Heyho! ❤️
Kész lettem a következő résszel. Jó olvasást! ❤️

MINHO SZEMSZÖGE

 -Nos, Mókuskám, legyen ahogy akarod. - csókoltam meg, majd áttértem nyakára, és kulcscsontjára. Tettemet hangos sóhajtásokkal díjazta, ami engem csak még jobban feltüzelt. Már csak egy alsónadrág volt rajta. Innen nincs visszaút...

JISUNG SZEMSZÖGE

Reggel iszonyatos fájdalomra ébredtem. Lüktetett, és mintha szét akart volna szakadni a fejem. Mégis mi történt tegnap? Mennyit ihattam? És hol vagyok most? 

A szoba számomra ismeretlen volt, és nem csak azért, mert egy hotelban vagyunk. Ez nem az én szobám.

Felültem az ágyon. Körbenéztem, és megláttam a padlón szerte szét heverő ruháimat. De ha azok ott vannak, akkor mi van rajtam?

Szembesülnöm kellett vele, hogy egy alsógatyán kívül, semmi. Ugye nem követtem el, valami iszonyatosan nagy hülyeséget?

Kipattantam az ágyból, és kóvályogva ugyan, de magamra kaptam ruháimat és távoztam a szobából. Sajnos feltevésem beigazolódni látszott. Tényleg Minho szobájában voltam. De miért nem emlékszem semmire? És hogy lehettem akkora idióta, hogy leigyam magam?

- Csak, hogy felébredtél csipke rózsika! - hallottam meg Jeongin hangját. - Hosszú éjszakád lehetett, hogy eddig aludtál. - karolt át nevetve.

 - Hány óra van? - vetettem fel a kérdést, hisz még nagyon tudatomnál sem voltam.

- Délután 2.

- Akkor már megy a táncverseny? - kerekedtek ki a szemeim. Én ott akartam lenni. Meg akartam nézni Minhot. Akarom mondani Felixet. Ismétlem FELIXET.

- Már egy ideje. Lassan ők következnek. Changbin megígérte, hogy felhív videócheten, így mi is láthatjuk őket. - lelkendezett. - De addig is, együnk valamit! Farkas éhes vagyok.

Ezzel nem tudtam vitatkozni. Az én gyomrom is majd kilyukadt, így tehát követtem a fiatalabbat. Az étkező szinte üres volt. Megpakolt tálcánkkal foglaltuk el az egyik asztalt.

- És te hogy hogy itt maradtál, ha a többiek elmentek? - tettem fel a kérdést, miközben teletömtem arcom.

- Valakinek vigyáznia kellett rád. Mégsem maradhattál itt teljesen egyedül. - adta az egyszerű választ.

- De hát idősebb vagyok nálad. Miért pont egy gyerekre hagytak rá? - húztam fel szemöldököm.

- A korom ellenére nagyon is érett vagyok. - duzzogott. Chh, ja. Nagyon érett. - Mellesleg Hyun Jin kért meg rá.

- Hogy Hyun Jin? - értetlenkedtem. - Mégis mi oka volt rá?

- Este óta nem látott. Azt mondta várjam meg amíg felkelsz, és vigyázzak rád amíg vissza nem ér. Bang Chan és Seungmin is itt vannak valahol. - nézett körbe, de ekkorra már meg is jelent a két említett.

- Ugye még nem kezdődött el? - huppant le velem szemben Seungmin.

- Nem. Épp most hív Changbin. - vette fel telefonját, majd megpillantottuk a kijelzőn az említettet.

- Üdv újra az élők közt Jisung! - nevetett fel amint meglátott. 

- Haha, nagyon vicces. - gúnyolódtam. - Miért nem szóltatok nekem is? Én is ott akartam lenni.

- A világodról nem tudtál. Nem akartunk felébreszteni. Rád fért egy kis pihenés, a tegnapi után.

Hogy a tegnapi után? Ezek szerint ők tudnak valamit? Nekem csak pár kép villan be az egész estéről. Az első pohárka ital. A sok ember, akikkel táncoltam... Minho. A csók, és hogy rámásztam. Nem tudom mi üthetett belém. Mintha nem is én lettem volna. Vagy mégis? Lehet mindez azért történt, mert legbelül én is ezt akarom?

- Hé, Jisungie! - hallottam meg nevemet, amitől teljesen kizökkentem gondolatmenetemből.

- Felix? - bámultam meglepetten a kijelzőre. - Neked nem máshol kellene lenned?

- Még van egy 10 percem kezdésig. De beszélni akartam veled, hogy lássam minden rendben. Tegnap nagyon kiütötted magad. Minho mindent elmesélt. Nem is értem, hogy lehettem ennyire hülye, hogy engedjem ezt. Vigyáznom kellett volna rád. - kezdte el magát marcangolni.

- Ezt most hagyd abba! - szóltam rá, hisz mégis miért tehetne róla pont ő. - Az én hülyeségem volt. Most viszont ne ezzel foglalkozz! Ha visszaértetek, majd mindent megbeszélnünk. Most a versenyre kell koncentrálnod!

- Lee Felix, Lee Know és Hwang Hyun Jin! - hallatszottak a nevek a háttérből.

- Azt hiszem ti jöttök! - mosolyodtam el. - Sok sikert!

Ekkor Changbin fordított a kamerán. Most már a fiúkat vette. Egy csodaszép fehér szobában voltak. Beálltak a kezdési pozícióba, és ekkor megszólalt a zene.

Hatalmas taps fogadta őket. De ez nem volt meglepő. Lélegzetelállítóak voltak. Annak ellenére mennyire nincsenek jóba, tökéletes volt az összhang közöttük. 

Már csak az eredményhirdetésük volt hátra. Ujjaimat tördelve vártam az eredményt, amikor is I.N telefonja lemerült, és kikapcsolt.

- Ez most komoly? - nyöszörögtem.

- Sajnálom. - hajtotta le a fejét szomorkásan.

- Ne aggódjatok! Nem soká visszajönnek, és megtudjuk. - próbálta meg jobb kedvre deríteni a fiút Bang Chan.

Ez igaz. Addig is elmegyek fürdeni, és rendbe szedni magam. Szörnyen festhetek a tegnapi nap után.

Bementem ezúttal a saját szobámba, levetkőztem, és megengedtem a vizet. Kellemes volt. Felfrissített. Rám fért. Úgy éreztem magam, mint akit agyonütöttek. Bár az igazat megvallva, lehet jobb lett volna.

Már fel voltam öltözve, és a hajamat is megszárítottam, amikor visszaértek. Meglepődésemre, Felix volt az első aki berontott hozzám, és a nyakamba borult. Elképesztő boldog volt. Gondolom a verseny miatt. Csuklón ragadott, és a folyosó felé kezdett vonszolni.

- Lix! Mégis hová megyünk? - néztem rá értetlenül.

- Beszélünk kell! 4 szem közt! Szóval most megyünk, és sétálunk egy jót a városban! - jelentette ki.

- És mi lesz a tanárokkal? Vagy Changbinnal? - torpantam meg.

- Changbin kibír nélkülem pár órát. Amúgy is a dalt akarja még átnézni. A srácok pedig falaznak. - lökött ki a hotel ajtaján.

- És mi olyan életbevágóan fontos, hogy nem hallhatja senki? 

- A tegnap este. - dörmögte mély hangján. - Meg kell beszélnünk a történteket. - kijelentésére hatalmasat kellett nyelnem. Hogy beszélhetnék arról, amire én magam sem emlékszem? - Vegyünk egy fagyit, aztán bele is kezdhetsz! - sietett oda az egyik árushoz.

Mindketten vettünk egy egy gombócot, majd helyet foglaltunk egy kis padon. Olyan szép volt a város. Egy játszótér is volt a közelben, ahol a gyerekek játszadoztak. Öröm volt nézni őket.

- Szóval? Mi történt tegnap este? - fordult felém igéző barna szemeivel.