Heyho! ❤️
Meghoztam a folytatást! Köszönöm szépen a kommenteket, nagyon aranyos reakcióitok vannak. Öröm őket olvasni. Hálás vagyok nektek, és imádlak titeket. ❤️ 🥰
Jó olvasást! ❤️

JISUNG SZEMSZÖGE

A film lassan a végéhez közeledett. És én is sikeresen átmelegedtem. Igaz, egy főként Minhonak köszönhető, hisz már lassan 2 órája kitartóan szorít magához. Ez persze nekem is tetszik, hisz érezhetem teste melegét, kellemes illatát. Azonban továbbra is türelmetlen vagyok. De nem csak én. Gondolom azt hitte, nem veszem észre, hogy kezét fenekemre csúsztatta.

- Minho! Még nincs vége a filmnek. - húzódtam tőle egy kicsit távolabb, hogy szemébe tudjak nézni. Mosolyomat próbáltam elrejteni, ami többé kevésbé sikerült is.

- Én is tudom. - nézett rám értetlenül.

- Akkor mégis miért fogdosod a fenekem? - vontam fel szemöldököm.

- Csak véletlen volt. - rántotta meg vállát, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga.

- De még mindig nem vetted el a kezed. - nevettem.

- Ahh, feladom! - lökött el a kanapén, és fölém tornyosult. - Mégis kit érdekel a film, ha te itt vagy. - lehelt egy csókot ajkaimra. Nem bírtam tovább leplezni boldogságomat. Belemosolyogtam csókunkba ami neki is feltűnt. - De jó kedvű lett valaki. - nevetett, majd válaszra időt nem hagyva áttért nyakamra. Elsőnek egy apró csókot nyomott rá, majd szívni és harapdálni kezdte, ezzel engem teljesen felizgatva. Számat egymás után hagyták el sóhajok, és nyögések, míg ő már igen kemény ágyékát az enyémnek nyomta.

- Várj! - lihegtem alatta. - Fel kéne mennünk a szobámba.

- Nekem itt is tökéletesen megfelel. - nézett rám sötéten csillogó szemekkel. - De legyen! Menjünk! - tápászkodott fel rólam, s engem is felrántott egy gyors mozdulattal.

Nem kellett sok. Elindultam fel a szobámba, magam után vontatva őt. Minél hamarabb fel akartam érni.

MINHO SZEMSZÖGE

Tudom, hogy az én ötletem volt a filmezés, de mégis ki tudna rá koncentrálni, amikor egy olyan srác, mint Jisung simult hozzá. És a tudat, hogy arra vár, megrontsam csinos kis fenekét, még jobban más irányba tereli gondolataimat.

- Minho! Még nincs vége a filmnek. - húzódott tőlem egy kicsit távolabb.

- Én is tudom. - néztem rá meglepettséget színlelve.

- Akkor mégis miért fogdosod a fenekem? - vonta fel szemöldökét.

- Csak véletlen volt. - próbáltam továbbra is adni az ártatlant.

- De még mindig nem vetted el a kezed. - nevette el magát.

- Ahh, feladom! - löktem el a kanapén, és fölé másztam. - Mégis kit érdekel a film, ha te itt vagy?- leheltem egy csókot ajkaira. Ez neki is tetszett, ugyanis belemosolygott csókunkba. - De jó kedvű lett valaki. - nevettem. Jó volt látni, hogy így reagál rám. Mielőtt bármit is mondhatott volna, nyakát kezdtem el behinteni apró csókokkal, amik később szívásokká, s harapdálásokká alakultak át. Ez belőle sóhajokat és nyögéseket váltott ki, ami engem csak még jobban beindított. Képzeletemben már benne voltam, és úgy nyöszörgött alattam. Valahogy le kellett csillapítanom vágyaimat, így előre löktem csípőm, ágyékomat az övéhez szorítva, amitől az eddigieknél hangosabban nyögött fel.

- Várj! - lihegett. - Fel kéne mennünk a szobámba.

- Nekem itt is tökéletes. - mértem végig tökéletes testét, miközben végiggondoltam miket is fogok vele tenni. Végül is, ez lesz az első alkalma. Ha ő a szobájában akarja, akkor csináljuk ott. - De legyen! Menjünk! - tápászkodtam fel róla, s őt is felrántottam. Szerencsémre azonnal megindult a szobájába engem maga után húzva. A lépcső pont kapóra jött. Így tovább csodálhattam tökéletes és kívánatos félgömbjeit. Még csak a folyosón jártunk, azonban én nem bírtam magammal. Felkaptam az ölembe, és belökve szobaajtaját vittem egészen agy ágyig. Itt sokkal világosabb volt, mint odalent. El is feledkeztem róla, hogy még csak délután van. 

Az ágyon ellöktem, és újra fölé másztam. Engedelmesen szétnyitotta lábait, így közé tudtam feküdni. Míg ajkait ostromoltam csókjaimmal, kezeimmel feltérképeztem felsőteste minden porcikáját, amit ő hangos nyögésekkel díjazott. Egyszerűen imádom a hangját. Akár egész nap el tudnám hallgatni. Azonban nem csak én vagyok türelmetlen. Kezeivel már övemnél matat.

- Ennyire türelmetlen vagy Mókuskám? - suttogtam ajkaira. Én is szívesebben lennék már benne, de fontos az előjáték. Nem akarok túlzottan nagy fájdalmat okozni neki.

- Akarlak Minho! - emelte fel fejét, hogy ezúttal ő nyomhassa párnácskáit az enyémnek. Teljesen belé szerettem. Rengeteget változott, mióta megismertem és csak is miattam. Eddig heteronak vallotta magát, míg jelenleg azért könyörög, hogy megrontsam. Ez aztán a sors fintora. De nekem így  tökéletes. Minden hibájával együtt. 

Egy gyors mozdulattal megfosztottam pólójától, s egy újabb csókot nyomtam ajkaira. Ekkor azonban valami szemet szúrt.

- Mi az ott a nyakadon? - simítottam az említett területre.

- Mi... Mire gondolsz? - kapott oda ő is.

- A szívásfoltokra. - vettem el onnan kezét, hogy jobban szemügyre tudjam venni. Az kizárt, hogy ezeket én hagytam volna. Ennyi idő alatt nem marad így meg a nyoma. Tegnap pedig, még nem volt ott.

- Hisz az előbb szívtad ki a nyakam. Te hagytad ott. - mosolyodott el, s megpróbált lehúzni magához, engem azonban nem hagyott nyugodni a dolog.

- Ezeket nem én hagytam. - ráztam meg a fejem. 

- Mégis ki más tehette volna? - nézett rám sértetten. - Hisz csak te vagy nekem.

- Ez alapján nem hiszem. Van valakid rajtam kívül? - tettem fel félve a kérdést.

- Nincs. Csak is téged szeretlek. - ült fel, hogy kezeivel arcomra foghasson.

- Akaratom ellenére beléd szerettem. Neked akarom adni magam. Szerinted ezek után képes lennék megcsalni téged?

- Remélem nem. - sóhajtottam fel. - Mit titkolsz el előlem?

- Se... Semmit. - hangja megremegett, ezzel elárulva magát. Szóval igaz. Tényleg van valakije.

- Értem... - távolodtam el tőle.

- Most meg mégis hová mész? - kérdezte félve.

- El. Ha nem vagy képes elmondani, hogy kerültek a szívásfoltok a nyakadra, nincs miről beszélnünk. - ráncoltam össze a szemöldököm.

- Rendben. Elmondom! - kapott csuklóm után. - De ígérd meg, hogy nem leszel rám mérges!

- Az majd a válaszodtól függ. - ültem le mellé. - Hallgatlak!

- Mint azt tudod, régóta bele vagyok zúgva Minába. Vagyis inkább voltam, amíg te be nem léptél az életembe. Olyan érzelmeket váltottál ki belőlem, amiket nem tudtam megmagyarázni még magamnak sem. Tenni akartam ellene, ezért amikor Mina elhívott randira, igent mondtam neki. De aztán történt azok a dolgok, és rájöttem, hogy én téged szeretlek. - itt rám pillantott, majd folytatta. - Ma átmentem Minához, hogy ezt neki is elmondjam. Azonban ő mást tervezett. De én ellöktem magamtól. Elég csúnyán összevesztünk, de már az sem érdekel, hisz te itt vagy nekem. Ugye nem haragszol rám emiatt?