Heyho!^^

Itt lennék a második résszel. Nem tudom mennyire nyerte el a tetszéseteket, remélem azért annyira nem szörnyű. XD Jó olvasást, és továbbra is várom véleményeket!

– Engem nem zavar. De gondolom, nem szeretnéd, hogy itt mindenki szeme láttára tegyem magamévá a csinos kis feneked.

Hogy mi van? Ez teljesen megőrült! Rossz perverz! De mégis ki Ő? Még sohasem láttam. Arcom akaratlanul is, kijelentése miatt vörösben pompázott. Lehetne még ennél is gázabb?

Már épp vissza akartam szólni valami csípőset, amikor mellettünk termett a tanár.

- Nagyszerű! Hát végre ideértél! – tette hatalmas kezét az idegen vállára. – Ő itt az új osztálytársatok. Egy híres banda háttértáncosa volt, így rengeteget tanulhattok majd tőle. Lesz olyan is, hogy Ő tart nektek órát. Szóval bánjatok vele, tisztelettel! – még, hogy tisztelettel? Az előbbi kijelentése után nem igazán érdemel tiszteletet. – Kérlek, mutatkozz be nekünk!

- Lee Know vagyok, de szólítsatok csak nyugodtan Minhonak. 21 éves vagyok. A Bangtan sonyeondan háttértáncosa voltam közel 3 évig, de ezt már tudjátok. – fejezte be a mondandóját, ami idő alatt végig engem bámult. Rossz előérzetem van.

- Remek! Nos, most, hogy mindenki megismerte Minhot, kezdjünk is hozzá a tánchoz! – csapta össze tenyereit a tanár úr.

***

- Ahh, imádok táncolni! Ilyenkor minden stressz kiürül a szervezetemből. – nyújtózkodott Felix, miközben az öltöző felé tartottunk.

- Engem főként megizzaszt. – vetődtem le egy padra. Nagyon elfáradtam.

- Szerintem van itt olyan, aki másképp is megizzasztana. – mosolyodott el perverzen.

- Idióta! – mordultam rá. – Inkább megyek és letusolok. Nincs kedvem a hülye fejedhez. – kaptam magamhoz a cuccaim, illetve a törcsim, és már mentem is. A suli kevés pozitívuma közé tartozik, hogy van zuhanyzó, illetve időt is adnak arra, hogy letusolj a táncórák után.

Levettem a melegítőm, illetve a pólóm, s beálltam a zuhany alá. Megengedtem a vizet, s élveztem a megtisztulást. Tényleg nagyon leizzadtam. Szinte csavarni lehetett a ruháimból a vizet.

A vízcseppek egymással versenyezve száguldottak végig testemen. Elkalandoztam. Egyre csak az új fiú és a kijelentése járt a fejemben. Ez őrület! Mégis mit képzel? Na, és Felix? Az egy dolog, hogy Ő meleg, és élvezné ha Changbin izzasztaná meg, de én nem Ő vagyok!

- Hát itt vagy Mókuskám! – hallottam meg a hangját. Ezt nem hiszem el!

- Amint látod, éppen nem alkalmas. Szóval megköszönném, ha kimennél. – vetettem oda elég flegma hangnemben. Remélem ettől majd észhez tér, és elmegy. De nem jött össze.

- Tudod, ebben a nagy párában, hogy csak itt-ott látszol ki, eléggé rejtélyes vagy. – jegyezte meg figyelmen kívül hagyva azt, amit mondtam. – Még szerencse, hogy szeretem megoldani a rejtélyeket.

- Nagyszerű! Akkor menj és keresd fel Sherlockot, vele tuti ütős párost alkottok majd! Engem pedig hagyj fürdeni!

- Nekem jobb ötletem is lenne. – szólalt meg egészen közelről. Mégis mit tervez? Amilyen gyorsan csak tudtam, magamra kaptam a törölközőmet, s elzártam a vizet. Velem aztán nem szórakozik.

- Mit akarsz? – szedtem össze minden bátorságom.

- Csak lezuhanyozni, és közben élvezni a társaságod. – mosolyodott el.

- Sajnos én pont végeztem, szóval... - próbáltam meg elandalogni, azonban elkapott. A hideg csempének nyomott, miközben rajtam csak egy szál, törölköző volt. Nem épp vagyok a helyzet magaslatán.

- Szerintem te még nem végeztél. – biccentett fejével a zuhany felé, jelezve, hogy menjek vissza. De nekem ez eszem ágában sem volt. Nem őrültem még meg!

- Kérlek, engedj el! – próbáltam meg lehámozni magamról ujjait, ami meglepő módon sikerült is. Kissé arrébb toltam magamtól, aminek következtében ő sikeresen a földre lökte ruháimat, egyenesen a víztócsa közepébe. Ez nem az én napom!

- Minho! Odabent vagy? – hallottam meg a tanár úr hangját. Még életemben nem örültem ennyire senkinek.

- Meg ne merj szólalni! – szorított rá erőteljesen csuklómra, de ez engem nem érdekelt. Ez volt az egyetlen esélyem a szökésre.

- Igen tanár úr! Itt van! – kiáltottam. Ha szemmel lehetne ölni, már minden bizonnyal halott lennék.

- Itt még nem fejeztük be! Ezért még bűnhődni fogsz! – suttogta szinte ajkaimra, majd kiviharzott.

Ekkora nyomorék is csak én lehetek. Nem elég, hogy Changbin egyfolytában szekál, szinte az egész suli rajtam gúnyolódik, de még egy perverz zaklatót is kaptam. Hozom a formám.

Most mégis mit kezdjek magammal? A ruhám csurom vizes, Felix pedig nincs sehol. Egy szál törölközőben csoszogtam vissza az öltözőbe, és ültem le az egyik padra.

- Elég nyúzottan festel. – hallottam meg egy ismerős hangot.

- Hyunjin? – pillantottam rá meglepetten. El is felejtettem, hogy Ő is a csoport társam. Talán Ő az egyetlen Felixen kívül, aki nem szokott szekálni.

- Tessék! Ezt vedd fel! – nyújtott felém egy fekete pulcsit, illetve egy fekete nadrágot. – Nem épp a te stílusod, és méreted, de a törcsinél többet takar. – kuncogta el magát.

- Köszönöm. Majd egyszer meghálálom. – bólintottam, s felöltöztem. Igaza volt. Tényleg nem épp az én stílusom, és méretem, de a semminél jobb. Emellett nagyon jó illata volt. Olyan Hyunjines. Na, jó. Ez buzisan hangzott. De tény, hogy jó illata van. – Holnap visszahozom.

- Nem kell. Tartsd meg! Jól nézel ki a ruhámban. – mér végig, amitől rajtam a hideg futkos. Ma tényleg mindenki nagyon furán viselkedik.

- Nos, ez esetben köszönöm. Most sietnem kell, majd találkozunk órán! Szia! – szaladtam ki az öltözőből. Meg kell találnom Felixet!

Az egész folyosót átkutattam érte, ám Ő nem volt sehol. Persze! Ilyenkor tűnj el, amikor szükségem lenne rád!

Bemásztam matekra. A megszokott helyemen foglaltam helyet, s vártam az én drága padtársamat. Már a többiek is szállingóztak befelé, de Ő még mindig nem volt sehol. Mégis hová lettél Felix?

- Látom, Felix nem jön be matekra. – állt meg a padom mellett Hyunjin. – Ide ülhetek?

- Ez a hely foglalt! – jelent meg a semmiből Minho. – Szóval tipli! – vágódott le mellém.

- Ahogy mondtad, ez a hely foglalt. – fordultam felé. – Felixnek.

- Én úgy látom ő most nincs itt. – tette kezét combomra. – Szóval majd én, elszórakoztatlak.

- Megvagyok nélküled is, köszönöm. – próbáltam meg leszedni kezét, de nem jártam sikerrel. Mi több, még rá is markolt combomra.

- Kinek a ruhája van rajtad? – vált dühössé tekintete.

- Valakié. Semmi közöd hozzá!

- Jó Napot! Lapot elő! A feladatok a táblán. Aki végzett kimehet. – jelentette ki a matektanárunk. Ő mondjuk, a kedvesebbik kategóriát erősíti. Előhalásztam a táskámból egy lapot, és hozzákezdtem a feladathoz. De volt egy nagyon is zavaró tényező.

- A bámulásom helyett, nem írnád inkább a dolgozatod? – pillantottam a mellettem ülőre.

- Te érdekesebb vagy. – simított újfent combomra, mire testemen egy furcsa bizsergés szaladt végig.

- Ne nyúlj hozzám!