December 3.  

- A kulcsodat szeretném - feleltem ismét, ugyanis látszólag eléggé meglepte a kérésem.

- Minek ? - szűkítette össze szemeit gyanakvóan, mindeközben pedig egy poharat törölgetett, hogy legalább úgy tűnjön dolgozik is és nem csak velem cseveg.

- Feltétlenül meg kell magyaráznom a kérésemet ? - sóhajtottam fel.

- Már bocs, de valószínűleg te is kíváncsi lennél az okokra, hogyha valaki oda állítana hozzád ezzel a kéréssel, úgy, hogy előző éjszaka ellopta a kulcsodat.

- Nem elloptam - javítottam ki. - Magamnál se voltam rendesen, úgyhogy nem lehet mindezt lopásnak titulálni... Inkább, kölcsön vettem - magyaráztam, mire csak gúnyosan elmosolyodott és elővett egy másik poharat, hogy azt tudja törölgetni.

- Kölcsön vetted, mi ? - vonta fel fél szemöldökét, nekem meg kedvem támadt a fejemet beleverni a pultba. Soha nem volt még ilyen nehéz dolgom meggyőzni valakit, így nehezemre esett sokáig kitartani. Nem igazán vallott rám, hogy valamiért sokáig harcoltam.

- Figyelj, rohadtul elviselhetetlen vagyok, hogyha nem alszom ki jól magamat és semmi kedvem itt a bárban elaludni az egész hajú út alatt, és mivel mindez a társaság hibája, hogy nekem nincsen szobám, így neked kötelességed lenne belemenni az elszállásolásomba - hadartam el gyorsan a bajomat, amit az előttem álló srác nagy szemekkel hallgatott. - Te meg egyébként sem vagy éjszaka a szobádban, így legalább használatba lenne véve - tettem még ezt is hozzá, hátha jobban meggyőzöm, bár megrökönyödött arcát látva ebben nem voltam annyira biztos. Segáz, akkor majd alszom itt a bárban, a hangos zene mellett és az áporodott szagban... Aish... Haza akarok menni. A halálomat játszva eldőltem az asztalon és fejemet karomra téve kezdtem megjátszott sírásba. Ez volt az utolsó esélyem, úgyhogy ha színészkednem kellett a célom elérése érdekében, akkor még ezt is megtettem. Annyira nem érdekelt, hogy épp ki bámult meg közben.

- Ugye most nem sírsz tényleg ? - érintette meg a vállamat bizonytalanul, mire csak még hangosabb sírásba kezdtem.

- Az egész utazásom tönkrement, pedig ezt vártam már mióta - nyüszítettem, ami miatt a pult másik oldalán álló fiú valószínűleg eléggé kétségbeeshetett.

- Figyelj, kitalálunk valamit, csak hagyd abba, mert egyre többen néznek - magyarázta a lehető legkedvesebben, de nem igazán volt rám nagy hatással így tovább álbömböltem. - Hé... - rázogatta a vállamat óvatosan.

- Itt meg mégis mi történt ? - hallatszott fel egy ismeretlen fiú hangja, ami miatt egy fokkal halkabbá váltam és már csak néha szipogtam. Remek... Most meg még valakit idecsődítettem.

- Semmi, semmi - kezdett el hirtelen téríteni a pultos srác és mivel nagyon érdekessé vált a hangja, így sejtettem, hogy az a másik srác nem igazán volt a barátja. Bocsánat pultos fiú, de szükségem van arra a szobára. Lassan felemeltem a fejemet és a szememet megtörölve a nem létező könnyektől ránéztem az újonnan érkező, barna hajú srácra. Ő is hasonlóan helyes volt, mint a nyuszifogú, de ő valamiért másnak tűnt. A kisugárzása veszélyesebb volt.

- Ez az oppa kegyetlen - váltottam át egy gyerekesebb színészkedésbe, mire a nyuszifogó nagy szemekkel és egyben zavartan kapta felém a fejét.

- Igen ? - vonta fel a szemöldökét mosolyogva a barna hajú srác, mire heves bólogatásba kezdtem.

- Megkértem egy szívességre, de nem akarja teljesíteni nekem - hajtottam le a fejemet szomorúan.

- De rossz ez az oppa - ciccegett a másik, majd megéreztem kezét a vállamon, ami miatt lassan felnéztem rá és hirtelen meg is ijedtem a közelségétől. Már kócskán az aurámba mászott, miközben fürkészte az arcomat, ami egy kicsit zavarba is hozott, így el is felejtettem a válaszomat. Csak meredten bámultam az előttem álló szemeibe és képtelen voltam elnézni. Na jó, ez kezd egy kicsit kicsúszni a kezeim közül. Milyen jó is lenne, ha nem mászna az aurámba. Legalább tudnék normálisan gondolkozni. Ezek után pedig nemhogy elhajolt volna, hanem egészen a fülemhez emelte a fejét és belesuttogott, ami miatt kirázott a hideg és minden egyes pehelyszőröm felállt a karomon. - Ez az oppa szívesen tesz neked egy szívességet - mondta, majd elhajolva tőlem kacsintott még rám, egyenesedett ki és nézett rám várakozóan. Aha, csakhogy a történtek miatt pár másodpercig leállt az agyam és nem igazán voltam képes az érett és megfontolt gondolkozásra. Abban a helyzetben inkább éreztem magamat egy kis zavarba jött tininek, mintsem egy felnőttnek.

- Hát... Öhm... - makogtam, de eközben átgondoltam az ajánlatát, ugyanis annyira nem hangzott rosszul. Végül is nekem mindegy volt kinek a szobáját kapom, csak legyen hol aludnom. - Tulajdonképpen...

- Már beleegyeztem - szólt gyorsan közbe a nyuszi fogú, mire csodálkozva felé kaptam a fejemet a másik sráccal együtt.

- Igen ? - kérdeztünk rá egyszerre, mire a fekete hajú csak zavartan megköszörülte a torkát és átadta a kezében lévő poharat és rongyot a mellette ácsorgó fiúnak, aki összezavarodva nézett a kezében lévő dolgokra, majd a mellette ácsorgó munkatársára.

- Menjünk gyorsan, van tíz percem, mielőtt nagyon beindulna a buli - intézte ezúttal felém a szavait, mire először csak lefagyva néztem, ahogy kijött a pult mögül, de végül kapcsolva, leugrottam a bárszékről, megragadtam a bőröndömet és megindultam utána.

- Ha nem bánna veled jól, csak szólj és jövök helyette ! - kiáltott még utánam a másik srác, ami miatt visszanéztem rá és egy kényszeredett mosolyt küldve felé nyújtottam fel a hüvelykujjamat. Amilyen furának tűnt, valószínűleg nem maradtam volna meg vele egy szobában. Azért ő jóval kétesebb alaknak nézett ki, mint a nyuszifogú.

Mivel az a srác igen nagy léptekkel haladt előttem, így muszáj volt nekem is belehúznom, emiatt pedig jópárszor felbuktam a saját lábamban. Nem értettem miért volt ez a nagy sietség, de mindenesetre próbáltam tartani a lépést vele. Végül megérkeztünk az ő kabinjához, amit kinyitva belépett rajta én pedig ugyan először haboztam, de végül követtem.

- Nem nyúlsz a cuccaimhoz, elmész, amikor én megérkeztem és mikor este nem vagyok a bárban, akkor a földön alszol - állította fel a szabályait és ugyan lett volna mibe belekötnöm, de végül csak kurtán bólintottam és a bőröndömet beraktam az éjjeli szekrény mellé, a táskámat pedig a földre a csomagom mellé.

- Azért azt megengeded, hogy lélegezzek ? - néztem rá összeszűkített szemekkel és kérdésemet hallva egy apró mosoly költözött az ajkára, ami miatt máris barátságosabbnak tűnt, mint előtte.

- Azt lehet - válaszolta bólintva, majd a kezében lévő kulcsot lerakta a kis szekrényre és mellettem elsétálva megindult az ajtó felé. Ugyan képtelen voltam normálisan kifejezni, hogy mennyire is boldog voltam amiatt, hogy belement, de épp ezért még muszáj volt utána szólnom. Azért azt nem akartam, hogy hálátlannak nézzen.

- Köszönöm - hajoltam meg, mire félig hátrafordult és biccentve lenyomta a kilincset. - Egyébként HaNinak hívnak - tettem még hozzá, ugyanis az mind szép és jó volt, hogy engedte, hogy itt maradjak, de még mindig nem tudtuk egymás nevét, ami azért engem zavart. Hisz valószínűleg ő se akarta volna azt, hogy nyuszifogú fiúnak, vagy pultos srácnak hívjam.

- JeongGuk, de szólíts inkább csak JungKooknak - válaszolta, majd már ki is lépett az ajtón, ezzel magamra hagyva engem. Sóhajtva leültem az ágy szélére és úgy körbe nézve vettem szemügyre a kabin belsejét. A falak világos zöldek voltak, míg a szőnyeg bordó, valószínűleg azért, mert ez a két szín volt a hajó színe. Középen volt a kétszemélyes ágy, ami mellett egy kisebb éjjeliszekrény állt. A bejárati ajtóval szemben volt egy kis kerek ablak, amin beszűrődött a Hold fénye, de az most el volt takarva egy fehér függönnyel. Az ággyal szemben volt két ajtó, az egyik fürdőszobába, a másik pedig a vécébe nyílt. Rögtön az ajtó mellett pedig a falnál volt egy beépített faszekrény, amely ajtaját elhúzva tudtuk bepakolni a cuccainkat. Miután mindezt megfigyeltem, felálltam és a bőröndömet kinyitva kezdtem bepakolni a szekrénybe a ruháimat. Ez a JungKook nem igazán tűnt rendetlennek a szoba állapotát nézve, habár a szekrényében elég nagy rendetlenség uralkodott. Körülbelül olyan volt, mint az én gardróbom otthon. Minden cucca különböző polcokra volt bedobálva, ami miatt muszáj volt pár kupacot arrébb tolnom, hogy az én ruháimnak is legyen hely. Végül elmosolyodva becsuktam az ajtót és ráugorva az ágyra terültem szét rajta, akár egy csillag.

- Köszönöm JungKook - néztem a plafon felé és próbálgattam a fiú nevét. Illett az aranyos arcához. Bár visszagondolva, hogyan is szólítottam kínosan felnevettem. - Méghogy oppa... Mibe fogadok, hogy fiatalabb nálam...

Miután kiélveztem a helyzetet, hogy van egy nagy ágyam, felálltam és küldtem egy üzenetet NaEunnak, miszerint van hol laknom, de másnap mindent részletesen elmesélek. Ezután megfogtam a törülközőmet, a citrusos tusfürdőmet és a fekete kapucnis pulcsimat, mellé pedig a szintén fekete csipkés aljú rövid nadrágomat, majd pedig elindultam a fürdőszoba felé, hogy végre két nap után lefürödhessek.

- JungKook szemszöge -

Mikor visszaértem a bárhoz, az emberek már tömegesen gyűltek a pult körül, hogy valami italt kérhessenek maguknak. Az én eltűnésemmel ez a folyamat jócskán lelassult, így gyorsan visszamentem a pult mögé és a várakozó emberekhez lépve kérdeztem meg mit kérnek, majd készítettem is el a kért italokat. Szerettem a munkámat, soha nem volt egy unalmas percem sem, ráadásul igen jót szórakoztam azokon az embereken, akik jóval többet ittak a kelleténél, ezzel hülye helyzetbe hozva saját magukat. A legjobb az ilyen hajókon volt dolgozni, ami igen jól is fizetett, ráadásul az emberek is jóval normálisabbak voltak, mint a sima bárokban és kocsmákban. Viszont jóval fárasztóbb is volt. A szerencsém csak az volt, hogy nem minden este kellett itt lennem, viszont olyankor meg gyakran hívhattak be az éttermi részbe pincérkedni. Mindegy, mindezt én magam választottam, így inkább nem panaszkodtam a megterhelés miatt.

- Nagyon hamar lecsaptál arra a lányra - lépett mellém hirtelen Taehyung, miközben éppen egy koktélt készítettem el. Az érkezésére lassan felé sandítottam és sóhajtva megráztam a fejemet.

- Jól tudtam, hogy van olyan felelőtlen, hogy akár végül melletted dönt, és mivel semmi kedvem nem volt a szívét pátyolgatni, miután kihasználtad, így inkább felajánlottam én neki a szobámat - magyaráztam meg az okokat, ugyanis valóban semmi kedvem nem volt ilyesmit csinálni, amikor most igazán jól érezhettem volna magamat. Tae már régóta a barátom volt, de volt egy olyan rossz szokása, hogy a túlzott lányimádatában, megfeledkezett arról, hogy nem biztos, hogy mindenki csak egy egyéjszakás kalandra vágyik.

- Tehát egy szobán fogsz vele osztozkodni ? - húzogatta a szemöldökét, amin csak halkan felnevettem és oldalba könyököltem.

- Én nem olyan vagyok, mint te - magyaráztam.

- Hidd el Kook, minden fiú egyforma, ha erről van szó. És majd te is belátod pár nap múlva, hogy mennyire is igazam van - küldött felém egy féloldalas mosolyt, ami miatt csak megforgattam a szememet és összeráztam a koktélt.

- Mint mondtam, én nem olyan vagyok, mint te - állítottam, viszont mivel még mindig mindentudó mosollyal fürkészett, megcsaptam a törlőronggyal az arcát, ami miatt sértetten horkantott fel.

- Így bánsz az idősebbel - rázta a fejét tettetett komolysággal.

- Nem mintha mindez annyira látszana - nevettem fel.

- Maga vagy az ördög - sóhajtott fel gondterhelten.

- Gyakran mondják - vontam meg a vállamat, majd megfordulva, a pulthoz vittem az elkészült italokat. Mindeközben pedig azon gondolkoztam, amit Taehyung mondott. Soha nem voltam még összezárva egy lánnyal ennyi napon keresztül, de nem hittem, hogy ne tudnék uralkodni magamon. Egyáltalán nem volt az esetem, ráadásul egy ideig eldöntöttem, hogy nem igazán nyitok a lányok felé. Eddig mind csak bajt hoztak a fejemre és kellemetlen helyzetbe hoztak.

A múltra gondolva idegesen megborzoltam a hajamat, majd mosolyogva tovább szolgáltam ki az embereket. Viszont mikor tekintetem rátévedt a kezemen lévő ragtapaszra, megint csak elgondolkoztam azon, hogy miért is nem dobtam még ki. Talán azért, mert ez volt az első, hogy kaptam valamit egy lánytól...

Hajnali ötig szólt a mai műszakom, így mikor megjött a másik srác a helyemre, szinte örömtáncot jártam a tudat miatt, hogy végre mehettem. Jó volt a mai nap is, de annyit talpaltam, hogy minden vágyam volt az ágyam. Útközben viszont eszembe jutott, hogy előtte még ki kell küldenem HaNit, ami miatt magamban azon kezdtem agyalni, hogy mégis mivel tehetném mindezt meg. Mik azok a szavak, amik hathatnak egy fáradt lányra ? Arra jutottam, hogy majd spontán döntök, így a kabin ajtaja előtt megállva még vettem egy utolsó erőt magamon, majd kinyitva az ajtót beléptem rajta. Azonnal megcsapta orromat a fürdőből kiáramló kellemes citrusos illat, ami a kedvelt illataim közé tartozott. Az éjjelihez sétálva felkapcsoltam a kis villanyt, ami miatt megpillantottam az ágyamon békésen alvó lányt. Arca ugyanolyan kislányos volt, mint amikor ébren volt, hosszú barna haját egy kontyba fogta, ami az éjszakai forgolódása miatt már eléggé szétjött. Na és itt lett volna a normális, ha abbahagyom a bámulását, csakhogy szemeim letévedtek csupasz lábára, amit átvetett a takarón, így én magam jól megfigyelhettem, hogy milyen vékony és fehér is volt. Oké, azt hiszem nem kéne tovább bámulnom... Fejemet elfordítva felőle, sétáltam a fürdőbe a cuccaimmal együtt és öltöztem át, ugyanis már nagyon kényelmetlennek éreztem az egyenruhámat. Belebújtam a szürke melegítőnadrágomba és a fehér pólómba, majd a többi cuccomat visszadobtam a kinti gardróbba. Nagyot ásítva sétáltam az ágyamhoz és leülve a szélére néztem vissza az alvó lányra. Mégis hogy kéne felébresztenem ? Tulajdonképpen nincs is szívem felébreszteni... Aish...

- Kellett nekem megengedni, hogy itt aludjon - temettem arcomat tenyerembe, de belegondolva abba, hogy mi lett volna, ha Taehyunggal marad egy szobában, inkább örültem, hogy belementem. Nem akartam volna pátyolgatni a szívét. Ugyan sokat harcoltam magammal, de végül eldőltem az ágy szabad részén és tartva a lánytól a tisztes távolságot, hátat fordítottam neki és szememet lehunyva próbáltam meg elaludni. Egyáltalán nem ment egyszerűen, főleg akkor, amikor közelebb jött álmában és én éreztem a testéből kiáradó hőt. Az elalvás is csak azért sikerült végül, mert a figyelmemet eltereltem a magamban való énekelgetéssel. Előre sejtettem, hogy ez az út nagyon más lesz, mint az eddigiek voltak. És milyen igazam volt.