

- Ryuji, hatalmas gond van! A bátyám a nyomozók közé furakodott!

- Ezt meg, hogy érted?

- Valahogy bevágódott sikerült bevágódnia a rendőrfőnöknél, az öreg meg munkát adott neki a nyomozók között. Tudod, hogy ez mit jelent ugye?

- Azt, hogy neked könnyebb dolgod lesz?

- Könnyebb? Én arra gondoltam, hogy befolyásolni tudja a többieket, de a te gondolatod sokkal jobban tetszik!

- Ha elmondod a nyomozónak, hogy ki az új tag, akkor tudja őt figyelni és tudni fogsz minden lépéséről. Azt hiszem, ez így egyszerűbb lenne, nem?

- Igen, de jelenleg nem lehet! Van egy egyességem a bátyámmal, amit nem szeghetek meg!

- Miféle egyesség?

- Mindegy, nem számít. Figyelj, mégis, hogyan vigasztaljam meg Hikari-t? Mármint áthívtam magunkhoz, de ennyitől még nem lesz vidámabb!

- Talán főzhetnél neki valamit, attól biztosan jobb lesz a kedve!

- Ez nem is rossz ötlet, ha itt végzek mindenképpen főzök neki valamit! Mire is mennék nélküled Ryuji! - elköszöntünk egymástól, én pedig mentem, pontosabban mentem volna vissza, de a bátyám megállított.

- Nocsak, úgy látom szereztél egy barátot, vagy nincs igazam?

- Igen, Ryuji a barátom, na és?

- Azt is tudom, hogy van egy lány akit szeretsz, Hikari, hogy pontos legyek.

- Mire akarsz ezzel kilyukadni?

- Oh, semmire sem, feltételezem, hogy nem akarod bajba keverni őket, igazam van?

- Természetesen nem, hisz megállapodtunk, igaz? - ő csak elmosolyodott. Hirtelen meghallottam egy dörrenést. A bejárat felé néztem és akkor láttam meg, hogy egy rendőr vérbe fagyva fekszik a küszöbön.

- Ez csak figyelmeztetés volt, ha nem maradsz nyugton, a lány lesz a következő! - ott álltam ledermedve, mikor az épp arra érkező rendőrök körbevették a társuk holttestét. Úgy tűnik, újra bele kell vetnem magamat a nyomozásba, mielőtt túl késő lenne.