Heyho! ❤️

Meghoztam a következő részt! Jó olvasást kívánok hozzá! ❤️ 🥰

JISUNG SZEMSZÖGE

A gépünk zökkenőmentesen landolt. Még csak 4 óra volt, így elköszöntünk Minhotól és Changbintól, majd haza indultunk. Kipakoltunk bőröndjeinkből. Jó végre itthon lenni. Hiányzott már a jól megszokott ágyikóm.

- Beszélnünk kellene Jisung! - szaladgált fel- alá Felix.

- Beszélhetnénk, ha végre leülnél egy percre. - követtem szememmel mozgását. Még csak nézni is fárasztó volt.

- Nincs időm. Changbin 6- ra jön értem. Addig még le is kell zuhanyoznom. Szóval gyere! - invitált be a fürdőbe. Egészen kicsi korunk óta nem láttam Felixet ruha nélkül, és ezt a jó szokásomat meg is akartam tartani. Lehajtottam a wc ülőkét, ráültem, s arcomat kezembe temettem.

Szerencsémre egész gyorsan levetkőzött, így már a zuhany alatt is állt. A kabin ajtaja homályosított, így még ha rá néztem sem láttam semmit.

- Szóval... - kezdett bele, miközben megengedte a vizet. - Mi történt köztetek? És mi lesz Minával?

Meg is feledkeztem Mináról. Mióta történt az a dolog Minhoval, csak ő jár a fejemben. Másra sem tudok gondolni, csak is rá. Beleszerettem. És most már nem tudom tagadni. Ellopta a szívem.

- Nem szeretném részletezni. - jelentettem ki elvörösödve. - A lényeget pedig már úgy is tudod. Minával kell már csak beszélnem. - sóhajtottam fel. Annyi éven keresztül epekedtem utána, erre most, amikor már ő is akar tőlem valamit, beleszeretek valaki másba. Méghozzá egy fiúba. Hát rajtam sem lehet eligazodni.

- Annyira örülök nektek. Jó végre boldognak látni téged. - hangjából hallani lehetett, hogy mosolyog. - Minho tényleg egy remek srác. De azért vigyázzatok. Nem akarok a sürgősségire menni, hogy összevarrjanak.

- Haha, nagyon vicces vagy. - dünnyögtem. Eléggé zavarban voltam az ő kijelentése nélkül is. Nem kellett, hogy még fokozza. 

- Viccet félretéve, tényleg vigyázzatok! - komolyodott meg kissé hangja. - Nem tudom mi történt ma köztetek, de abból kiindulva, hogy még tudsz ülni, "az" nem volt. Viszont valaminek történnie kellett. Minho túlságosan is boldog volt, míg téged le sem lehetett vakarni róla. Mi is ilyenek voltunk Changbinnal, amikor először... Várjunk csak! Jisung, te?!

- Huh, nem hallottad? Olyan volt, mintha csengettek volna. Megyek megnézem. - fojtottam belé a szót, és amilyen gyorsan csak tudtam kirohantam. Én nem tudok erről akkora természetességgel beszélni, mint ő. Nekem még mindig zavarba ejtő. Hisz alig pár órája tudtam meg, hogy vonzódom egy fiúhoz. 

Elterültem a kanapén és a tv-t kezdtem el kapcsolgatni. Írtam Minának, hogy 6 körül átugrom hozzá, mire ő csak egy szívecskét küldött. Nem szeretném összetörni szegény lányt, de muszáj megmondanom neki az igazat.

- Ez nem volt szép! - lépett ki egy száll törölközőben Felix. - Miért nem akarsz velem erről beszélni? Én nem foglak elítélni. Hisz én magam is meleg vagyok. Ha tudnád mennyi mindent csináltam már, lehet ki is tagadnál.

- Nem vagyok kíváncsi a részletekre. - nevettem. - És tudom, hogy te nem ítélsz el. De félek...

- Mitől? Minhotól? Vagy a srácoktól a suliban? - foglalt helyet mellettem.

- Nem. Minho nagyon édes fiú igazából. És a srácok is rendesek. - sóhajtottam fel. - Viszont a szüleim...

- Velük ne foglalkozz! Sajnálom, hogy ezt kell mondanom, de szarnak rád. Ha egy kicsit is érdekelné őket az, hogy mi van veled, legalább telefonon keresnének. Mondd! Mikor beszéltél velük utoljára?

- Már lassan fél éve. - hajtottam le a fejem. Igaza van. A szüleim tényleg nem igazán rajongnak értem. Nem tudom mivel érdemeltem ki ezt, de szinte már egy teher voltam a hátukon. Ezért is egyeztek bele olyan könnyen, hogy Felixxel Szöulba költözzünk.

- Na látod! Ne érdekeljenek. Ha szeretnek, elfogadnak ilyennek amilyen vagy. Ha pedig nem, akkor nem is igazi szülők. - karolt át. - Most viszont, segíts kiválasztani a megfelelő ruhát! - pattant fel a kanapéról, s a szobájába nyargalt.

Követtem. Mire beértem, már volt rajta egy fekete bokszer. Szóval nem volt meztelen.

- Nem tudom mit vegyek fel. Szerinted melyik a jobb? - kapott elő egy bordó inget, illetve egy fehéret is. 

- Hmm, legyen a bordó. És vedd fel hozzá azt a szexi, fekete térden szaggatott farmerod. Az tuti tetszeni fog neki. - nos igen. Dr. Han Jisung szerelem szakértő megkezdte a rendelést.

- Ez jó ötlet. Binnie tényleg rajong azért a nadrágomért. - mosolyodott el, majd hozzá is látott az öltözködéshez. - Te gondolom Minhoval töltöd az estét. - fordult felém egy még az előbbinél is hatalmasabb mosollyal.

- I... Igen. Átjön. - válaszoltam, s újra elpirultam. Gáz vagyok. Mostantól ha már csak szóba kerül ez lesz? Elpirulok akár egy idióta?

- Azért az ágyra vigyázzatok. Nem veszünk újat. - nevetett, miközben haját is tökéletesítette.

Ekkor csengettek. Minden bizonnyal Changbin jött.

- Holnap este felé jövök haza. Addig ha lehet szedjétek rendbe magatokat. - nyomott egy puszit hajamba, majd távozott. Itt az idő!

Felvettem a cipőm, bezártam a házat, és gyalogosan indultam el Minához. Pontosan tudtam hol lakik. Egy 20 perces séta múlva meg is érkeztem hozzá. A házuk előtt azonban minden bátorságom elszállt. Mégis mit mondjak neki? Azt, hogy nem mehetek vele randizni, mivel egy fiú ellopta a szívem? És ha utána szétkürtöli? 

Már épp távozni akartam, amikor kinyílt előttem az ajtó.

- Jisung? Azt hittem, legalább szólsz, hogy itt vagy. - találtam szemben magam egy mosolygós Minával. - Gyere beljebb! - nyitotta nagyobbra az ajtót.

- Köszönöm, de nem maradok sokáig. - sóhajtottam. Eldöntöttem. Elmondom neki az igazat, és vállalom a következményeket.

- Hogy érted, hogy nem maradsz sokáig? - szomorodott el tekintete. - Már annyira vártam, hogy hazagyere. Még a szüleimet is elküldtem itthonról.

- Sajnálom, de ez... Ez most nem fog menni. - ráztam meg fejem. Tényleg nem akartam megbántani, de az érzéseimnek nem tudok parancsolni.

- Menni fog az. Majd meghozom a kedved. - lökött a kanapéra, s másodpercek alatt, már az ölemben is ült. Ajkaimra lehelt egy csókot, miközben ujjait hajamba futtatta. Vadul mozgatta párnácskáit, míg csípőjével mozogni kezdett, ingerelve ezzel tagomat. De amit ez után tettem, még engem is meglepett.