Heyho! ❤️
Egy újabb részt hoztam. Kicsit lehet sok, minden nap egy új rész, de most nagyon belemélyültem 😅😅

HYUN JIN SZEMSZÖGE

- Hogy érted azt, hogy elígérkezett Minának? És randizni fognak? - túrt idegesen hajába.

- Igen. De azt hittem, te erről tudsz. - néztem rá értetlenül.

- Nem. Nekem erről elfelejtett beszámolni. - foglalt helyet mellettem.

- Feltehetek egy kérdést? Ha nem akarsz, nem muszáj rá válaszolnod. - nyomtam fel magam ülőhelyzetbe.

- Mit akarsz? - pillantott rám mogyoróbarna szemeivel.

- Mi történt köztetek? És ne mondd azt, hogy semmi. A vak is látja, hogy vibrál a levegő, ha egymás közelében vagytok. És ő hiába hetero, mégis mintha miattad megváltozna. 

- Nem hiszem, hogy ezt pont veled kellene megbeszélnem. - forgatta meg szemeit.

- Én csak segíteni akarok. - jelenleg tényleg nem akartam mást. Rossz volt ilyennek látni őket.

- Már miért is segítenél? Tudtommal te is Jisungba vagy szerelmes.

- Csak voltam. - vágtam közbe. - Vagyis... Még mindig nagyszerű srácnak tartom, aki iszonyat édes, helyes és szexi. De...

- Ezzel nem teljesen győztél meg. - ráncolta össze újfent szemöldökét.

- Engedd meg, hogy befejezzem! - helyezkedtem el törökülésbe. - Szóval... Igen. Valamilyen szinten, még mindig szeretem őt, de felfogtam, hogy tőlem nem akar semmit. Nem úgy, mint tőled.

- Hogy? Szerinted ha bármit is akarna tőlem, akkor azt mondta volna, hogy a múlt esti történések csakis a pia miatt voltak? - csattant fel. - Tudod, én tényleg szeretem. Nem vagyok meleg, de amikor megláttam őt, tudtam, hogy ő az aki kell nekem. Próbálkoztam nála többször is, de mindig elutasított. Aztán aznap, megcsókolt. Magától. Olyan dolgokat akart megtenni, amikről tudtam, hogy később megbánta volna. És mivel részeg volt, nem is tettem meg. El tudod hinni, mennyire vágytam rá? Kötöttem vele egyfajta alkut. Azt ígérte, hogyha 1 hónapon belül el tudom érni, hogy ő is akarja, akkor megadja magát, és az enyém lesz. Ha akkor éjjel megteszem, és lefekszek vele, most az enyém lenne. De nem tettem meg. Megutált volna miatta, és annyit nem ér az egész. Most azonban, kezdek kifutni az időből, és még ez a randi is ott van. El fogom veszíteni. - hadarta.

- És ezt mind te elmondtad neki? - próbáltam meg közelebb mászni hozzá, hogy szemeibe nézve kiolvashassam érzelmeit.

- Felesleges lenne. Közölte velem, hogy csak a pia miatt akarta. Józanon sose tette volna meg. - rázta meg a fejét. - Nem akar ő tőlem semmit, csak azt, hogy hagyjam békén. - sóhajtott egy nagyot, és hanyatt dőlt az ágyon. - Maradj ha akarsz! Én alszom. - kapcsolta le az éjjeli lámpát, s már aludt is.

Megsajnáltam szegényt. Tudom milyen érzés olyasvalakit szeretni, aki nem szeret viszont. Azonban ez az ő esetében nem így van. Jisung is szereti őt, csak valamiért fél ezt bevallani. Tennem kell valamit.

JISUNG SZEMSZÖGE

- Rendben srácok. Mivel ez itt az utolsó napunk, élvezzétek ki! Délig mindenki arra megy, amerre szeretne. Pontban délben pedig találkozunk a reptéren. - hadarta el mondandóját Mr. Park.

- Nagyszerű! Menjünk! - karolt belém Felix.

- Úgy hallottam van erre egy menő vidámpark. Kipróbálhatnánk. - vetette fel az ötletet Bang Chan.

- Csatlakozhatunk? - tette fel a kérdést Changbin, miközben kezét átvetette Minho válla felett.

- Minho? Igen. Te? Nem. - válaszolta röviden és egyszerűen Felix. - Te menj csak vissza a kis szerelmedhez!

- Épp azon vagyok. - sóhajtott fel lemondóan előbbi.

- A szerelmi dráma helyett, inkább indulnunk kéne! A végén eltelik az időnk, és nem tudunk semmit sem kipróbálni. - szólt közbe Hyun Jin.

- Igaza van. - értett egyet Minho is. - Induljunk!

Meglepő milyen nagy az egyetértés kettejük közt. Kibékültek volna a próbák alatt? Vajon Minho haragszik még rám? Beszélnem kéne vele. De mégis mit mondhatnék? Inkább nem szóltam, csak követtem a többieket.

Egy 10 perces sétát követően meg is érkeztünk a vidámparkhoz. Megvettük a jegyeket, és beléptünk. Rengeteg minden volt. Kísértetház, óriás kerék, hajó hinta...

- Inie! Üljünk fel oda! - ragadta meg a legfiatalabb csuklóját Hyun Jin, és már el is tűntek.

- Lixie, beszélhetnénk? - lépett az említetthez Changbin.

- Nincs miről beszélnünk. - játszotta a sértődöttet. - Jisung! Te mire szeretnél felülni?

- Ugyan ne csináld már ezt kérlek! Engem nem érdekel az a kis csaj, csak is te. - fordította magával szembe a duzzogó fiút. - Én téged szeretlek, és ezen senki sem tud változtatni. Hülye voltam tegnap. Jól esett, hogy valaki úgy kezel mint egy igazi nagymenőt, de ennyi az egész.

- Asszem én most magatokra hagylak titeket. Beszéljétek meg! Addig eszem egy fagyit. - hagytam ott őket, és egy büfést kezdtem el keresni. Szerencsémre nem kellett sokáig keresgélnem. Hamar találtam egyet. Miután megvettem a fagyimat, leültem egy padra és eszegetni kezdtem. Fogalmam sem volt merre lehetnek a többiek.  Hyun Jin és I.N valahol az óriáskeréknél lehet, Bang Chan és Minho eltűntek, Felix és Changbin pedig épp egy elég kínos beszélgetést tartanak, aminek nem akarok a részese lenni. 

A fagyim elfogyott. Unatkozni kezdtem. Még van 4 óra indulásig. Valamit kezdenem kellene magammal.

Erőt véve magamon feltápászkodtam a padról, és a kísértetházba mentem. A horror filmeket szeretem, gondoltam kipróbálom.

Az ajtóban egy aranyos bábú fogadott. Nem volt túlzottan ijesztő. Lepacsiztam vele, és besétáltam. Bent mindenhol sötétség volt. Szinte az orromig alig láttam el. Eleinte lassan haladtam, de a szemem hozzászokott a sötéthez. A falon mindenfelé művér, pókok, pók hálók, és egyéb rémisztő cuccok voltak. Hirtelen a semmiből előttem termett egy fehér ruhás, hosszú fekete hajú lány, akinek nem látszott az arca. Ijedtemben felsikítottam, és futni kezdtem. Egyenesen egy ajtó felé. Amint beléptem rajta, szélsebesen bezártam magam mögött.

Megijedtem. Élőben mégsem olyan, mint megnézni egy filmben. Próbáltam rendezni légzésemet. A térdemen támaszkodtam, amikor meghallottam egy ismerős hangot.

- Téged is a lány ijesztett meg?

- Minho? - pillantottam a fiúra, aki épp a tükörképét bámulta. Asszem egy tükörterembe kerültem. - Te... Te is láttad? - mutattam a hátam mögötti ajtóra.

- Igen. Elég ijesztő volt. Már lassan 20 perce itt dekkolok. - sóhajtotta.

- Most már ketten vagyunk. - próbáltam viccelődni, de nem úgy sült el ahogy terveztem.

- Ketten... Mégis egyedül. -fordult felém. - Megoldást kell találnunk erre a helyzetre!