Heyho!❤️

Igen, ma is hoztam egy újabb részt.😅

A befejezésért előre is bocsi : EBabka 😅❤️

Jó olvasást!🥰❤️

- Ketten... Mégis egyedül. -fordult felém. - Megoldást kell találnunk erre a helyzetre!

- Tudom. És az igazat megvallva, már akartam veled beszélni. De nem tudom, mit is mondhatnék. Úgy értem... A múltkori kijelentésem... Én nem úgy értettem. Természetesen nem csak az alkohol miatt történt, amit tettem. Az csak egy kis önbizalmat adott. Talán túl régóta nyomtam el magamban az érzéseimet. - nevettem fel. Nem hittem volna, hogy ilyen nyálas is tudok lenni. - Minho, én nem tudom miért, de úgy érzem kezdelek megkedvelni "úgy". És ez nekem szokatlan. Amikor kitettél a szobádból, és elküldtél, teljesen összetörtem. Magam sem tudom miért. Talán azért mert... Szeretlek. - mondtam ki félve az utolsó szót.

- Jisung, én...

- Várj! Még nem fejeztem be! - fojtottam belé a szót. - Nem hittem volna, hogy valaha pont neked fogok ilyet mondani, de hiányzol. Hiányzik, hogy Mókuskámnak hívsz, hiányzik, hogy mindig rám mászol akaratom ellenére, az érintésed, a közelséged.

- Én is szeretlek Mókuskám! - ölelt magához. Már hiányzott ez az érzés. Olyan jó volt végre újra érezni teste melegét, és kellemes illatát. - És te is hiányoztál nekem. Azonban én nem erről a problémáról beszéltem. - nevette el magát.

- Várj! Te nem erre gondoltál? - emeltem rá értetlenül. - Azt hittem ez az, amit meg kell oldanunk.

- Nem. De örülök, hogy ez így alakult. - mosolyodott el. - Én a lányra gondoltam. Valahogy ki kell innen jutnunk.

- Ez igaz. - értettem egyet vele. El is felejtkeztem a lányról. - Még fel akarok ülni arra a menő hullámvasútra indulás előtt. De mégis hogy jutunk át rajta?

- Közös erővel. Az egyikünk eltereli a figyelmét, a másikunk pedig elkapja hátulról. - jelentette ki, azonban nekem nem tetszett ez az ötlet. Oké, hogy ez egy kísértetház, és ő minden bizonnyal csak egy itt dolgozó, de akkor is ijesztő.

- Tuti nincs más megoldás?

- Nem lesz baj. - simított arcomra. - Ha pedig kijutottunk, együtt felülünk arra a hullámvasútra.

- Benne vagyok! Akkor majd én elterelem a figyelmét. - szedtem össze minden bátorságom. Az ajtóhoz léptem, majd egy mély levegővétel után lenyomtam a kilincset. A folyosó nagyjából másfél méter széles. Ha elég gyors vagyok el tudok futni mellette anélkül, hogy elkapna. Ha pedig engem üldöz, Minho is kijuthat. Futni kezdtem. Ekkor azonban újfent előttem termett, amivel egy sikítást váltott ki belőlem. 

Tudom, nagyon férfias, de sikítva futottam tovább a hosszú folyosón, nyomomban a horror csajszival. Iszonyat gyors volt. A sarkamban volt. Nem tudtam merre kellene mennem, így kezdtem bepánikolni. A lábaim összeakadtak. Hasra estem.

- Ké... Kérlek, ne bánts! - emeltem kezeimet arcom elé. De ekkor ott termett Minho. 

- Fuss Mókuskám! - kiáltotta,s próbálta a lányt leszorítani a földre.

- Hé! Én vagyok! Engedj már el! - nyavalygott a földön fekvő. Ez a hang túlzottan is ismerős.

FELIX SZEMSZÖGE

- Ugyan ne csináld már ezt kérlek! Engem nem érdekel az a kis csaj, csak is te. - fordított magával szembe. - Én téged szeretlek, és ezen senki sem tud változtatni. Hülye voltam tegnap. Jól esett, hogy valaki úgy kezel mint egy igazi nagymenőt, de ennyi az egész.

- Asszem én most magatokra hagylak titeket. Beszéljétek meg! Addig eszem egy fagyit. - hagyott magunkra Jisung, vele együtt pedig a többiek is.

- Ha tényleg engem szeretsz, miért mondtad, hogy nincs barátnőd? Ott álltam melletted. Tudod milyen rosszul esett, hogy a szemem előtt flörtölsz egy ennyire csinos lánnyal? - borultam ki rá.

- Te mondod mindig, hogy ne kezeljelek úgy, mint egy lányt. Nem akartam azt mondani, hogy a barátnőm vagy. De ha ott maradtál volna, tudhatnád hogy folytatódott a beszélgetés. - mosolyodott el.

- Nem hiszem, hogy kíváncsi vagyok a részleteire. - fintorodtam el.

- Felix, te a pasim vagy, nem pedig a csajom. Közöltem vele, hogy nincs barátnőm, mivel egy nagyszerű, helyes és szuper cuki fiút szeretek, akit Lee Felixnek hívnak.

- Ko... Komolyan? - jelentek meg könnyek a szememben. Hogy lehetek ennyire idióta. Igazi hisztis picsaként viselkedtem. 

- Komolyan. - ölelt magához. - Hányszor bizonyítsam még neked, hogy én téged szeretlek?

- Binnie! - fúrtam arcom vállába. - Annyira sajnálom. Idiótán viselkedtem. Én is nagyon szeretlek.

- Semmi baj Lixie! A féltékenységed is csak azt bizonyítja, hogy szeretsz. - nyomott egy puszit arcomra. - Nos, lenne kedved felülni valahova?

- Igen! - ujjongtam. - De előtte vegyünk vattacukrot. Olyan rég ettem már. - mutattam az árus felé.

- Hogy is mondhatnék neked nemet. - mosolyodott el, s ujjainkat összekulcsolva sétáltunk egészen addig.

- Jó Napot! - köszönt az eladó. - Milyet szeretnének?

- Lixie? - pillantott rám.

- Rád bízom! - válaszoltam. Mindegyiket szeretem. Kíváncsi vagyok, neki vajon melyik lehet a kedvence.

- Akkor egy epres lesz. - fordult vissza a nő felé. Míg készült a nyalánkságunk készült, előkutatta pénztárcáját. Ahogy lefelé bámultam feltűnt, hogy a cipőfűzöm kikötődött. Leguggoltam, hogy bekössem, de valaki meglökött, így térdre estem.

- Hé! Ezt meg miért kellett? - pillantottam támadómra. Egy magas fekete hajú srác volt.

- Jól áll a térdelés vöröske! - borzolta össze hajam. - És még szeplős is. Igazi főnyeremény! Máshol is térdelhetnél így előttem!

- Valami gond van talán? - fordult a fiú felé Changbin. - Ez a vöröske már foglalt. Szóval tipli van. - segített fel a földől, s magához ölelt.

- Nem félek egy törpétől. - nevetett a srác. - Emellett túl cuki pofi ahhoz, hogy ilyen könnyen lógni hagyjam. 

- Majd mindjárt én lógatlak fel valahova. - szorultak ökölbe kezei. - Utoljára mondom, húzz el!

- Még mindig nem ijesztettél meg. - borzolta össze ezúttal Binnie haját. Végzetes hibát követett el. A következő pillanatban Changbin orrba vágta, amitől megszédült. Ekkor kapott egyet a hasába is, amitől összerogyott. Egy újabb rúgástól a földre került, Changbin pedig fölé mászva verte tovább.

- Na, mi van? Gáz, hogy elvert egy "törpe" nem igaz? - kérdezte a sráctól gúnyosan. - És jól jegyezd meg! Az a cuki pofi ott, csak is az enyém! - mutatott hátra rám, majd leszállt a srácról. Egy laza mozdulattal átvette a vattacukrot, összekulcsolta ujjainkat és tovább sétált.

- Binnie! Ez mégis mi volt? - néztem rá hatalmas szemekkel. - Majdnem halálra verted szegényt.

- Csak megvédtem azt, ami az enyém. Ebben semmi rossz nincs. - nyomott egy csókot ajkaimra. Imádom ezt a fiút.