Heyho! ❤️
Itt is lennék egy új résszel. Továbbra is várom a véleményetek. Jó olvasást!

Letusoltam, belőttem a hajam. Fújtam magamra egy kis parfümöt, és előkutattam valami tűrhető viseletet a szekrényemből. Még van 10 percem.

- Te meg hova készülsz? – nézett rám meglepetten Felix, aki még mindig a kanapén heverészett.

- Moziba. – feleltem, s a konyhába mentem. Kissé ki volt száradva a torkom, ezért gondoltam iszok, mielőtt elindulunk. Gáz lenne, ha még a film előtt megfulladnék.

- És mégis kivel? – termett ott mögöttem, egy hatalmas mosollyal az arcán. - Csak nem elhívtad végre Minát?

Nos, igen. Mina. Elsős korom óta bele vagyok zúgva, de még sohasem mertem elhívni. Annyira szép, okos, és népszerű, emellett Changbin exe. Miért állna pont velem szóba?

- Nem, Hyunjinnal. Tudod, azzal a sráccal, aki rajtad kívül szóba áll velem. – jegyeztem meg cinikusan, rövidke gondolatmenetem után.

- Helyes fiú. De én úgy tudtam, te nem vagy meleg. – támaszkodott az ajtófélfának.

- Nem is vagyok. És ez nem egy randi. – szegeztem le. – Csak szimplán próbálom megfogadni a tanácsod, és barátokat szerezni, hogy ne csak egy élettelen kis nyomorék legyek.

- Még mindig ezen vagy fennakadva? Nem gondoltam komolyan. – sóhajtott, de ekkor megszólalt a csengő.

- Tudom. Majd jövök. – sétáltam el mellette, s kiléptem a ház elé.

- Azta! – mért végig látványosan, amitől kissé zavarban éreztem magam. – Akarom mondani, szia! Mehetünk?

- Persze! – bólintottam. Gyalog mentünk, mivel nem volt messze. Az út közben nem nagyon beszéltünk egymással, de éreztem, hogy valamit nagyon el akar mondani. – Minden rendben? – pillantottam rá.

- Hát persze. Csak még mindig nem tudom felfogni, hogy igent mondtál. – mosolygott.

- Felix szerint túlságosan is antiszociális vagyok, és azért utál mindenki. – sóhajtottam. – Szóval úgy gondoltam, ideje szocializálódnom egy kicsit. – nevettem.

- Nos, örülök, hogy velem szocializálódsz! – tette kezét vállamra, ezzel közelebb vonva magához. Nem kicsit lepett meg ez a tette, de ilyeneket Felix is szokott, szóval nem foglalkoztam vele. Végül megvettük a jegyünket, és elfoglaltuk a helyeinket. Ezúttal akció filmet néztünk, ami elég érdekes volt. Szinte tátott szájjal néztem végig az egészet. Fel sem tűnt, hogy közben Hyunjin összekulcsolta ujjainkat. Meglepetten pillantottam egymásba fonódott végtagjainkra.

- Öhmm. – húztam ki kezem ujjai közül.

- Ne haragudj! Nem tudom mi ütött belém. – hajtotta le zavarában a fejét.

- Semmi baj! Felejtsük el! – engedtem el egy halvány mosolyt. – Menjünk! Későre jár, holnap pedig suli. – indultam el a folyosón, de ő visszarántott. Ajkait az enyémekhez illesztette, és vadul mozgatni kezdte. Ledermedtem. Szinte megmozdulni sem bírtam, annyira váratlanul ért. Kezeit a derekam köré kulcsolta, mire nagy nehezen sikerült összeszednem magam. Mancsaimat mellkasára tettem, s megpróbáltam eltolni magamtól.

- Hyunjin! – néztem rá zihálva. – Ez...Ez mégis mi volt?

- Tetszel Hanie! – mosolyodott el, s homlokát az enyémnek támasztotta. – Nem bírtam visszafogni magam.

- Ez mind kedves. – bújtam ki karjai közül. – De én továbbra is hetero vagyok. Sajnálom.

- Csak próbáljuk meg! Nem tudhatod, amíg ki sem próbáltad. Csak egy esélyt adj! – nézett rám kiskutya szemekkel.

- Sajnálom. Nekem ez nem megy. – ráztam meg a fejem, s olyan messzire húzódtam, amennyire csak tudtam.

- Megértem. – sóhajtott lemondóan. – De, ugye, barátok még lehetünk?

- Persze. – bólintottam. – Most megyek! Holnap találkozunk. – köszöntem el tőle, és szinte futó lépésbe mentem hazáig. Ahol egy nem mindennapi látvány fogadott. Changbin és Felix ölelkezve a kanapén. – Megjöttem! – adtam a tudtukra, mielőtt valami olyat csinálnak, amit nem akarok látni. – A szobámban leszek! Jó éjt!

- Várj! Jisung! – kiáltott utánam Felix, de csak mentem tovább. Kicsit fájt, hogy pont azzal jött össze, aki mindig szekál vagy bánt, de ez van. – Jisung! – lépett be az ajtómon. – Minden rendben?

- Igen. Menj csak vissza ahhoz a gyökérhez. – sóhajtottam.

- Changbin már elment. Szóval hallgatlak. Mi történt? – telepedett le mellém az ágyra.

- Megcsókolt.

- Hogy mi? A szádon? Te jó ég! Viszonoztad? – sorakoztatta fel kérdései egész sorát.

- Igen a számon, és nem. Nem viszonoztam. – fúrtam fejem a párnámba. – Még mindig hetero vagyok.

- Nem tudhatod, amíg nem próbáltad. Az is lehet, hogy biszex vagy, vagy... - elmélkedett.

- 100% - ig hetero vagyok. Erről biztosítalak. Megbeszéltük, hogy csak barátok maradunk. – zártam le ennyivel a beszélgetést. – Most, ha nem baj. Aludnék, szóval...

- Rendben. Jó éjt! – köszönt el.

***

Reggel szinte semmi kedvem nem volt kikelni. Bár mikor van? Nagy nehezen mégis rávettem magam, s kicsoszogtam a konyhába.

- Jó reggelt Hanie! – köszöntött mosolyogva Felix. – Mehetünk?

- Nem akarok menni. Nem tudnál valamilyen indokot kitalálni? Mondjuk, hogy beteg vagyok, vagy eltörtem valamim. – hajtottam fejem az asztalra. Semmi kedvem nem volt Minhohoz. A tegnapi után, pedig Hyunjinnel sem akartam találkozni.

- Szó sem lehet arról, hogy itthon maradj! Öltözz!

- Még mindig én vagyok az idősebb! – ráncoltam össze szemöldököm.

- De én vagyok a magasabb és az érettebb. – kócolta össze hajam. – Kapsz 10 percet!

Még, hogy érettebb... Jó vicc.

Az este nem aludtam valami jól, szóval nem sok idegzetem van itt ülni. Szerencsémre most Felix ül mellettem, és nem a zaklatóm.

- Kijavítottam a tegnapi dolgozatokat. Akik nem írták meg, ma pótolják, 7. órában. – kezdte el kiosztani a lapokat a tanár.

- Milyen lett? Mutasd! – kapta ki kezemből Felix, mielőtt még megnézhettem volna. – 5 ös. Gratu! Ha nem baj, ezt lefotózom, és próbálom memorizálni 7. óráig. – nevetett. Nem éppen az erőssége a matek.

Jobban szemügyre véve feltűnt, hogy az az ötös, éppen hogy csak ötös. Mi van velem? Általában nem szokott hibám lenni. Értetlenül bámultam a lapot, válasz után kutatva.

- Jisung! Beszélhetnénk? – lépett a padomhoz a tanár úr.

- Persze. Miről lenne szó? – emeltem rá szemeimet.

- Az új osztálytársatokról. Le van maradva az anyaggal. Órán nem tudja pótolni, így arra kérnélek, hogy korrepetáld. – erre, most hogy mondjak nemet?

- Hogy én? – kérdeztem vissza, hátha csak rosszul értettem.

- Igen. Te vagy az osztályban a legjobb matekos. Remélem, számíthatok rád. – szemeiben minden benne volt. Tudtam jól, hogyha nemet mondok, azzal elvágom magam nála. Nem volt mit tenni. Bele kellett mennem.

- Rendben. – bólintottam rá. Ekkor még nem tudtam, hogy végzetes hibát fogok elkövetni.