December 21.

Mire visszaértünk kis kirándulásunkból én már jócskán szétfagytam, így beelőzve JungKookot mentem el zuhanyozni. Eltartott vagy fél óráig, hisz olyan kellemes volt az a meleg lefagyott végtagjaimnak, hogy legszívesebben soha nem is jöttem volna ki a fürdőből. Viszont pultos fiú már vagy tíz perce dörömbölt az ajtómon, így kénytelen voltam felöltözni és nem túl nagy kedvvel kimenni hozzá.

- Na végre, hogy végeztél - sóhajtott fel, majd arrébb tolva az útjából ő is elszaladt zuhanyozni. Én egy darabig még egyhelyben ácsorogtam, ugyanis még fel kellett dolgoznom az előbb látottakat. Egy ideje már befejezte azt a szokását, hogy előttem öltözött át, így már szinte kezdtem elfelejteni, hogy is nézett ki a ruha alatt. Esküszöm róla fogom mintázni a regényem főszereplőjét... Még rám is hatással van, nemhogy a tinikre.

Vizes hajamat törölgetve ültem le törökülésben az ágyra és összevont szemöldökkel vettem kezembe a paplanon pihenő szórólapot. Az egészen piros, zöld és aranyszín dominált. A lap közepén egy táncoló pár fekete körvonalai látszódtak, míg a tetején a "Karácsonyi Buli" szerepelt arany betűkkel. Alul pedig zölddel és pirossal volt leírva, hogy mire lehet számítani, és hogy mindenkit várnak szeretettel holnapután este a bárban. Ajándékozd meg szerettedet egy dallal.

- Ugh, giccses - húztam el a számat, miközben visszaraktam a takaróra a kis szórólapot.

- Minden évben ezzel zárják le az utat. Jó buli, még szerintem is - ült le elém a fiú és meglepve néztem, hogy máris végzett.

- Hozzáértél egyáltalán a vízhez ?

- Igen - nevetett fel -, de ha legközelebb meg akarsz róla győződni, akkor gyere be - mosolyodott el, miközben félre döntötte a fejét.

- Idióta - ráztam meg a fejemet gyerekességén, majd tekintetem ismét a szórólap felé terelődött. - Tényleg jó ? - kérdeztem szinte erőlködve, ugyanis semmi kedvem nem volt ilyesmivel eltölteni az estémet, de ha a többiek mentek, ráadásul JungKook dolgozott, akkor lehet nekem is mennem kellett volna. Mostanában úgy is nagyon társasági emberré váltam, ami ugyan nem illett hozzám annyira, de nem is volt olyan rossz, mint ahogy azt sokszor elképzeltem.

- Hidd el, nagyon - kulcsolta karját nyakamba és úgy nézett le rám bíztatóan. - Jönni akarsz ?

- Lehetséges - néztem el róla és az ölemben lévő törölközővel babrálva lepleztem zavaromat és igen kényelmetlen helyzetemet. Nem voltam én a szavak embere, bár erre már a fiú rájöhetett, ugyanis nevetve nyugtázta válaszomat és nyomva egy puszit az arcomra hajolt el tőlem pár centire.

- Akkor holnap nézünk valami ruhát neked - jött azonnal izgalomba, ami apró mosolyt csalt az arcomra, így ismét felé néztem és azonnal nevethetnékem támadt csillogó szeme láttán.

- Oppa, olyan édes - vékonyítottam el a hangomat, miközben kezemmel összepasszíroztam a száját, így pedig igazán hasonlított egy hal és egy nyúl keverékére. Nem bírtam ki, így nevetve engedtem el és szálltam le az ágyról, ugyanis cseppet idegessé tettem előbbi tettem miatt. - Figyelj, ezt még megbeszélhetjük. Nem mintha csináltam volna rólad közben képet vagy ilyesmi - hátráltam az ajtó felé mosolyogva, miközben JungKook hajába túrva közelített felém.

- Komolyan, néha nem érzem a tiszteletet felém - rázta a fejét, de mielőtt akárcsak hozzám érhetett volna elfutottam mellette az ágy felé. Rám egyáltalán nem jellemző módon belementem egy fogócskába, egy kabinban, ami akkora volt, mint a fürdőszobám otthon. Felszabadultan nevetve futottam a fiú elől, aki minden újabb beszólásom után csak méginkább elhatározta, hogy elkap. Lehet olyan voltam akár egy óvodás, de végül is nekem az ilyen dolgok kimaradtak a gyerekkoromból. Mindig csak a házunkban kuksoltam, vagy éppen kint ültem a fűben és néztem a kergetőző gyerekeket. Ahogy így futottam a fiú elől, fogadtam el lassacskán a dolgokat magammal kapcsolatban. Lehet eléggé fura személyiség voltam, talán néha unalmas, magába forduló, de ez nem azt jelentette, hogy ezen ne változtathattam volna. Még ott volt előttem az élet, csak én magam képtelen voltam észrevenni. Bezárkóztam a kis világomba, minden elől, beletörődve, hogy én ilyen ember maradok. Ez alatt az út alatt viszont rájöttem, hogy én mindezt csak a beszűkült látóköröm miatt gondoltam így. Igen is változtathattam a dolgokon, csak sok idő és akarat kellett hozzá, de nem volt lehetetlen.

- Kérlek, beszéljük me... - akadtam el, mikor JungKook a derekamat elkapva húzott vissza magához, így neki csapódtam a mellkasának és ezzel nem is tudtam hova menekülni. Ugyanúgy, ahogy az én mellkasom, az övé is szaporán emelkedett fel-le az előbbi fogócskánk miatt.

- Végre... Meg vagy - fújta ki magát a fiú. - Miért kell neked pont az esti műszakom előtt lefárasztanod ?

- Nem kértem, hogy üldözz - vontam meg a vállamat, majd összerezzentem ugyanis a fiú nyomott egy csókot a nyakamra, majd száját ugyanazon a ponton hagyva mormogott bele a bőrömbe.

- Úgy láttam élvezted...

- Hah, persze - forgattam meg a szememet és mivel már igazán kényelmetlenül éreztem magamat ebben a nagyon fura helyzetben, már kérdeztem volna meg, hogy a mi a frászt csinál, csakhogy megkaptam a választ. Nem mintha nem gondoltam volna rá, csak tőle nem számítottam volna egy ilyen nem fair lépésre.

- Na, megyek - lépett el tőlem és eresztett el azonnal, majd rám pillantva még összeszűkítette a szemét és megfogva kapucnimat a fejemre húzta, ami miatt pár másodpercig nem láttam semmit a szemembe tóduló hajam miatt. - Aludj jól - szólt még vissza, mielőtt becsukta volna az ajtót, ezzel magamra hagyva nem kicsit zavarba jött énemet. Nagyot nyelve ültem - azaz roskadtam le az ágyra és kapucnimat levéve, hajamat megigazítva bámultam az ajtót és átkoztam magamban azt az idiótát. Lassan hozzáértem nyakam sajgó pontyához és egy párnát megfogva az ajtó felé hajítottam.

- Perverz nyúl ! - kiáltottam, miközben tehetetlenül vergődtem az ágyban és elmélkedtem azon, hogy hányféleképpen tudom eltenni láb alól a pultos fiút úgy, hogy ne jöjjenek rá, én voltam.

Másnap reggel meg sem vártam, hogy a fiú felkeljen, hangtalanul felvettem egy fekete farmert meg egy fekete-fehér csíkos inget. A tükörben nézve magamat rendezgettem a hajamat, de valamiért tartottam attól, hogy az a hülye folt látszani fog, így szitkozódva elővettem egy sebtapaszt és ráragasztottam. Öklömet rázva fixíroztam az alvó fiút és hiába akartam megütni, végül nagy küzdelmek árán inkább elhagytam a kabint, mielőtt a halálos aurám felébresztette volna őt.

Utam rögtön az étterembe vezetett, ahol szokásosan kiszúrtam NaEunt, aki az étlapot nézegette elmerengve. Nem is köszönve neki, leültem elé, majd észrevéve, hogy a menüt fejjel lefelé tartotta, kivettem a kezéből és megfordítva visszaadtam neki.

- Oh, szia - köszönt mosolyogva, miközben lerakta az étlapot és inkább engem figyelt, mintsem a cikornyás betűket. Mondjuk szerintem azok még mindig jobban néztek ki, mint az én kialvatlan arcom, de mindegy.

- Veled meg mi van ? - tértem azonnal a lényegre, miközben kiöntöttem a poharamba a kancsó vízből. Inkább az előttem ülő lánynak is töltöttem, ugyanis nem hittem, hogy most is az a teljesen összeszedett ember ült velem szemben, mint mindig.

- Öhm... Igazából... Na jó, ez bonyolult, meg lehet más helyen kellene erről beszélnünk - tekintett körbe az éppen reggeliző embereken, akiknek valószínűleg utolsó gondolatuk volt a mi beszélgetésünk kihallgatása, de inkább ráhagytam és bólintva beleittam a vizembe.

- Lefeküdtetek ? - találgattam, mire NaEun azonnal félrenyelte a vizét és köhögve ütlegelte az asztalt, ezzel valóban ránk hozva pár ember figyelmét. - Olyan vicces, hogy amikor másokkal kapcsolatban teszel ilyen megjegyzéseket, akkor egyáltalán nem zavar, de saját magaddal kapcsolatban úgy viselkedsz, mint egy szende szűz - nevettem fel, mire a lány esdeklő tekintettel nézett rám könnyfátyolos szemén keresztül, mielőtt még tényleg megfullasztottam volna. - Jól van, na befogtam - mosolyodtam el és belemélyültem a menü tanulmányozásába. Ahogy hátrébb dobtam hajamat a vállam fölött, hogy ne lógjon a látóterembe, NaEun rögtön meg is köszörülte a torkát, ezzel magára vonva a figyelmemet.

- Miért van egy ragtapasz a nyakadon ? - döntötte félre a fejét kérdőn.

- Öhm... A fogócska egy veszélyes játék, soha ne próbáld ki - válaszoltam és ismét a kaják választékát kezdtem olvasgatni, mielőtt még NaEun úgy gondolta volna, hogy tovább faggat engem valami olyanról, ami miatt ki akartam nyírni egy bizonyos valakit. Akkor ő is a bűntársam lett volna, így jobb volt nem tudnia erről a kis apróságtól, ami miatt táska méretű foltok keletkeztek a szemem alatt.

NaEunnal jó pár órát eltöltöttünk az üzletek szintjén, ahol valami elfogadható ruhát kerestünk a másnap esti bulira. Nekem csak egy ruhám volt és azt annyira nem akartam felvenni úgy, hogy teljesen tiszta volt a fejem, így muszáj volt keresnem valami olyat, amiben még talán jól is érzem magamat. JungKookkal az este történtek után inkább nem akartam eljönni, így barátnőm készségesen felajánlotta, hogy eljön velem. Ő valamiért hozott magával egy ünnepi darabot, habár nem értettem mégis hova fért el neki, és miért gondolta azt, hogy szüksége lesz rá. Erre csak annyi volt a válasza, hogy szerinte minden normális ember hasonlóan gondolkodik, mint ő. Nem akartam megemlíteni neki, hogy akkor ezek szerint ő az egyetlen normális a Földön, de mindegy. Ugyanis elég sokan keresgéltek rajtunk kívül valami ruha után, így nők kész tömege fogadott minket minden boltban. Nekem se kedvem, se energiám nem volt cicaharcot vívni egy rongyért, így ezt a feladatot NaEnra hagytam, aki saját kötelességének érezte azt, hogy megfelelő legyen a megjelenésem.

- Na ide figyeljen, ez a ruha nem tart semmit, így úgy gondolom, hogy az ön testével ne próbáljon ilyenbe bújni, mert annak kínos vége lesz - ragadott meg hevesen éppen egy fekete ruhát a barátnőm, aki lángoló tekintettel nézett a polc másik végén álló igen idős hölgyre. Én már jó pár ruhát szorongattam, így ezt az egyet igazán elengedtem volna, hogyha ezzel nem uszítok magamra senkit.

- NaEun - sziszegtem, ugyanis előreláthatólag három másodpercünk volt addig, míg az idős nő bele nem mélyesztette volna festett, hosszú körmeit menedzserem arcába. Bár mit sem hatott a lányra a szavam, hisz ugyanolyan kitartóan bámult előre, mint azelőtt. Nem bírtam már ezt a helyzetet, így megfogva a ruhát én magam is rántottam egyet rajta, így végül mi kaparintottuk meg a darabot. - És most irány próbálni - ragadtam meg NaEun karját és húzni kezdtem a fülkék felé. Ellenkezni próbált ugyan, de egy kényszeredett mosoly kíséretében rántottam rajta egy erősebbet, így végül sóhajtva feladta a harcot és engedelmesen követett engem. - Komolyan nem vagy normális - húztam el a függönyt, majd a kis székre leült lány kezébe nyomtam az összegyűjtött ruhákat.

- Ha nem harcoltam volna, akkor most semmilyen ruha nem lenne nálad - magyarázta okoskodva, mire inkább megmasszíroztam a szememet és elkezdtem próbálni a ruhákat. Volt ott minden, a vöröstől elkezdve a rózsaszínig. Egyesek olyan rövidek voltak, hogy miután ezt észrevettem a tükörben, NaEun hiába bizonygatta, hogy jól áll, azonnal leszavaztam. Más ruhák pedig túl sokat mutattak, így szintén a nem kell kupacba kerültek.

- Tehát, egyedül vagyunk, úgyhogy beszélj. Miért is voltál olyan elvarázsolt ? - néztem a széken üldögélő lányra, aki azonnal megállt a rajtam lévő ruha igazgatásában és krákogva egyenesedett ki, majd döntötte hátát a falnak.

- Tulajdonképpen amiatt, amit te is kitaláltál - túrt zavartan hajába és megeresztett felém egy halvány mosolyt. - Igazából én már lemondtam a dologról, hisz tényleg nagyon megkedveltem. Nem szimpla vonzalom már az, amit érzek iránta. És mondhatod azt, hogy ez egy hónap alatt szinte lehetetlen, de lehetséges. Főleg, ha állandóan össze vagytok zárva. Az este után pedig ez az érzés csak méginkább fokozódott bennem - sóhajtott fel ábrándozva és tényleg olyan boldognak tűnt, mint még soha. Karomat magam előtt összefonva figyeltem a lányt és bár tudtam, hogy megint én leszek az ünneprontó, de féltettem, bármilyen kedvesnek is tűnt Jimin. Annyiszor vágták már át a lányt, hogy képtelen voltam megbízni abban, aki épp mellette volt. Helyette is óvatosabbá váltam. Holott ő pont a megfontoltságáról volt híres.

- Nem mondom, hogy nem örülök nektek, de... Biztos vagy ebben az egészben ? - kérdeztem rá óvatosan, amire úgy tűnt a lány már számított, ugyanis határozottan bólintva válaszolt. Semmi kétely nem látszódott szemeiben, ami ugyan nem nyugtatott meg, de egy időre elhitette velem is, hogy minden rendben lesz.

- Na, próbáld most fel ezt - nyújtott felém egy fekete ruhát, aminek igazán kellemes tapintása volt. Olyan könnyed volt, mint valami tollpihe. - Ha már megharcoltam érte, talán jó is lesz - magyarázta és felállva segített megkötni a ruha felsőrészét hátul egy nagyobbacska masniba. Éreztem ugyan, hogy elől hiába simult rá könnyeden minden porcikámra és ért egészen a nyakamig, hátul éreztem, hogy iszonyatosan nagy volt a kivágása. Ahogy pedig a ruha alját fogva megfordultam láttam én magam is, hogy a derekamtól felfelé az egész ruha nyitott volt. Habár a megkötött anyag a gerincem mentén takart valamicskét. - Úristen, ez nagyon jól áll - ámuldozott NaEun. - Habár ehhez nem vehetsz fel melltartót - tette hozzá, mire már mondtam volna, hogy akkor mindegy, bár én magam is láttam, hogy a háta miatt ez nem megoldható, de aztán elengedtem a ruha alját, így pedig jobban szemügyre vettem magamat benne. Tényleg jól állt. Olyan... Nőiesnek hatott benne a látványom, ami a kislányos kinézetem miatt egy kis büszkeséggel töltött el, hogy én is tudtam így kinézni. Vállam és karom ugyanúgy szabadon volt, mint a hátam nagy része. A többi részen viszont, ahol fedett a ruha, tökéletesen rám simult a fekete anyag, ami egészen a földig ért.

- Egész... Jó - adtam be én is a derekamat, mire NaEun hüvelykujját felmutatva jelezte, hogy nagyon is jól áll, amire nevetve bólintottam és döntöttem végül emellett a ruha mellett.

- Tehát, mi is történt a nyakaddal ? - lépkedett velem kifelé az üzletből menedzserem és érdeklődve lesett a ragtapasz irányába. Kínosan elmosolyodtam és elmeséltem neki, hogy mégis hogyan jártam így. - Wow, ez a srác valóban belevaló. Ne hagyd kicsúszni a kezeid közül - karolta át vállamat a lány és tovább bizonygatta, hogy miért is járok jól vele. Pedig mindezzel már én is tisztában voltam.

NaEun visszatért a saját kabinjába, én pedig miután felmentem a hajó tetejére, hogy egy kicsit kiszellőztessem a fejemet és megtisztítsam a gondolataimat, magam is visszaindultam a szobánkba. Ahogy benyitottam, nem várt rám senki, így kicsit megnyugodva feküdtem el az ágyon és telefonomon olvasgatni kezdtem a rajongóimtól kapott üzeneteket vagy éppen böngésztem az interneten és néztem rá a hozzászólásokra a könyveimnél. Ilyen csendesen telt el a délutánom, egyedül.

- Hogy van az én HaNim ? - lépett be JungKook fütyürészve a kabinba. Én épp végeztem a fürdéssel és a kis szobából jöttem ki, amikor a fiú megérkezett. Hajamat felfogtam, így nem volt csoda, hogy pultos srác tekintete a nyakamra tévedt és azonnal meglepettség költözött szemeibe, majd felém sietve simított végig a nyakamat fedő sebtapaszon. - Miért takartad el ? - kérdezte szinte felháborodva, mire szemöldököm azonnal a magasba ugrott és ökölbe szorított kezemet felemelve lengettem meg arca előtt, amin jól láthatóan összerezzent.

- Még hogy örülnél, amiért nem ütöttelek le azonnal... Te még képes vagy panaszkodni ? - torzult arcom ijesztő mosolyba, ami miatt JungKook saját maga érdekében tett egy lépést hátra.

- Mégcsak nem is tudod miért csináltam... - rugdosta a földet úgy, akár egy sértett kisgyerek, ami miatt sóhajtva ráztam meg a fejemet és döntöttem kérdőn oldalra.

- Ooo, kedves oppa, mégis miért voltál ekkora idióta ?

- Na, örülök, hogy végre megkérdezted - emelte fel ismét fejét és egy sugárzó mosollyal az arcán lépett hozzám közelebb, majd vette két kezébe az arcomat. - Tudod, tegnap észrevettem, hogy nagyon sokan néztek téged feltűnően a városban. Mert pici vagy, meg aranyos - forgatta ide oda fejemet és bár kedvem támadt közbe szólni, helyette inkább csöndben vártam a folytatást. - Épp ezért úgy gondoltam, hogy... Tudod... - nézett szemeimbe zavartan, ami miatt mosolyogva szólaltam meg.

- Ha még te magad is zavarba jössz az ilyen tetteidtől, akkor miért csináltad ?

- Mert... Tényleg kedvellek. Nagyon. És szerettem volna, hogyha ez mindenki tudtára jut. Utálom, hogyha mások úgy néznek rád, mint Tae minden egyes női élőlényre - simított végig lassan hüvelykujjával a szám vonalán, ami résnyire nyitva maradt a fiú szavai hallatán. Erre nekem mit kellene mondanom ? Aish...

- Én... Én... - kezdtem bele másodszorra is, de egy szó sem jött ki a torkomon. Nem mondhattam azt, hogy én is kedvelem, hogyha ennyire bizonytalan voltam még benne. Folyton meginogtam a saját érzéseimben. Áltatni meg nem szerettem senkit.

- Nyugi, értem - mosolyodott el és közelebb hajolva nyomott egy csókot a számra, majd elhajolva tőlem sétált az ágyunk felé és dőlt el rajta. Sikeresen rá is dőlt a szatyorra, amiben az újdonsült ruhám volt, így kihúzva maga alól nézte volna meg, hogyha ki nem kapom a kezéből és rejtem magam mögé.

- Ez a ruhám holnapra... Szeretnéd látni ? - kérdeztem, ugyanis JungKook elég sértettnek tűnt, amiért nem akartam megmutatni neki. Heves bólogatása és törökülésbe helyezkedése után nevetve bólintottam és elmentem a fürdőbe felpróbálni a ruhát. Nagyot nyelve néztem magamat a tükörben, majd egy reszketeg sóhajt megeresztve nyomtam le a kilincset és lépkedtem ki óvatosan a fiú elé. JungKook térdein támasztva könyökét fordította felém fejét, majd nagyokat pislogva dőlt el véletlenül az ágyon, amin én magam igen jót szórakoztam.

- Hát... Erre nem számítottam... - túrt zavartan fekete hajába és feltápászkodva kúszott az ágy szélére és nyújtotta felém a kezét, amit megfogva hagytam, hogy közelebb vonjon magához.

- Én sem erre az igen érdekes reakcióra - hunyorogtam le rá, mire zavartan elmosolyodott és karjával körbefogta a derekamat. Szívem nagyot dobbant tettére és amilyen szemekkel nézett rám, az csak még több önbizalommal és jó érzéssel látott el.

- Te, ennek ki van vágva a háta ? - lepődött meg és tenyerét végig vezette csupasz bőrömön, amibe az egész testem beleremegett. - Fordulj csak meg - nézett rám komolyan, de kezemmel azonnal megpróbáltam eltolni magamtól, ugyanis csak még jobban kiakadt volna, ha valóban látta volna két szemével a hátamat. - Naaa, ha komolyan nincs háta, akkor keresned kell egy újat.

- Majd ha lesz egy második életem, akkor talán - horkantam fel és próbáltam továbbra is szabadulni, habár túl erősnek bizonyult velem szemben. Lehet többet kellett volna edzenem, hogy a jövőben le tudjam nyomni a nyuszi fiút. 

--------------

Sziasztok^^

Sajnálom, hogy késtem, de kicsit pihentem XD Most viszont visszatértem, habár nem ígérem, hogy még egy részt tudok hozni a héten... Nagyon hosszú és fárasztó lesz, így valószínűleg nem fog beleférni. De ha csoda történik addig, akkor igen XD Mindenesetre megpróbálok sietni :)