December 5.

Nem tudtam pontosan, hogy JungKook merre is haladt, ugyanis nem igazán jegyeztem meg, hogy pontosan mi hol volt, de mindenesetre szó nélkül követtem. Mint általában, úgy most is csak sodródtam az árral. Na meg talán a kikapcsolódás közben az ihlet is megszállhatott, így egy fokkal nagyobb kedvvel mentem a fiú után. Az úton kiszúrtam ám, hogy egy csomó utas, legfőképp fiatalabb és idősebb lányok gyakran felénk lestek és ahogy elhaladtunk mellettük állandóan csak egy valamit hallottam.

- Úristen, de helyes - suttogták és vágyakozó hangjuk miatt kirázott a hideg. Soha nem váltam volna egy fiú miatt ilyenné. Keressenek inkább maguknak normális barátot, hogyha annyira kapcsolatra vágytak. Én mindig is úgy gondoltam, hogy hülyeség kinézet alapján rástartolni valakire. Ha tetszik, akkor azért tetszen amilyen személy, ne pedig a külseje miatt.

A liftből kilépve azonnal megpillantottam egy hatalmas aranyozott és bordó ajtót, ami mögül játékgépek és emberek szórakozott hangja szűrődött ki. JungKook azonnal izgatottabbá vált és kezeit összedörzsölve lesett hátra rám.

- Egészen eddig azt vártam, hogy ide eljöhessek - magyarázta és mivel látta elkeseredett arcomon, hogy én már kevésbé vágytam ennyire a bemenetelre, mögém lépett és vállamat megfogva kezdett betolni. - Hidd el, te is élvezni fogod - magyarázta nyugtatólag, mire sóhajtva lemondtam arról, hogy esetleg valahova máshová menjünk és téve előre pár lépést, beléptem a hatalmas terembe. Itt főleg csak a különböző játékok voltak, míg más teremben bowling és teniszpálya is volt. Igen, egy kicsit sok minden volt a hajón.

- Wow - nézett körbe tátott szájjal a fiú és már el is sietett az egyik irányba. Én komótos léptekkel haladtam utána, miközben azért imádkoztam, hogy azért ne tapossanak agyon. Játékgépeknél szórakoztak az emberek, mások kosaraztak és dartsoztak és valakik egy zsákot gyepáltak. Oké, érdekes játékok nem mondom. De hát a mai fiatalok ezt kedvelik. Mondom én, aki még csak huszonöt éves. Mégis úgy éreztem magamat, mintha ez már nem az én világom lett volna.

Végül sikeresen ráleltem JungKookra, aki épp egy lékhoki asztalt stoppolt le két srác elől.

- Mi előbb itt voltunk - mondta az egyik körülbelül a pultos sráccal egy magas fiú, míg a mellette álló ismeretlen karba tett kézzel szuggerálta JungKook arcát, aki szintén nem olyan embernek tűnt, aki könnyen feladja.

- Figyeljetek, én nem akarok emiatt leállni vitázni, de én előbb ideértem, mint ti - magyarázta a fiú komolyan és mivel én előre éreztem, hogy ennek nem lesz jó vége, megálltam pultos srác mellett és felnéztem a nálam jóval magasabb fiúkra. Oké, ilyen közelségből nem igen voltak biztató látvány, mintha csak valami maffia tagokkal néztem volna farkasszemet. Mondjuk először le sem esett nekik, hogy én is ott voltam, emiatt kénytelen voltam megköszörülni a torkomat. Na, azután már lassan lelestek rám és felvont szemöldökkel várták, hogy mit akartam. JungKook óvatosan meg is bökte az oldalamat, jelezve, hogy hagyjam, de természetesen én nem szándékoztam ezt tenni. Ha már egészen idáig eljöttem, akkor már játszani is akartam, nem azt figyelni, hogy két elkényeztetett ficsúr miként szedi fel a lányokat a gyatra léghoki tudásával.

- Olyan gonoszak vagytok oppák - ráztam meg a fejemet, miközben felfújtam az arcomat, majd lassan karba tettem a kezemet. Mögöttem JungKook majdnem felröhögött, így hasba könyököltem, hogy elhallgasson. Ámbár a két srácnak nagyon is tetszett az alakításom. Ilyenkor jól jött ez az igazán kislányos arc, amivel megáldott az ég. - Mi is szeretnénk végre játszani, de most leálltok oppával vitázni. Ez nem szép dolog - bólogattam szomorúan, mire a két pasas bárgyún elmosolyodott és az asztal felé bökött.

- Az oppák játszanak veletek egy kört, hogy eldöntsük kié legyen az asztal, mit szólsz kislány ? - kérdezte az egyik, mire fellelkesülve kezdtem tapsolni és JungKook felé fordulva kértem szememmel, hogy egyezzen bele.

- Rendben - túrt hajába zavartan, majd elsétált az asztal egyik oldalára és kezébe fogta a piros ütőt. Én még gyorsan mellé sétáltam és kezemmel mutattam, hogy hajoljon le, mire kelletlenül ugyan, de lejjebb eresztette a fejét.

- Nyírd ki - suttogtam, majd egy mosolyt erőltetve a fejemre elsétáltam az asztal oldalához az én ellenfelem mellé. Mikor ismét JungKook felé néztem, ő nagyra tágult szemekkel lesett felém, majd elnevetve magát megrázta a fejét és egyik oldalról a másikra forgatta, majd felkészülten mondta, hogy kezdődhet a játék.

- Sajnálom kislány, de szerintem az oppád veszíteni fog - magyarázta mellettem a maffia fickó, mire lassan felé néztem és vészjóslóan elmosolyodva, csak ennyit mondtam:

- Tudom, de én nem.

Ez után visszafordultam a játékot lesni és előhozva megjátszott kislány énemet szurkoltam JungKooknak, hogy azért annyival ne kapjon ki. Viszont a várakozásomat elég jól felül is múlta, ugyanis sokkal kevesebb gólt engedett be, mint amire az elején számítottam. A játék vége felé, már teljesen elfelejtettem, hogy mit is játszottam meg éppen, így normál hangomon bíztattam a fiút és horkantam fel egy-egy gólon, amit figyelemeltereléssel szerzett a másik fél. Mikor emiatt három pont is bement nekünk, megelégeltem a dolgot és gyorsan gondolkozni kezdtem, hogy én mivel tudtam volna elterelni a pasas figyelmét.

- Wow, mekkora mellek - néztem oldalra, mire mint ahogy azt előre sejtettem a maffia emberke oldalra kapta a fejét, emiatt pedig a kapuja védtelen maradt. Gyorsan JungKook felé néztem, akinek a figyelme egy pillanatra szintén elterelődött, de miután rásziszegtem, felfogta, hogy miért is szólaltam meg, így gyorsan belőtt egy gólt. - Perverz idióták - sóhajtottam fel gondterhelten, majd tovább szurkoltam JungKooknak. Eközben körülöttünk egyre többen álltak meg figyelni a játékot, így természetesen idekeveredtek a pultos srác rajongói is.

- Hajrá helyes oppa ! - sípolták, ami miatt unottan feléjük lestem és megeresztve egy halk morgást inkább visszavezettem figyelmemet a játékra. Ahogy azt előre sejtettem, JungKook veszített, de nagyon szépen állta a helyét, így még felhozhattuk akár a játékot. Tarkóját fogva mellém sétált és a kezembe nyomta az ütőt, és keresve a szavakat nézett rám, de nem igazán tudta megfogalmazni, hogy ebben a helyzetben mi lett volna a legbiztatóbb.

- Menni fog, HaNi - mosolygott le rám, ami miatt nyuszifogai ismételten feltűntek, nekem meg a szívem egy pillanatra leállt. Oké, határozottan vigyáznom kell vele, mert még a végén fura gondolataim támadnak.

- Khm... - vakartam meg az arcomat zavaromban. - Mindent megteszek a győzelem érdekében - mondtam, majd ellépve mellette, beálltam a saját helyemre. Mikor pedig én azt mondtam, hogy mindent megteszek, akkor szó szerint mindenre céloztam. Ha játékról volt szó, tudtam igen kegyetlen lenni. Holott engem alapból hidegen hagytak az ilyen dolgok. Nem érdekelt, hogy nyerek vagy veszítek. Most viszont valamiért mégis bizonyítani akartam. Talán magamnak, talán a körülöttünk lévőknek, akik azonnal elkönyvelték a végeredményt, mikor megpillantottak engem. Kezemet megropogtatva leráztam azt és hajamat felfogtam, míg az ingem ujját feltűrtem a könyökömig.

- Ne aggódj kislány, ellened egy kicsit visszafogom magamat - magyarázta kigyúrt ellenfelem, mire megeresztettem egy halk kuncogást.

- Igazán nem szükséges - mondtam a lehető legaranyosabban, majd mikor végre leraktam a korongot az asztalra már bele is ütöttem. A második menet pedig kezdetét is vette.

Mondjuk úgy, hogy az írás igazán megedzette az agytekervényeimet és a kezemet is. Jól tudtam taktikázni, ugyanis lehet meglepő volt ez az ellenfelemnek, de ebben a játékban azt is lehetett. Belőle azt se néztem volna ki, hogy egyáltalán gondolkozni tud. JungKook, ahogy én neki, úgy ő is segített nekem a figyelemelterelésben így szereztem néhány potyagólt is. Mikor ismételten bevette azt, hogy az egyik asztalnál valaki épp vetkőzőshowt tart én már csak a fejemet fogva lendítettem egyet a csuklómon és meg is volt a következő gólom. A másik maffia srác dühösen lépett barátja mellé és lekeverve neki egy tockost térítette vissza a valóságba. Eközben én gyorsan leöklöztem JungKookkal, aki nevetését visszatartva figyelte a kialakulóban lévő veszekedést.

- Komolyan, ez jobb, mint egy szappanopera - magyarázta mellettem, majd azonnal elhalkult és visszaöltötte semleges álarcát, mikor mellé lépett az ellenfele.

- Mostantól nem hagyom magamat, kislány - nézett rám idegesen az asztal másik végében álló pasas, mire szempillám rebegtetésével megráztam a fejemet.

- Dehát én olyan rossz vagyok, nem látod ? - ütöttem direkt félre, mire kicsit megenyhülten legyintett és beleütött a korongba. A játék ismét beindult és már csak egy ponttal volt több nekem, mint az ellenfelemnek, így muszáj volt kitalálnom valamit, elég sürgősen. Annyira elgondolkoztam a játék közben, hogy már csak azt vettem észre, hogy erősen lendült a csuklóm, ami miatt elütöttem a másik kapu felé a korongot, csakhogy az nem hogy a kapuba nem ment be, de még csak nem is maradt az asztalon. Tágra nyílt szemekkel figyeltem, hogy épp merre is tartott, majd azonnal összeszorítottam a szememet, mikor célba ért. Természetesen nem igazán tűrte jól a maffia srác, hogy pont egy igen fájdalmas helyen találtam el, így félig az asztalt fogva le is roskadt a földre.

- Na ez, telitalálat - szólalt meg mellettem JungKook és már nem tudta véka alá rejteni széles vigyorát. Viszont mikor észrevettük, hogy a két pasas milyen arccal nézett felénk, szép lassan hátrálni kezdtünk, ki a tömegből. Mikor pedig láttuk, hogy megindultak felénk, azonnal futásnak eredtünk. - Nehogy lemaradj, mert nem ígérhetem, hogy meg tudlak menteni ! - kiáltotta hátra JungKook, mire hitetlenkedve utána szóltam.

- Milyen férfi vagy te basszus ?

- Erős, de meggondolt - vágta rá a frappáns választ, ami miatt egy apró mosoly költözött az ajkamra. Hihetetlen ez a srác.

- Azért lassíthatnál - lihegtem, ugyanis egyáltalán nem voltam hozzászokva az ilyen szintű mozgáshoz. Íróként a legtöbb időmet üléssel töltöttem, így elszoktam a futástól és társaitól.

- Komolyan mondom - morogta, majd bevárva megfogta a kezemet és ujjainkat összekulcsolva futott tovább a kijárat felé. Meglepetten lepillantottam a kezeinkre és zavaromat leplezve csak megráztam a fejemet és megpróbáltam tartani vele a tempót. Fura volt ennyi év után egy fiú kezét fogni. Ráadásul sokkal puhább volt, mint amire számítottam. Mindenesetre nem volt olyan kellemetlen az érintése, mint amire először számítottam. Sőt, egész tűrhető volt.

Kiérve a folyosóra kicsit lelassíthattunk, így már-már sétálva keresgélte JungKook a következő helyet, amit kiakart próbálni. Valamiért volt egy sejtésem, hogy a bowling volt a következő áldozata. Én azért hátra lestem a biztonság kedvéért, de mivel már nem követett minket senki, így azonnal lassítani kezdtem. Mintha csak az engem húzó fiúnak fel se tűnt volna, hogy még mindig fogta a kezemet, úgy vezetett tovább a folyosón. Nem tudtam pontosan, hogy mi is lenne a helyes, de mivel nem nagyon ismertem még, így szép lassan kihúztam kezemet az övéi közé. Mint akinek csak most esett le, hogy mit is tett JungKook egy pillanatra megállt és kezét felemelve bámult rá, majd hátra lesve felém egy pillanatig csak bámult, majd szemét lehunyva ismételten előre fordult. Na ez, fura volt.

Egy kisebb vörös ajtó előtt megállva, a csöndes fiú lassan ráhelyezte kezét a kilincsre és lenyomva azt belépett a zajos terembe. A bejárathoz közel rögtön egy pult volt, ami mögött egy fiatal srác osztogatta a cipőket az épp megérkezőknek. JungKook előre is ment és lepacsizva a számomra ismeretlen alkalmazottal kikérte magának az egyik cipőt. Mikor én is megérkeztem mellé, lelesett rám és megkérdezte a cipőméretemet.

- Öhm...

- Had találgassak - állított meg azonnal. - Harmincnyolc, harminchét ?

- Lejjebb - mutattam kezemmel, mire a fiú belegondolt mire is gondoltam és azonnal kitört belőle a nevetés.

- Nem is tudom mit hittem, egy ilyen kis test tulajdonosának valószínűleg nincs nagyobb lába, mint harminchat - rázta a fejét és le is adta a másik méretet mosolygó ismerősének.

- Olyan vicces vagy oppa, hogy kedvem támad rátaposni a nagy lábadra - néztem rá haláli nyugodtan, majd kikerülve őt, megindultam az egyik szabad pálya felé. Ott leültem a padra és megtámaszkodtam a kezemmel magam mögött. Mozgalmas ez a nap... Talán már vagy tíz éve nem volt ilyen mozgalmas egy napom se. És hogy mennyire tesz ez engem boldoggá ? Én magam sem tudom. Hozzászoktam a semmit tevéshez és a monotonan eltelő napjaimhoz. Nekem az volt a normális, most mégis mintha egy hangyányit ugyan, de jobban élvezném ezt a kiruccanást, mint ahogy azt gondoltam volna.

- Itt vannak a pici cipőid - éreztem meg hirtelen magam mögött a fiú testét és ahogy mellettem elhajolt és lerakta a földre a cipőmet, muszáj volt előre dőlnöm, hisz félő volt, hogy agyonnyom.

- Inkább csak neked túl nagyok a lábaid - szóltam vissza, miközben oldalra néztem, hogy láthassam az arcát, csakhogy ez nem volt olyan jó ötlet, ugyanis ő is éppen engem bámult, így arcunk túlzottan is közel került egymáshoz. Látszólag őt is meglepte ez a közelség, ugyanis a csípős beszólása elmaradt, helyette ijesztően sokáig bámulta az arcomat. Végül szerencsére kiegyenesedett, így kikerült a látószögemből és az aurámból is egyúttal. A fiatal srácok mind veszélyesek. Olyan dolgokat tesznek, amikkel nem csak magukat, de a másik félt is igen zavarba ejtő helyzetbe tudják hozni. Jeon JeongGuk, vigyáznom kell veled.

- Bowlingoztál már életedben ? - ült le mellém és belebújt a kapott cipőkbe. Miközben én a fűzőkkel foglalatoskodtam, elgondolkoztam a válaszomon. Most vagy azt mondom neki, hogy teljesen kezdő vagyok és utána jól meglepem a tudásommal, vagy pedig elárulom, hogy valójában már elég sokszor bowlingoztam, ugyanis kellett az egyik történetemhez.

- Egyszer-kétszer - válaszoltam, majd felállva elindultam kiválasztani egy tetszőleges színű golyót. Végig simítottam mindegyik tetején, végül pedig egy sötétzöld mellett döntöttem. Őszintén, azt tűnt a legkisebbnek, holott valószínűleg mindegyik ugyanakkora volt.

- El fogod bírni ? - lépett mellém JungKook, kezében egy sötétkék bowling golyóval és hiába akarta elnyomni a vigyorát, így is kilátszottak a fogai. Haha, nagyon viccesek vagyunk ma.

- Nem kell féltened - néztem fel rá összeszűkített szemekkel, majd elindultam a pálya széléhez. Kicsit hátrébb mentem és a nehéz golyót felemeltem magam elé, miközben azt néztem, hogyan is kellene eldobnom, hogy a lehető legtöbb bábut eltaláljam. - Aish... Ez így nem lesz jó - engedtem le sóhajtva a labdát, csakhogy mindezt olyan nagy hévvel tettem, hogy nemcsak a karom szakadt le majdnem, hanem még oldalra is dőltem.

- Távol álljon tőlem a féltés - tartott meg a vállamnál fogva JungKook és ismételten egyenesbe állított, hogy ne tegyek kárt saját magamban -, de azért nem szeretném, ha ilyen fiatalon egy bowling golyó okozná a halálodat - magyarázta tárgyilagosan, de éreztem hangján, hogy nagyon is jót szórakozott rajtam. - Éppen ezért most jól figyelj, hogy a közeljövőben ne törd el semmidet se - folytatta, majd kezét lassan végig vezette a karomon és kezemet megfogva tartotta ő is a bowling golyót. Komolyan, mint egy elcseszett romantikus filmben... Viszont hiába éreztem úgy magamat, mint mondjuk az egyik regényem főhőse, azért az én gyomrom is beleremegett, ahogy ilyen közelről éreztem a fiú leheletét a nyakamon és teste szinte nekipasszírozódott az enyémnek. - Oké, most vidd hátra a karodat. - Igen, így, majd lépj előre párat és közben vidd vissza a karodat, majd engedd el a golyót - segített tovább, majd együtt el is engedtük a labdát, ami egyenesen a bábu halom közepe felé igyekezett. A két oldalsó bábun kívül pedig mindet le is verte. - Na, elsőre nem is rossz - lépett el végre tőlem, ami miatt azonnal megszűnt a hasamban keletkezett görcs és úgy éreztem végre levegőhöz tudok jutni.

- Köszönöm oppa - fordultam meg és kezeim közé raktam az arcomat úgy néztem fel rá a lehető legaranyosabban, majd kikerülve őt leültem a padra, hogy onnan figyeljem a játékát. Ahogy azt előre sejtettem, jó volt benne. Valószínűleg szabad idejében sokat játszhatott, hisz gyakorlott mozdulatai voltak. Élveztem nézni, ahogy teljesen átszellemült és komolyan vette a játékot. Máris kevésbé tűnt olyan kisfiúnak, mint amilyen valójában volt.