Heyho! ❤️

Meghoztam a kövi részt. Remélem megérte rá várni, és elnyeri a tetszéseteket.😊

Várom a véleményeket. Jó olvasást!

- Asszem rajtam felejtettél valamit. – pillantottam le kezére.

- Nos, az direkt volt. Viszont a szemeimet tényleg rajtad felejtettem. Az én gyönyörű, édes és szexi Mókuskámon! – simít végig újra combomon. Itt valami nem okés! Valami nagyon furcsa érzés keletkezett a hasamban. Muszáj eltűnnöm innen!

- Ne haragudjatok, de ki kell ugranom a mosdóba! – pattantam fel a helyemről, és szinte futva mentem az említett helyre. Megtámaszkodtam a mosdókagylón, arcomat pedig hideg vízzel próbáltam meg lehűteni. Mégis mit művel velem?

- Mi a baj, ... Mókuskám? - jelent meg a fürdőben Minho. Mondanom sem kell, mennyire őrültem neki. Irónia.  - Jó vagy?

- I...Igen, csak ha...hagyj maga...magamra... - dadogtam. Miért reagál rá így a testem? Mintha minden egyes porcikámat ő irányítaná.

- Hagyd, hogy segítsek! - lépett közelebb. Hátrálni kezdtem. Jobban vágytam érintésére, mint bármi másra, és ez megijesztett. Ez nem én vagyok! Hátam a hideg csempének ütközött. Már nem volt hova hátrálnom. Ő azonban nem állt meg. Egyre közelebb jött.

(+16)

- Én segíthetek neked. Elérhetem, hogy az a bizonyos "csomó" megszűnjön. - simított rá alhasamra, miközben másik kezével a fejem mellett támaszkodott meg. Elgyengültem. Ennek nem szabadna megtörténnie!

(A ruhájukat ne nézzétek 😂)

- Kérlekh! Nem tudom, mihh történik most velem. - lihegtem, ugyanis érintése nem kis problémát okozott "ott" lent. Össze vagyok zavarodva. - De egy dolgot tudok. Nem vagyok meleg!

- Hát Mókuskám, az az igazság, hogy én sem vagyok meleg. - suttogta ajkaimra. Lesokkoltam. Ha nem meleg, akkor mégis mit akar tőlem? Talán lánynak nézek ki, vagy mi? Mielőtt bármit is kérdezhettem volna, folytatta. - Amíg nem találkoztam veled, heteronak gondoltam magam. De rá kellett jönnöm, hogy te furcsa érzéseket váltasz ki belőlem.

- Nem értelek... Az előbb még azt mondtad, hogy nem vagy meleg. Most viszont épp az ellenkezőjét állítod. - néztem egyenesen sötéten csillogó íriszeibe, melyekben vágyat véltem felfedezni.

- Igen, ez elég zavaros. Azt hiszem, Jisung szexuális lettem. - nevette el magát. Istenem! Ez a fiú imádni valóan nevet. Ugyanakkor kijelentésétől olyan szinten elpirultam, és zavarba jöttem, hogy még magam sem hiszem el. Lehajtottam a fejem, hogy ő ezt ne lássa. Én nem vagyok meleg! Nem lehetek az! Most mégis legszívesebben megcsókolnám. Tekintetemmel cseresznyepiros ajkait bámultam, várva hogy az enyémekhez érintse, ez azonban nem történt meg. - Azt hiszem... beléd szerettem. - zökkentett ki gondolatmenetemből.

- Minho, én...

- Tudom. Ez túl gyors neked. - sóhajtott. - De még van egy hónapom Mókuskám! Kerüljön bármibe, elérem, hogy az enyém legyél. - csúsztatta lejjebb kezét, egyenesen éledező férfiasságomra. - Az ajánlatom továbbra is áll. Bár ahogy látom, nem csak az. - mosolyodik el. Nem bírom tovább. Iszonyatosan szorít a nadrágom "ott". Valamit ki kell találnom!

- Srácok! Minden rendben? Már egy 20 perce bent vagytok. - kopogott be Changbin. Most iszonyatosan hálás vagyok neki. Megoldotta a problémámat. Legalábbis az egyiket. A lenti problémám továbbra is fen állt.

- Jól vagyok! - válaszoltam. - Csak még pisilek. Minho, kimennél?

Meglepetten nézett rám, az előttem álló fiú, majd elengedett egy halvány mosolyt és kiment. Végre fellélegezhettem. Már csak a kis Jisunggal kell kezdenem valamit.

***

Miután a desszertet is elfogyasztottuk, elköszöntünk a fiúktól. Hosszú este volt ez nekem, tele izgalommal. Úgy értem, ...Hagyjuk! Értitek, hogy értem.

Elmosogattam a tányérokat, míg Felix elpakolta a megmaradt ételt. Összességében egész jól sikerült este volt. Changbin nem is akkora gyökér, mint ahogy azt én elsőnek gondoltam. Bár lehet, csak Lix miatt viselkedett velem így.

Amikor mindennel kész lettünk, a szobám felé indultam. Iszonyat fáradt voltam, és szükségem volt egy kis pihenésre.

- Hé, Hanie! - szólt utánam az én drága unokatesóm.

- Hmm?

- Köszönöm! - ölelt magához. - Nagyon rendes voltál. Ezért hálás vagyok.

- Igazán nincs mit. Mellesleg, Changbin is egész jó fej. - rántottam meg a vállam.

- Na és mi a helyzet Minhoval? Elég sokáig voltatok a mosdóban. - húzogatta szemöldökét.

- Ne...Nem történt se..semmi. - nyeltem egy hatalmasat, amit szerintem még a világ túlsó felén is hallottak.

- Ez nem volt túl meggyőző. Szóval? Mesélj! - huppant le a kanapéra. Nem volt más választásom. Túl régóta ismerem, és tudom, hogyha valamit meg akar tudni, azt meg is fogja tudni. Így tehát elmeséltem neki szépen mindent. Vagyis majdnem mindent. A túl intim részeket kihagytam.

- Szóval bejössz Minhonak? - tette fel a kérdést, amire csak halványan bólintottam. - És ő is neked? - erre még magam sem tudtam a választ. Lehajtottam a fejem, és az ölemben pihenő kezeimet bámultam, amikor is Felix kezei is megjelentek előttem. Aprócska mancsait az enyémre helyezte, mire én szemeibe néztem, ő pedig halványan elmosolyodott. - Nem szégyen az, ha egy fiú tetszik.

- De én nem tudom, hogy tetszik- e. - sóhajtottam. - Most inkább lefekszem. Jó éjt!

- Jó éjt!

Beérve a szobámba bezuhantam a kényelmes és puha ágyikómba. Ezt vártam egész nap. Elővettem telefonom, hogy hallgassak egy kis zenét, amikor is feltűnt, hogy 3 üzenetem is érkezett. Ez különös. Általában senki nem ír Felixen kívül. Nem bírtam tovább a kíváncsiságommal. Feloldottam a telefonom, és szembe találtam magam 3 igen csak meglepő névvel.

Lee Know

Hwang Hyun Jin

Mina Sharon Myoi

Várjunk csak! Mina? Mégis mit akarhat?

Mina: Szia Jisung! Ne haragudj, hogy ilyen későn zavarlak. Csak azt szeretném megkérdezni, lenne e kedved elmenni moziba valamikor?

Meglepetten olvastam a sorokat. Most Mina randira hívott? Az a lány akibe 3 éve bele vagyok zúgva? Ez mégis hogy történhetett meg?

Miután válaszoltam, a másik két üzenetet is megnyitottam:

Lee Know: Köszönöm ezt a csodás estét Mókuskám! Remélem sikeresen megoldottad a lenti problémádat.  Szívesen segítettem volna! 😏😛❤️

Perverz! Inkább nem is válaszoltam. Már csak Hyun Jin üzenete volt hátra.

Hyun Jin: Jisung! Beszélnünk kell! Gyere ki kérlek! Itt vagyok az udvarotokon. És rohadt hideg van. Hozz egy pokrócot is!

Hogy mi van? Most tényleg itt van? Magamra kaptam egy pulcsit, hónom alá csaptam egy pokrócot, és kicsoszogtam az udvarra.

- Chh! Még, hogy itt van... Jó vicc volt. - néztem körbe az üres udvaron. Már épp indultam befelé, amikor megjelent előttem.

- Hanie! - mosolyodott el, bennem pedig még a vér is megfagyott.

- Hyun Jin? Mégis mit keresel itt? - mértem végig a tőlem kb. egy fejjel magasabb fiút. - És mégis mióta vagy itt?
- Majd megtudod! Ülj le! Beszélnünk kell!