Heyho! ❤️

Elkészült a következő rész, ezért gondoltam kiteszem. Nincs még átnézve, ezért a hibákért, előre is bocsánat. Jó olvasást!

Emellett szeretnék köszönetet mondani az olvasóimnak! Megvan az 1K olvasottság, amiért nagyon hálás vagyok! Imádlak titeket! ❤️ 😊🥰

- Én így is tudom. Nem történt köztetek semmi. – állapította meg mindent tudóan.

- Honnan veszed? – lepődött meg Felix is. – Minho mondta?

- Nem kellett mondania. Tisztában vagyok Minho adottságaival. Ha történt volna valami, Jisung nem ücsörögne itt ilyen békésen. – nevette el magát, amitől újfent elpirultam. De ha nem történt semmi, akkor Minho miért nem mondta el?

Miután mindent átbeszéltem a srácokkal, a szobám felé vettem az irányt. Nem vágytam társaságra. Pihenni akartam, és gondolkodni. Még hozzá Minhoról. Megőrültem? Lehetséges.

Magam sem tudom miért, de rosszul esik, hogy haragszik rám, és az is, hogy kitett. Nem tudom mi ütött belém. Eddig nem igazán érdekelt, mi van vele. Valahogy túl kell magam tennem rajta.

Az ágyamban feküdtem, a pihe puha párnák közt, amikor betoppant Hyun Jin. Arca meglepettséget, és egyszerre örömöt tükrözött.

- Végre! Már mindenhol kerestelek. Tegnap este óta nem is láttalak. Merre voltál? - hadarta el gyorsan mondandóját, miközben lehuppant mellém az ágyra.

- Kicsit többet ittam a kelleténél. - sóhajtottam. - Felejtsük el! Milyen volt a verseny?

- Ahh, nagyon jó. Alaposan elfáradtam. Nem is tudtam, hogy Felix ilyen szinten jó táncos. - terült el. - De inkább te mesélj! 

- Nekem nincs mit mesélnem. 

- Dehogy nincs! Eltűntél egy teljes éjszakára. Ki volt a szerencsés áldozat? - húzogatta perverzen szemöldökét.

- Egészen eddig, azt hittem, hogy én. - motyogtam orrom alatt, de szerencsétlenségemre meghallotta.

- Ezt hogy érted? - fordította felém kérdő tekintetét. 

- Azt hittem, hogy lefeküdtem Minhoval...

- Hogy Minhoval? De hisz nekem azt mondtad hetero vagy. Tudtam. Velem volt a baj, igaz? - temette arcát kezei közé.

- Dehogy. Nem veled. Sokkal inkább velem. - dőltem el én is mellé, s a plafont kezdtem bámulni. - Ugye mi barátok vagyunk?

- Igen. Milyen kérdés ez? - ráncolta össze szemöldökét. - Felfogtam, hogy nem akarsz tőlem semmi olyat, ezért beérem a barátságoddal. Ha valamit el szeretnél mondani, ne habozz! Megbízhatsz bennem!

- Azt hiszem, kezdek beleszeretni. De ezt nem szabadna. Hetero vagyok. Ebben majdnem teljesen biztos vagyok. - ültem fel magyarázkodásom közben. - De a tegnap estét, még magamnak sem tudom megmagyarázni...

- Történt valami? - követte cselekedetemet. - Csókolóztatok, vagy...?

- Majdnem lefeküdtem vele. És a legrosszabb, hogy még akartam is. - hajtottam le a fejem zavaromban. Éreztem, hogy teljesen elpirulok kijelentésemtől.

- Ko... Komolyan? - nyíltak nagyra szemei. Látszólag őt is eléggé megleptem ezzel. Hát még magam. Furcsa volt bevallanom. - És, hogy hogy csak akartál? Ő nem akarta?

- Nem igazán emlékszem a történtekre. - sóhajtottam. - Csak néhány dolog ragadt meg. Többek közt az, hogy megcsókoltam. És, hogy rámásztam. Az ágyban feküdtünk. Már alig volt rajtunk ruha...

- Ezek alapján nekem úgy tűnik, ő is akarhatta. Miért vagy benne olyan biztos, hogy nem történt semmi, ha még te magad sem emlékszel? 

- Changbin világosított fel. Neki több tapasztalata van ebben. Azt mondta, hogyha történt volna valami, akkor ma eléggé fájna a fenekem. - válaszoltam egyre halkabban. El sem hiszem, hogy ilyenről beszélünk.

- Oh, asszem most kezdtem el sajnálni Felixet. - szisszent fel, amint jobban elgondolkodott kijelentésemen. - Vajon ők már...?

- Nem tudom. Szerencsémre ebbe nem avatnak be. De az őszintét megvallva nem is bánom, hogy nem tudok róla. - tettem fel kezeim védekezésképp. - Köszönöm, hogy meghallgattál. Jól esett, hogy kibeszélhettem magamból. - mosolyodtam el, s megöleltem.

- Erre való egy barát. - simogatta meg a hátam. - Viszont, ha most megbocsájtasz, készülődnöm kell.

- Mégis hova? Lassan vacsora idő. - pillantottam az órára.

- Pontosan. Tökéletesen kell kinéznem a vacsora közben. - pattant fel mellőlem, s a fürdőbe sietett. Mi üthetett belé? Hyun Jinről tudni kell, hogy szinte 0-24 ben tökéletesen néz ki. Mindig a legmenőbb ruhákba jár. Fontos neki a megjelenése. De ez még tőle is túlzás. Valamit titkol.

Holnap lesz az utolsó forduló. Eléggé izgulok, hisz ezúttal egy színpadon, emberek előtt kell fellépnünk. Még a múltkorit sem dolgoztam fel teljesen. 

Nem sok kedvem volt kimozdulni. Éhes sem voltam, ezért miután Hyun Jin végzett én is vettem egy gyors zuhanyt, s bealudtam.

Nem is én lennék,ha hajnal 3 kor nem pattant volna ki a szemem. De hát így jár az, aki korán fekszik le. Nem tud sokáig aludni. De mégis mit kezdhetnék magammal? Elővettem telefonom, s megpróbáltam magam lekötni, amikor is megrezdült a telefonom. Üzenetem érkezett. Érdeklődve nyitottam meg.

Mina: Szia Jisungie! Látom, te sem igazán tudsz aludni. Remélem nem zavarlak.

Én: Szia! Dehogy zavarsz. Kifejezetten unom magam. Jól esik egy kis társaság.

Mina: Ennek örülök. Alig várom, hogy végre hazaérj, és elmehessünk a megbeszélt randinkra. Ugye még nem felejtetted el?

Én: Nem. Ne aggódj! Már alig várom. 

Még hosszasan elbeszélgettünk. Fel sem tűnt, hogy közben világos lett. Készülődnöm kell. Elköszöntem tőle, és a fürdőbe mentem. Megcsináltam a hajam, felöltöztem, s lementem az étkezőbe.

- Nagyszerű! Minden a hárman itt vagytok! Reggelizzetek! Fél óra múlva indulunk. - hadarta el mondanivalóját Mr. Park.

Este óta nem ettem. Eléggé éhes voltam már. A hasam is korgott, így tehát szót fogadva tanáromnak indultam el a megpakolt asztalok felé.

- Elég nyúzottnak festesz. Aludtál te rendesen? - foglalt helyett mellettem Chan és Changin.

- Nem igazán. Elég régóta fent vagyok. Gondolkodtam. - kezdtem hozzá reggelimhez.

- Ez nem vezet semmi jóhoz. Beszélj vele! Miatta nem alszol, pedig az alvás fontos. - osztott ki Changbin. - Ugye Chan?

- Egyet kell, hogy értsek vele. - bólintott az említett is.

- De hisz te sem alszol eleget. Sőt... Nem is alszol szinte semennyit. - vágtam vissza jogosan.

- Ez igaz. De attól, még az alvás igen is fontos. - sóhajtott fel.

Reggeli után már indultunk is a verseny utolsó fordulójának helyszínére. A gyomrom fel le liftezett. Kifejezetten ideges voltam. Azonban nem a verseny miatt. Ma mindenki eljött, hogy szurkoljon nekünk. Még Minho is, aki eddig egy árva szót sem szólt hozzám. Kezd nagyon kikészíteni ezzel.

- Ez az utolsó kör. Ha itt is jól teljesítünk, nyerhetünk. - biztatott minket Bang Chan.

- Mindent bele! - tette kezét vállamra Changbin is. Megkaptuk a mikrofonjainkat, és elkezdődött a 3 Racha első közös fellépése.