December 6.

Másnap mikor felébredtem, feltoltam magamat egy kicsit a kezemmel és átlestem a párnafalon, megnyugodva konstatáltam, hogy JungKook ugyanúgy háttal feküdt nekem, mint ahogy éjszaka tette azt. Mint kiderült az egész napja szabad volt és este se kellett bemennie dolgoznia a bárba, ami miatt kicsit aggódtam amiatt, hogyan is lesz az alvás, de minden gond nélkül sikerült.

Kiszálltam az ágyból és a gardrób elé sétálva kiválasztottam, hogy mit is viseljek ma. Úgy érzem, nem vittem túlzásba a fehér sima pólómmal és a fekete csőnadrágommal. A hajamat felfogtam lófarokba és a telefonomat zsebre téve kiléptem a kabinból. NaEunnal ismét megbeszéltük, hogy reggel együtt eszünk, ráadásul végre láthattam a híres neves Jimint is, aki annyira elcsavarta a fejét ez alatt a pár nap alatt. A szüleimet tegnap nem igazán látta a barátnőm, és mivel én sem találkoztam velük, így reménykedtem, hogy ez a továbbiakban is így lesz. Hívni már nem hívtak, így nem kellett lehalkítva tartanom a telefonomat, mint ahogy azt ebben a pár napban tettem. Szerettek vagy egy héten keresztül zaklatni, de miután rájöttek, hogy nem fogom felvenni, letettek rólam és vagy egy hónapig nem is kerestek. Addig viszont soha nem jutottak el, hogy eljöjjenek a házamig. Túl nagy erőfeszítést kellett volna tenniük ahhoz.

Beléptem a kellemesen meleg éttermi részbe és azonnal ki is szúrtam a felém integető fekete hajú lányt. Komótosan felé ballagtam és kihúzva a székemet, leültem elé. Most ő elég korán ideért, így kapott helyet az ablak mellett, ami miatt tekintetem azonnal a fodrozódó víz felé terelődött. A Napot sötét felhők takarták el, így most ijesztően sötétnek és vészjóslónak tűnt, de mégis gyönyörű volt. Mégha nem is tudtam úszni, attól még nagyon szerettem a tengert.

- Szép, mi ? - kortyolt bele a narancslevébe a menedzserem, mire halványan elmosolyodva bólintottam és visszafordítottam felé a figyelmemet.

- Csak nem protekcióval szerezted ezt a helyet ? - kérdeztem a menü fölött felé lesve, mire elvigyorodva megvonta a vállát és egy sejtelmes mosolyra húzta az ajkát.

- Lehetséges, de tudod, hogy mindig kihasználom a kapcsolataimat.

- Hihetetlen vagy - sóhajtottam fel, majd elemezni kezdtem a mai kínálatot. Miután egy kisebb vacillálás után eldöntöttem, hogy NaEunhoz hasonlóan sonkás grillszendvicset kérek, már mellettünk is termett egy kicsit alacsony, de ugyanakkor helyes, karakteres arcú, mosolygó fiú.

- Választottak a hölgyek ? - kérdezte kedvesen, mire bólintva leadtuk neki a rendelést és már ment is hátra a konyha felé. Közben viszont láttam ám, hogy milyen szemekkel is bámult a barátnőmre, így azonnal tudtam, hogy ő volt az a híres neves Jimin.

- Csak nem ő a te szőke herceged ? - kérdeztem és valóban, még a hajszíne is stimmelt. Ebben az egyenruhában, meg valóban lehengerlő látványt nyújtott. Már értettem, hogy miért volt akkora zsongás egyes asztaloknál, amik mellett elhaladt.

- De bizony - mosolygott szélesen a lány és a fiú után lesve felsóhajtott. - El sem tudod képzelni, hogy milyen aranyos. Annyira szerencsésnek tartom magamat, hogy az első este pont kiütöttem magamat, így ráestem és nem volt szíve ott hagyni engem - magyarázta és az újabb részleteket megtudva halványan elmosolyodtam. Mind a ketten érdekes mód a túlzott alkoholfogyasztás miatt kötöttünk ki ott, ahol. Néha valóban előnyös a kicsit becsiccsentett állapot. Habár valószínűleg JungKook nem erről vélekedett volna. Pultosként elég sok esetet láthatott, amikor ennek az ellenkezője történt az emberekkel.

- Örülök, hogy örülsz. Csak remélem, hogy ez a továbbiakban is így lesz - hoztam elő ismételten borúlátó énemet, de nem tehettem róla. Egyikünknek muszáj volt a rózsaszín felhőn kívül lennie, hogy figyelhesse az események alakulását.

NaEun természetesen hosszas magyarázásba kezdett arról, hogy Jimin miben is különbözik a többi szélhámostól, számomra viszont sajnos nem mondott újakat. Általában az elején mindig így vélekedett az adott kiszemeltjéről, aztán meg jött az, amikor beesett hozzám, kisírt szemekkel és egy doboz csokival, meg egy zacskó olyan dologgal, ami a srácra emlékeztette, hogy együtt elégethessük, szétvághassuk, megsemmisíthessük. Eközben pedig a zokogását hallgathattam és a szívét pátyolgathattam. Természetesen ezer ilyen alkalom után már nem is említettem, hogy én megmondtam. Mert bár így volt, ezt ő is nagyon jól tudta.

- Egyébként - nyelte le az első falatot a barátnőm és sejtelmesen elmosolyodva áthajolt egy kicsit az asztalon, hogy megbökhesse a karomat. - Milyen volt Mr. Szívtipróval egy egész napot eltölteni ?

- Menő - nyammogtam és gondolkoztam közben a legkifejezőbb szón, habár először valóban ez jutott eszembe.

- Bővebben ? - unszolt tovább, ami miatt összeráncoltam a szemöldökömet és belekortyoltam a kávémba.

- Nem tudom... Párszor előhoztam azt a megjátszott aegyo énemet, mivel a szükség úgy kívánta, de azt leszámítva jó volt. Nem éreztem úgy, hogy unatkoznék.

- Úristen - nyíltak tágra a lány szemei és felnevetve kezdett el egyben köhögni is. - Te... Te komolyan előhoztad a rejtett képességedet ? - ütögette a mellkasát, majd ledöntve a narancslevét egy utolsót köhintve folytatta. - Amilyen cuki arcod van, még be is vehette, hogy valójában is aranyos vagy.

- Ááá, attól nem félek - legyintettem. - Viccesen reagált rá, de pont emiatt nem is hitte el, hogy olyan vagyok valójában. Bár még mindig fiatalabbnak hisz, ami miatt előhúzhatom az oppa kártyát is.

- Csodálom, hogy még nem támadott le - rázta a fejét NaEun és benyomta az utolsó falatot is a szájába. - Pont olyan srácnak tűnik, mint aki a fiatalabb és cuki lányokra hajt.

- Hm - haraptam bele a szendvicsembe és szemöldökömet ráncolva ingattam meg a fejemet. - Szerintem ő pont az a fajta, aki egy idősebbel kezdene csak ki. Kicsit még neki is gyerekes a személyisége, amellett, hogy tud irtó félelmetes és komoly lenni. Nem hiszem, hogy szimplán csak a cukiságra megy...

- Inkább a testre - fejezte be a mondatot helyettem NaEun, ami miatt sóhajtva megmasszíroztam az orrnyergemet.

- Nem egészen erre gondoltam, de ja. Valami ilyesmi.

- Akkor veled jól járt - jegyezte meg a lány, mire azonnal nevethetnékem támadt.

- Na pont ez az, ami bennem nincs meg.

- Hidd el, ha meglát téged fürdőruhában, a lélegzete is eláll majd - jelentette ki büszkeséggel a hangjában, mintha csak a saját testéről beszélt volna. - Te voltál az első írópalánta, akit a szárnyaim alá vettem, így arra is figyeltem ám, hogy közben ne fogyjál le vagy éppen hízz el.

- Akarom én ezt bővebben hallani ? - akadtam meg.

- Hm... Nem hiszem - nevette el magát a menedzserem, mire elmosolyodva adtam fel, hogy valaha is megértem ezt a lányt.

- De egyébként nem is tudok úszni - jutott eszembe az ötlete másik buktatója, amire csak legyintve válaszolt és azt állította, hogy az nem lényeges. Úszás nélkül is lehettem fürdőruhában. Mindenesetre inkább ráhagytam a dolgot és megígértem neki, hogy majd valamelyik nap vele, Jiminnel és JungKookkal elmegyek a medencékhez. Tulajdonképpen én azt akartam, hogy ez soha ne történjen meg, de természetesen nem kerülhettem el. Tudtam, hogy NaEun így is úgy is el fog rángatni magával, ha tetszik, ha nem.

- Egyébként... - kezdett volna el valamit mesélni a lány, de szemem sarkából kiszúrtam valamit az ablak túloldalán, így kíváncsian oldalra fordítottam a fejemet és meg is lepődtem, amikor megpillantottam a szálló hópelyheket. A hangulatos kis zene is hirtelen megváltozott az étteremben egy karácsonyi számmá, ami miatt mindenki érdeklődve bámult ki az ablakon. - Wow, hó - ámuldozott NaEun és elővéve telefonját azonnal készített egy-két képet a szálló hópelyhekről. - Aish, innen nem készül túl jó kép - szitkozódott, majd, mint aki épp megvilágosodott kapta fel a fejét és ragadta meg a karomat. - Menjünk fel a hajó tetejére - mondta, habár inkább utasításnak tűnt ez a mondat. Mikor ismét kinéztem az ablakon elhúztam a számat és megráztam a fejemet.

- Hideg van - magyaráztam, mire NaEun ciccegve megrángatta a karomat.

- Neked mindig a hideggel van a bajod.

- Bocs, hogy fázni szoktam - ironizáltam. - Mindenesetre te felmehetsz, de nekem nincs kedvem kimozdulni a melegből...

- Naaa, gyere. Egyedül nem lenne olyan buli - rebegtette szempilláját barátnőm, ami miatt már csak egy valamivel vehettem fel ellene a harcot. - Ha aegyozni mersz, leütlek - szólalt meg azonnal, mikor még csak levegőt vettem, ami miatt sóhajtva feladtam inkább a próbálkozást és felállva kirántottam karomat a szorításából.

- Juhé, menjünk ! - imitáltam lelkesedést és előrementem, hogy felvehessem a kabátomat.

- A földszinten találkozunk ! - kiáltott még utánam a menedzserem, amire csak felnyújtottam a hüvelykujjamat. - És siess a nagy seggeddel együtt ! - tette még hozzá, ami miatt arcomat tenyerembe temettem és egy pillanatra a folyosón nekidőltem a falnak, hogy fejemet nekiverhessem.

- Ez a lány nem százas - motyogtam, majd erőt véve magamon, megindultam a lift felé.

Felérve a kabinhoz, egy pillanatra megálltam az ajtó előtt, ugyanis nem voltam biztos abban, hogy JungKook még aludt e vagy sem. Ha az első opció volt, akkor halknak kellett lennem, hisz én sem szerettem, ha felébresztettek, de ha már fent volt, akkor akár be is vághattam volna az ajtót. Minden filmben olyan menő belépője volt a szereplőknek, így egyszer én is szívesen kipróbáltam volna. Fülemet az ajtóra raktam, hátha hallok valamit, de az is lehetett, hogy már rég elment, így minden mindegy alapon kinyitottam a zárat és nagy hévvel kitártam az ajtót. Na és akkor derült ki, hogy bizony a pultos srác, még bent volt, ugyanis nemes egyszerűséggel neki vágtam az ajtót. Ráadásul olyan nagy erővel, hogy leült miatta a földre. Kitágult szemekkel néztem, ahogy homlokát fogva szitkozódott, így gyorsan be is csuktam magam mögött az ajtót és valóban aggódva letérdeltem mellé.

- Úristen, jól vagy ? Mond, hogy jól vagy és nincs agyrázkódásod - magyaráztam megrémülve és kezét lefejtve homlokáról hajoltam közelebb és tapogattam ki, hogy van e púpja. Érzékeltem egy kis duzzanatot, így azonnal felugrottam és berohantam a fürdőbe. - Fel ne merj állni ! - néztem még felé gyorsan, de mivel eléggé le volt sokkolva miattam, így valószínűleg meg se fordult a fejében, hogy megmozduljon. Bevizeztem egy kis törölközőt és azzal együtt visszasiettem a fiúhoz. Ismételten letérdeltem mellé és óvatosan a fejéhez érintettem a hideg rongyot. - Nagyon sajnálom - motyogtam és lassan a homloka helyett lenéztem a szemeibe. Látszott rajta, hogy még mindig ideges volt, de reakcióm miatt valószínűleg visszább vett haragjából, így most már inkább csak csodálkozva fürkészte az arcomat. Ezt igen sokáig csinálta, így zavartan visszavezettem tekintetemet a homlokához és egy kicsit erősebben rányomtam a törölközőt. - Van valami az arcomon, hogy így bámulsz ?

- Mi ? - tért észhez azonnal. - Ja, nem... Csak... Most tűntél először idősebbnek nálam, és ez meglepett. Pedig biztos vagyok benne, hogy fiatalabb vagy - magyarázta kicsit lassan, ami miatt tudtam, hogy megártott neki az ajtóval való találkozás.

- Aish - emeltem el tőle a törölközőt és már álltam volna fel, hogy ismét bevizezzem, amikor is csuklóm után nyúlva visszatartott.

- Jól vagyok - állította, ami miatt kételkedve visszaereszkedtem mellé és felmutattam három ujjamat.

- Mennyit mutatok ?

- Hármat - mondta, mire sóhajtva továbbra is az arcát bámultam, de mivel a szemei kezdtek már ismételten élénkké válni, így megnyugodtam afelől, hogy rendben lesz. A zsebemben hirtelen megrezdült a telefonom, ami miatt lassan elővettem és meglátva NaEun nevét a kijelzőn, azonnal beugrott, hogy hol is kellett volna lennem.

- Hol a pitvarekben vagy ? - szólt bele azonnal.

- Mindjárt megyek, csak közbejött valami...

- Oké, de siess, mert egyre jobban havazik és szeretnék készíteni egy jó képet, mielőtt még elállna - magyarázta, majd már ki is nyomott, ami miatt sóhajtva visszasüllyesztettem a készüléket a zsebembe és felállva elsétáltam a táskámhoz, amiből kikerestem a ragtapaszos tasakomat. Egyet kivéve visszasétáltam a felállni készülő fiúhoz, aki elé még gyorsan leguggoltam és felraktam a frufruja alá a rózsaszín malacos ragtapaszt. Látva a végeredményt egy halk nevetés tört fel belőlem, ami miatt inkább visszarendezgettem a fiú haját eredeti állapotába, hogy legalább egy kicsit takarja a tapaszt.

- Nagyon illik hozzád a minta - magyaráztam még mindig nevetve, amit Jungkook elhalkulva figyelt és nem igazán tudott a nevető énemmel kezdeni semmit sem. Túlságosan is lesokkoltam ezzel az oldalammal. Telefonomon megnyitva a kamerát, ismételten arrébb söpörtem a frufruját a kezemmel és készítettem egy képet az elképedt fejéről, ami csak még nagyobbra húzta a mosolyomat az ajkamon. - Nézd meg magadat - mutattam felé a képet, amit először nem is nézett meg, hisz még mindig engem figyelt, de végül lassan levándorolt tekintete a képernyőre, amin meglátva magát elkerekedtek a szemei és a készülékért kapott.

- Töröld ki - kért, mire csak megráztam a fejemet és felállva zsebre raktam a mobilt.

- Örök emlék marad - mosolyodtam el, majd elkomolyodva még egyszer bocsánatot kértem és elkezdtem keresgélni a kabátomat. Megtalálva a bőröndöm tetején, belebújtam és kotorászni kezdtem a sálam után, csakhogy az nem volt meg.

- Hova mész ? - állt fel végül JungKook, mire hátralestem felé és az ujjammal jeleztem, hogy fel. - Ááá, megnézitek a hóesést ? - mosolyodott el, mire bólintottam egy aprót és tovább kerestem a sálamat, csakhogy annak nagyon úgy tűnt, hogy nyoma veszett. Pedig imádtam... Mindegy, akkor megyek anélkül. Így is úgyis meg fogok fagyni. Felállva megindultam az ajtó felé, csakhogy a pultus fiú megbökte a hátamat, ami miatt kíváncsian megfordultam, majd meglepetten néztem fel rá, mikor a nyakam köré tekert egy fekete sálat. Csakhogy az nem az enyém volt.

- Ez meg...

- Fent hideg van - mondta ki a kész tényt, amivel én is tisztában voltam és mivel ez meg is látszódott az arcomon - már amennyi látszott belőle -, így folytatta. - Fiatal lányként pedig vigyáznod kell az egészségedre - bólogatott mindentudóan, mire összeráncolt szemöldökkel először nem is tudtam mit szólni erre. Ha tudná valójában hány éves vagyok, nem biztos, hogy ezeket mondaná.

- Kösz és tényleg bocsi - néztem a ragtapasz felé, mire odakapta a kezét és valamiért elmosolyodott.

- Semmi gond. Erős vagyok - húzta ki magát, ami miatt elfojtottam egy nevetést és biccentve felé, kiléptem az ajtón.

Útközben a sál végig takarta a számat, így még csak észre se lehetett rajtam venni, hogy az amúgy semleges arcom mennyire más is volt most. Valamiért egy kisebb mosoly ott csücsült a szám szélén az előbbi jelenetekre gondolva és talán már az is vicces volt, hogy szegény fiút úgy a padlóra küldtem. Szó szerint. Ahogy levegőt vettem, éreztem a sálból áramló kellemes férfi illatot és egy kis parfümöt is. JungKooknak fiú létére nagyon jó illata volt. Mármint, úgy tűnt, hogy nem úgy választotta ki a kölnijét, mint a legtöbb férfi, aki általában a legelsőt levette a polcról, akár illett hozzá, akár nem. A pultos fiúhoz ez a citrusos és édes juharfás illat igazán illett. Egyszerre volt olyan fanyar és gyerekded, mint ő maga.

- Végre, hogy itt vagy - karolt belém azonnal NaEun és elkezdett húzni a liftek felé. - Mi történt, hogy ennyit várattál magadra ? Nem mintha egyébként olyan sebes lennél, de most magadon is túltettél - nézett rám kíváncsian, majd megakadt a tekintete a sálamon. - Ez nem a tiéd - ráncolta a homlokát, majd egyszer csak felvirult az arca. - Csak nem Mr. Szívtipróé ? Mindent hallani akarok - tért rá rögtön a lényegre, mire sóhajtva arrébb toltam a képét az arcomból és torkomat megköszörülve elmeséltem neki, hogy miért is késtem ennyit. Ez idő alatt fel is értünk a legfelső szintre, ahol még megmásztunk pár lépcsősort és kinyitva a nagy fehér ajtót, ami kintre vezetett, a szemünk elé tárult egy igazán mesébe illő látvány. Rajtunk kívül, mint ahogy azt előre is sejtettem, nem igazán volt itt senki. Csak itt-ott lézengtek a korlátnál az emberek és vidáman tartották kezüket vagy éppen arcukat az ég felé. - Wow - forgott körbe NaEun és már vette is elő a telefonját. - Ez a látvány és a sztorid túl sok volt egyszerre a szívemnek - magyarázta, miközben elsétált a korláthoz, hogy onnan is csinálhasson képeket.

Én magam is nagy szemekkel figyeltem a lassan hulló hópelyheket, miközben tekintetem a távolba meredt, ahol semmi sem volt, csak a végtelen tenger. Egyszerre ijesztett meg egy kicsit ez az egész és lettem tőle izgatottabb. Hasonlót éreztem, mint írás közben. Lassan a hajó orrához sétáltam és megkapaszkodva a korlátban, lehunytam a szememet. Éreztem, ahogy a fagyos szellő csípte arcom azon részét, amelyet nem takart a kölcsönbe kapott sál és kezem már most kezdett lefagyni. A hópelyhek csikizték az orromat és éreztem, ahogy szempillámon is megragadtak. A tenger hangja viszont annyira megnyugtatott, hogy mindezek fel se tűntek. Az elmém teljesen kiürült és csak néha-néha járta át testemet egy apró borzongás a hideg szellő miatt.

Ez az idilli és nyugodt pillanat viszont azonnal félbeszakadt, mikor két kéz megállapodott a derekamon. A szememet azonnal felnyitottam és sóhajtva hátraszóltam.

- Nem Titanicosat játszom - mondtam, mire NaEun halkan felnevetett.

- Pedig azt hittem - magyarázta, majd hirtelen megölelt, ami miatt kíváncsian fordítottam hátra a fejemet. - Jaj, te - sóhajtotta és eleresztve mellém lépett. - Aggódom miattad - motyogta maga elé, mire értetlenül vártam, hogy folytassa is, mégis miért.

- Pedig nem kellene - válaszoltam, ugyanis nem igazán szándékozta a folytatni a mondatát.

- Tudom - sóhajtotta és a távolba bámulva valaki olyannak nézett ki, mint aki az egész világ súlyát magán hordozza. Ekkor gondolkoztam el csak igazán azon, hogy NaEun mennyit is törődött nem csak a saját, de az én jövőmmel is. Emiatt pedig nem lehettem neki elég hálás.