Heyho! ❤️

Meghoztam volna a következő részt. Mint azt a címben is láthatjátok, kicsit perverzebb lesz a megszokottól.😅 Még sohasem írtam ilyesmit. Ez az első, szóval nem tudom milyen lesz. Előre is bocsánat miatta.🙏😅❤️

Jó olvasást!❤️🥰

MINHO SZEMSZÖGE

Ahogy Jisung hozzám simult, és mocorgott, nem kicsi gondot okozott lent délen. Általában tudom türtőztetni magam, de neki egy érintése is elég ahhoz, hogy felizgasson.

- Tudod, nem mintha nem tetszene a dolog. De épp hozzám simulsz. Ott lent. És... - próbáltam tudtára adni problémámat. Kijelentésem után abbahagyta a mocorgást. Az arca teljesen kipirult, ezzel tovább rontva a helyzetet. Szerencsémre felszállt az előttünk lévő csoport, így lett egy kis helyünk, hogy távolabb tudjon húzódni tőlem. Amíg várakoztunk próbáltam felvenni valami olyan testhelyzetet, hogy kényelmes legyen, és ne lássa mindenki izgalmi állapotomat.

- Sajnálom, az előbbit. - pillantott le a problémás pontra. - Nem akartam gondot okozni.

- Semmi baj Mókuskám. - engedtem el felé egy mosolyt. - Majd a hullámvasút után megoldom.

- Arról szó sem lehet! Így nem ülhetsz fel! Gyere! - ragadta meg a csuklóm, s maga után kezdett húzni.

- Mégis hová megyünk? - tettem fel érdeklődve a kérdést. Olyan céltudatosan közlekedik, mintha tudná hol vagyunk. Én jelenleg azt se tudom merre vagyok arccal.

Egy mosdóhoz értünk. Bevezetett az egyik fülkébe, az ajtót pedig bezárta a háta mögött. 

- Segíteni szeretnék. - suttogta ajkaimra, miközben kezével rásimított érzékeny részemre.

- Ezzel nem éppen segítesz. - pillantottam le kezére, alsó ajkamat pedig beharaptam, hogy ne adjak ki semmiféle hangot. Érintése csak még jobban feltüzelt. A nadrágom már iszonyatosan szorított.

- Többet is tehetek érted. - pirult el kijelentésétől. Most tényleg arra gondol, amire én? Meglepetten fürkésztem arcát. Nem régiben még csak hallani sem akart róla, most azonban már majdnem, hogy követeli.

- Biztos, hogy ezt szeretnéd Mókuskám? 

- Egyszer bár belekezdtem. Most be is akarom fejezni. - tapadt ajkaimra, miközben kezeivel az övemnél szorgoskodott.

- Várj! - szakítottam meg csókunkat. - Biztos, hogy itt szeretnéd? Nem muszáj elsietnünk.

- De én akarom. - csókolt meg újból, aprócska kezeivel pedig férfiasságomra simított. Nem bírtam tovább visszafogni magam. Akaratlanul is belenyögtem csókunkba. Most már ha akarnék se tudnék leállni.

Megmarkoltam formás félgömbjeit, ezzel is közelebb vonva őt magamhoz. Egy hosszabb csók után letérdelt elém, s kínzó lassúsággal megszabadított nadrágomtól. Az izgalmi állapotomat ezzel is csak még tovább fokozta.

- Még sohasem csináltam ilyet. - simított rá újfent tagomra. - Nem tudom, hogy csináljam, hogy élvezetes legyen számodra. De megpróbálom jól csinálni. - vett ajkai közé.

A jóleső meleg érzéstől egy hatalmasat nyögtem. Túl jól csinálta. Tudatni akartam ezt vele is.

- Ahh... Nagyonhh jóhhh vagy Mókuskáhhmm! - lihegtem. Az élvezettől hátrahajtottam fejem. Sokszor fantáziáltam már erről, de egyik elképzelésem sem ért fel a valósággal.

Már éreztem, hogy nem bírom tovább. Az utolsó pillanatban kihúzódtam ajkai közül, amit csak értetlen pillantással díjazott.

- Va... Valamit rosszul csináltam? - nézett rám hatalmas kiskutya szemekkel, még mindig a padlón térdelve.

- Dehogy is Mókuskám! Csodálatos voltál. - tettem magam rendbe, majd felsegítettem a földről. - Túlzottan is ügyes voltál.

- Akkor...? Akkor miért nem...? - nem merte befejezni kérdését, de pontosan tudtam mire kíváncsi.

- Nem akartam ilyet tenni veled. Elrontotta volna a csodás pillanatot. - pusziltam ajkaira. - Viszont ezért, hálás vagyok. Tartozom neked.

- Miattam keletkezett a probléma. Ez volt a legkevesebb, amit tehettem. - nézett rám még mindig kipirultan. - Viszont... Tudom, mit szeretnék cserébe.

- Máris? Rendben. Érdeklődve hallgatlak. - néztem bele gyönyörű, csillogó íriszeibe.

- Azt szeretném, ha ma este átjönnél. 3 éjszakát töltöttünk el itt, és én abból, csak egyen voltam veled. És sajnos arra sem emlékszem. Be szeretném pótolni. - fonta karjait derekam köre, míg arcát mellkasomba fúrta.

- Az alvás részét, vagy...? - tettem fel mosolyogva a kérdést. Hallani akartam az ő szájából is a választ.

- Tudod jól, hogy mire gondoltam. - csapot gyengéden vállba. - Ezúttal én akarom. Teljesen önszántamból. Szóval megnyerheted az alkunkat. Vagy te már nem szeretnéd?

- De szeretném, csak nem akarom, hogy muszájból cselekedj. - simítottam arcára. - Viszont, ha ennyire szeretnéd, akkor átmegyek. Most viszont... - pillantottam telefonomon az órára, ami 11:40 -et mutatott. - Rohadtul le fogjuk késni a gépet!

- Hogy? - nézett rám meglepetten. Gondolom nem erre a mondatra számított. - Basszus! Már Felix is hívott. - lapozta idegesen híváslistáját. - Ha fogunk egy taxit, még elérhetjük a gépet.
- Induljunk! - fogtam rá finoman csuklójára. Átvágtuk magunkat a tömegen, mire nagy nehezen kiértünk a vidámpark előtti útra. Viszonylag gyorsan sikerült fognunk egy taxit. Még van 10 percünk odaérni.
- Sajnálom... Miattam fogjuk lekésni. - bámult ki az ablakon az én gyönyörű Mókuskám.
- Nem te tehetsz róla. - tettem kezem combjára. - Mellesleg ha már lekésem a gépet, és itt kell maradnom, legalább veled vagyok.
Kijelentésemet követően nem reagált semmit, csak hozzám bújt.
Megérkeztünk. A gépünket már be is mondták a hangos bemondóban. Futólépésben, kezünkben bőröndünkkel siettünk a repülőnk felé. Épp időben. Az utaskísérő épp ekkor készült bezárni az ajtót. Lihegve adtuk le csomagjainkat, majd elfoglaltuk helyeinket.
- Ti mégis hol voltatok? Majdnem lekéstétek a gépet. - támadt le minket a mögöttünk lévő sorból Felix. - Már vagy ezerszer kerestelek. Mégis minek neked telefon?
- Megfeledkeztünk az időről. - nevettem, miközben átkaroltam a mellettem ülő fiút.

- Oh, haver! - nevette el magát Changbin is. Ő gondolom sejtette, hogy értettem. - Gratu nektek!

- Köszönjük. - bólintottam fejemmel.

- Látom, ti is kibékültetek. Ennek örülök. Egész aranyos párost alkottok. - fordult hátra hozzájuk Jisung.

- Köszönjük Jisungie. - pirult el Felix, miközben hozzásimult az én barátomhoz.

- Éppen ezért, ünneplés céljából, ma este elmegyünk egy romantikus vacsorára. Az éjszakát pedig nálam töltöd, hogy ne zavarjuk Jisungot. - mosolygott perverzen a fekete hajú.

- Binnie! Ezt már egyszer megbeszéltük. Nem hagyom egyedül otthon Jisungot. - ellenezte a dolgot. - Én tartozom érte felelősséggel.

- Menj csak nyugodtan. Nem leszek egyedül. - jelentette ki Jisung, azonban amint tudatosult benne mit is mondott, újfent elpirult. Esküszöm nagyon aranyos ilyenkor.

- Hogy érted azt, hogy nem leszel egyedül? Mégis mire készülsz Han Jisung?