Heyho! ❤️

Itt lennék a következő résszel. Remélem tetszeni fog nektek. Jó olvasást, és jó hétvégét! Illetve sok sikert a felvételizőknek! 😊❤️

- Ez lesz az! – nyitott be az egyik ajtón. – A fürdőszobát ott találod. – mutatott egy kis ajtóra.

- Köszönöm. – bólintottam, ő pedig távozott.

A szoba elképesztő volt. A falon egy hatalmas plazma tv, azzal szemben egy francia ágy, s vörös falak. Elég romantikus hatása volt az egésznek.

Mivel már elég álmos voltam, gondoltam lezuhanyozom és elteszem magam holnapra. Meg is indultam a fürdő felé. Szinte már meg sem lepődtem, amikor beérve egy csodaszép fürdőszoba fogadott. Volt bent egy zuhanyzó kabin is, illetve egy kád. Hmm, melyik legyen? Otthon általában mindig zuhanyozom, szóval legyen a kád!

Megengedtem a vizet, választottam egy törölközőt, és levetkőztem. Kellemes volt, így nyakig merültem. Még a hajamat is bevizeztem. Annyira jól esett, hogy el tudtam volna aludni. Nyomtam a kezemre a kád szélén található tusfürdőből, s átmostam vele az egész testem. Kellemes illata volt.

- Örülök, hogy otthon érzed magad Mókuskám! – hallottam meg Minho hangját. Szemeim egyből kipattantak. Meglepetten néztem a tőlem max 1 méterre álló fiút.

- Mit... Mit keresel itt?

- Csak hoztam neked egy tiszta pólót, illetve egy nadrágot. Gondolom, nem szeretnéd a koszosat visszavenni.

- Ez nagyon figyelmes. Köszönöm. – mosolyodtam el. – Letennéd, az ágyra kérlek?

- Neked bármint. – mért végig látványosan. Kissé lejjebb buktam a habok alá, hogy leplezzem pirosságom. – Gondolom korai lenne megkérdezni, hogy csatlakozhatom- e? - nevetett.

- Túlságosan is. - helyeseltem. Még hogy együtt fürödjünk? Mit képzel?

- Sejtettem. - sóhajtott. -Akkor nem is zavarlak. Jó éjt! Ha bármi kell, tudod hol találsz.

- Köszönöm. Jó éjt! – feleltem. Miután távozott fellélegeztem. Azt hittem újfent lejátszódik a sulis zuhanyzós eset. Most nem lett volna, aki megmentsen.

Megtörölköztem, felöltöztem, és befeküdtem a pihe puha ágyba. Nagyon kényelmes. A pólónak pedig annyira jó illata van. Pont, mint Minhonak. Na, már megint kezdem!

Az oldalamra feküdtem, és próbáltam elaludni. Órákon át forgolódtam, de sehogy sem sikerült. Aggasztott, hogy Felix nem tud a hollétemről. Elővettem a telefonom, ami hajnali fél 3- mat jelzett. Most már volt térerőm. Biztos csillapodott a vihar.

(20 nemfogadott hívás: Felix, 10 üzenet: Felix)

Lassan készítem a vacsorát, szóval siess haza!

Jisung? Minden rendben? Hol vagy?

Jisung! Ez nem vicces! Vedd fel a telefont!

HAN JISUNG.....

Nem olvastam tovább. Válaszolni akartam neki, hogy tudja minden rendben, de nem tettem. Mi van ha alszik? Nem lenne szívem felkelteni, sem pedig hajnalok hajnalán vitatkozni.

Visszahelyeztem a telefonom az éjjeli szekrényre, majd elindultam a konyha felé. Kissé kiszáradt a torkom. Gondoltam iszok valamit.

- Nem tudsz aludni Mókuskám? – fonta karjait derekam köré.

- Csak megszomjaztam. – mutattam fel a kezemben levő poharat. – De már megyek is.

- Meddig menekülsz még előlem? – vont közelebb magához, állát pedig a vállamra tette. – Sokkal könnyebb lenne mindkettőnknek, ha nem zárkóznál el ennyire.

(Itt csak maga az ölelés a lényeg xD)

- Sokkal könnyebb lenne, ha nem akarnád megrontani a fenekem. – vetettem oda sértődötten. – Ez az egész nekem sok! Rohadtul sok! Furcsa érzéseket keltesz bennem. A testem minden érintésedtől és csókodtól bizsereg. Amikor veled vagyok, nem tudok gondolkodni. Elveszed az eszem. És tudod, miért menekülök? Mert hála neked, nem vagyok tisztában az érzéseimmel! – kiabáltam rá, már- már sírva.

- Na, Mókuskám! – ölelt magához. – Ne sírj! – kezdte el simogatni a hátam. Nem bírtam tovább. Muszáj volt elmennem onnan, hogy egy kicsit kiszellőztethessem a fejem. Kivontam magam karjai közül, és úgy ahogy voltam indultam haza. Az eső még mindig szakadt, de a vihar elment. Akkor, és ott, az sem érdekelt, hogy szarrá ázok.

Utam egyenesen haza vezetett. A sötét utcák és sikátorok kissé félelem keltőek voltak, de próbáltam ezzel nem törődni. Amint megpillantottam a házunkat, még gyorsabban kezdtem el futni. Az ajtó zárva volt. Igaz is. Felix nagyon óvatos. Szinte mindig bezárja. Az ablakomhoz mentem, amit hála istennek nem zártam be, így be tudtam mászni. A ruhám, az az amit Minho adott, csurom vizes volt rajtam. Jobbnak láttam venni egy gyors zuhanyt, és aludni pár órát, még suli előtt.

A fürdőbe mentem. Vizes gönceimet a mosógépbe dobtam, én pedig beálltam a kellemesen meleg víz alá. Szinte azonnal átmelegített, és elálmosított. Nagyjából áttöröltem magam, vettem magamra egy gatyát és egy pólót, majd belezuhantam az ágyamba és elaludtam.

A szememet kiégető reggeli napfényre keltem. Az este elfelejtettem leengedni a redőnyt. Az én hibám. A telefonomra pillantottam, hogy megtudjam az időt, amikor is szembesültem vele, hogy délután 2 van. Sebaj! Ez azt jelenti, hogy ma már nem kell bemennem a suliba. Nem mint ha kedvem lenne hozzá.

Kicsoszogtam a nappaliba, s a kanapén folytattam tovább a lustálkodást. Valami érdekes műsor után kutatva kapcsolgattam a tv-t, amikor is kicsapódott a bejárati ajtó, és egy elég mérges Felixel nézhettem farkasszemet. 

- HAN JISUNG! - hallottam meg a nevemet, ami semmi jót nem jelenthet. Most végem van. - Tudod te hányszor hívtalak? Még az üzeneteimre sem válaszoltál. Nem tudtam hol vagy, élsz -e még. Tudod, hogy aggódtam érted? - dobta le mérgesen táskáját a földre.

- Sajnálom. Én akartalak hívni, de nem volt térerő, és...

- Minho mindent elmondott. Nem haragszom. - sóhajtott fel. - De legközelebb szólj! Nagyon aggódtam miattad. Emellett elhozta a táskád. Nála hagytad. - nyújtotta át az említett tárgyat.

- Hogy Minho? Mégis mit mondott? - pattantam fel fénysebességgel fekvőhelyzetemből.

- Hát, hogy korrepetáltad matekból, és elhúzódott. Aztán a vihar miatt nem tudtál hazajönni, ezért nála aludtál. - magyarázkodott. - Miért? Más is történt?

- Ne..Nem. Semmi. - hajtottam le a fejem, hisz teljesen elpirultam. Már megint ez az érzés.

- Akkor jó! - veregette meg a vállam. - Most pedig segíts elkészíteni a vacsit, és öltözz át! Áthívtam őket vacsorára. Remélem nem baj?