Heyho! ❤️
Meghoztam egy újabb részt. Ilyet még végképp sosem írtam, így nem tudom milyen lett 😅
Imádlak titeket, és remélem a rész végén nem fogtok megölni 😅❤️❤️

MINHO SZEMSZÖGE

- Már, hogy is haragudhatnék rád? Nem te tehetsz róla, hogy ennyire kívánatos vagy. - mosolyodtam el. - Viszont ezeket a csúnya nyomokat el kell tüntetnünk! - simítottam az említett részre. - De sebaj! Máris kezelésbe veszem. -döntöttem újra magam alá, miközben nyakát kezdtem el ostromolni. Egyik kezemet végigfuttattam oldalán, s egy gyengéd mozdulattal rásimítottam férfiasságára, amitől megremegett. Imádom, hogy így reagál rám.

- Ahhh, nem bírom! - nyögött fel. Ez bennem is megindított valamit, így kicsit sietősebbre vettem a figurát. Lerántottam róla a nadrágját, és lábai közé férkőztem. Az arca teljesen ki volt pirosodva, szemei csillogtak. - Most... Mit csinálsz? - nézett rám értetlenül.

- Ki kell, hogy tágítsalak, különben nagyon fog fájni. Azonban én nem akarok neked fájdalmat okozni. - kúsztam fel hozzá egy újabb csókra, majd vissza eredeti helyzetembe. Egyik kezemmel férfiasságát kezdtem el kényeztetni, míg a másikat bejáratához illesztettem. Óvatosan feltoltam első ujjamat, ami belőle egy fájdalmas sóhajt váltott ki. - Sajnálom Mókuskám! Hamarosan jobb lesz, ígérem. - már nem szorított annyira. Minden bizonnyal megszokta, és már nem fáj neki, így az elsőhöz társítottam a második ujjamat is. Teste megfeszült, s beharapta alsó ajkát, arcán pedig végigfolyt egy könnycsepp. Megesett rajta a szívem. Valahogy segíteni akartam rajta, hogy ne fájjon neki annyira, így lehajoltam férfiasságához, s kezem helyett, a számmal folytattam kényeztetését. Látszólag bevált az ötletem, ugyanis elégedett felnyögött, miközben csípőjét is fellökte. Mozgatni kezdtem rajta fejem, hogy minél kellemesebb élményt nyújthassak neki. Már teljesen ellazult. Abszolút nem szorította ujjaimat, így azokat is mozgatni kezdtem. Szerencsémre élvezte amit csinálok, és erről nyögései mellett, előváladéka is biztosított.

- Nemhh bírohhmm! - lihegte. - Valamihh furcsát érzek a hasamban... - harapta be újra ajkát, azonban arcán most semmiféle fájdalom nem tükröződött.

- Ne aggódj Mókuskám! Hamarosan segítünk rajta. - pillantottam rá pár másodperc erejéig, majd folytattam előbbi tevékenységemet.

- Tégedhh akarlakhh! - nézett rám elködösült tekintettel. Szemei olyan feketén csillogtak, mint még azelőtt soha. Kérésére még ha akartam volna, se tudtam volna nemet mondani. A nadrágom iszonyatosan szorított. Alig vártam, hogy végre megszabadulhassak tőle. Amilyen gyorsan csak tudtam, le is vettem, majd visszahelyezkedtem lábai közé.

- Lazulj el! Ez egy kicsit fájni fog. - adtam tudtára, miközben bejáratához igazodtam. Vágyakozva nézett rám, így nem várhattam tovább. Óvatosan belé toltam magam. Háta ívbe feszült, kezeivel pedig a takaróba markolt. Elképesztő szűk volt, és forró. Nem fogom sokáig bírni. Amikor megszokta méretem, mozogni kezdtem. Minden egyes mozdulatomat egy hangos nyögéssel, olykor sikítással díjazott. Egyre gyorsabban kezdtem mozogni. Annyira jó érzés volt végre benne lenni.

***

- Nagyon jó voltál Mókuskám! - karoltam át elgyengült testét, miután mindketten sikeresen elmentünk.

- Szeretlek Minho! - bújt közelebb hozzám. Annyira édes volt. Izzadt tincsei az arcába tapadtak, ami még mindig ki volt pirulva. A légzése még mindig fel van gyorsulva. - Többször is átjöhetnél filmezni. - kuncogott.

- Ezer örömmel! - nyomtam egy puszit hajára. - Most azonban le kellene fürdenünk.

- Együtt? - nézett rám csillogó szemekkel. Legszívesebben rávágnám, hogy "Igen", de azzal egyikünk sem járna jól. Ha meglátnám ahogy csinos kis testét simogatja, hogy lemossa magáról a koszt, tuti újra izgalmi állapotba kerülnék. De ahhoz már mindketten fáradtak vagyunk.

- Talán majd legközelebb. - válaszolom egy halvány mosolyt elengedve felé.

JISUNG SZEMSZÖGE

Nagy nehezen kibújtam karjai közül, és feltápászkodtam. A fenekem sajgott. Igaza volt Changbinnak. Tényleg nehezemre esik az ülés, ezért nem is tököltem sokáig. Felállásomhoz azonban egy halk felszisszenés társult, amit szerencsétlenségemre Minho is meghallott.

- Fáj igaz? - pattant ki az ágyból, s egyből elém állt. - Próbáltam gyengéd lenni, de így is fájdalmat okoztam neked. - hajtotta le szomorkásan fejét.

- Minho! Nézz rám! - nyúltam álla alá. Pont úgy, ahogy ő szokott nekem. Rám emelte gyönyörű, sötét íriszeit, amikben bűnbánatot véltem felfedezni. - Ez volt életem legszebb dolga. Igaz, most egy kicsit fáj, de el fog múlni. Emellett amit előtte éreztem csodálatos volt. Többször is szeretném még ezt átélni. Veled.

- De, bántottalak. - sóhajtott.

- Ezt a fajta bántalmazást el tudnám viselni. - nevettem fel, majd gyöngéden arcára simítottam, s egy csókot nyomtam párnácskáira. - Szeretlek. És ezen, ez az aprócska fájdalom sem tud változtatni.

- Én is szeretlek. - szorított magához. Tényleg nem tudom mi változhatott meg abban a pár hétben, mióta ismerem, de tény, hogy mindennél jobban szeretem. - Na menj fürdeni! - nevetett. Végre jobb kedve van. Nem akarom, hogy olyan miatt szomorkodjon, ami miatt nem kéne.

Eleget téve kérésének, a fürdőbe mentem, ahová vittem magammal pizsit is, majd vettem egy gyors zuhanyt. Elég álmos voltam már, és Minhot sem akartam sokáig magára hagyni. A hajamat áttöröltem a törölközővel, de nem szárítottam meg. Magamra kaptam egy boxert, meg egy pólót, és visszacsoszogtam a szobába. Már nem is fáj annyira az alfelem, de az ülést még mindig nem próbálnám ki.

- Én is lezuhanyzok gyorsan. Tudsz adni valami alvós cuccot? - ásítozott édesen. A szekrényemhez léptem, s kivettem számára is egy boxert.

- Tessék! - nyújtottam felé egy aprócska mosoly kíséretében.

- Pólót nem kapok? - mosolyodott el ő is. - Tudod, elég hűvös van ahhoz, hogy csak egy kisgatyában legyek.

- Nekem így is tökéletesen megfelel. - futtattam rajta végig tekintetem. - És ha fázol, majd odabújok hozzád, hogy felmelegítselek.

- Hmm, tetszik ez az ötlet. - von közelebb magához, s egy gyors csókot nyom ajkaimra. - Na kérem azt a pólót!

Készségesen előkutattam neki egyet, majd befeküdtem az ágyba, hogy ott várjam meg. Azonban egyre álmosabb voltam. A szemeim egyre többször csukódtak le, míg végül már nem bírtam nyitva tartani őket. Bealudtam.

Nem aludhattam valami sokat, max pár percet, amikor is visszaért. Lekapcsolta a lámpát, s már csak az ágy süppedését éreztem a hátam mögött. Egészen közel kúszott hozzám, s gyöngéden arcomra simított.

- Alszol Mókuskám? - válaszul csak nyammogtam egyet. Igaz, hogy ébren voltam, viszont megszólalni lusta voltam. Vagyis inkább fáradt. - Kaphatok egy jó éjt puszit? - mosolyodik el, ami engem is mosolygásra késztet. Nem tudok neki ellenállni. Közelebb mászok hozzá, s párnácskáimat az övéire tapasztom. Azonban ez nem tart sokáig, bármennyire is szeretném. Levegő hiány miatt szét kell válnunk egymástól. - Jó éjt Mókuskám! - von közelebb magához, míg én is átölelem őt. Ez volt életem legszebb napja.

VÉGE
Nos, itt lenne ennek a könyvemnek a vége. Nagyon szerettem írni, hisz magát a párost is nagyon szeretem.
Köszönöm azoknak, akik nyomon követték, kommentáltak. Nagyon szeretlek titeket. ❤️