Heyho! ❤️

Meghoztam volna a következő részt. Kicsit összecsapott lett. De attól remélem olvasható. 😅
Itt sem tudom milyen kategóriába is sorolható, ezért kiírtam mindkettőt. Jó olvasást!

- Seo Changbin és Han Jisung! - hallottuk meg nevünket, ami azt jelentette, mi következünk. Vettem egy hatalmas levegőt, és elfoglaltam a helyem. Akkor vágjunk bele!

El sem hiszem. Végre túl vagyunk rajta. Furcsa érzés volt kiállni ennyi ember közé. Bár a többiek biztatása sokat segített.

Most értünk vissza a hotelba. Mr. Park megengedte, hogy szervezzünk egy bulit, hisz ezt a fordulót megnyertük. Már csak a tánc és az ének van hátra. A hotel alaksorában volt egy kis szoba, amit külön az ilyesfajta bulik szervezésére rendeztek be, így oda mentünk.

- Nagyszerűek voltatok ma! Ha a másik két versenyt is megnyerjük, akár még idolok is lehettek. - dicsért meg minket osztályfőnökünk.

- Most viszont nem zavarunk titeket. Érezzétek jól magatokat! De csak okosan. Ne felejtsétek el, hogy holnap lesz a második forduló. - tette hozzá Mr. Park, azzal a tanárok távoztak is.

A zene hangosan szólt. Mindenki táncolt, ünnepelt, énekelt és piált. Sok ismeretlen is jelen volt, így egész népes volt a tömeg. Én azonban iszonyat fáradt voltam. Legszívesebben lefeküdtem volna aludni.

- Hé! Hanie! Gyere és táncolj velem! - mászott bele a személyes terembe Hyun Jin.

- Ne haragudj, de most nem sok kedvem van. Fáradt vagyok. Inkább felmegyek és alszok. - keltem fel a székről, de Felix csuklón ragadott.

- Nem mész te sehova! Csodálatos voltál ma. Ezt meg kell ünnepelnünk! - nyomott kezembe egy adag ismeretlen eredetű löttyöt Hyun Jin.

- Ez meg mi? - tanulmányoztam a pohárka tartalmát.

- Azzal ne törődj! Csak idd meg! Jobb kedved lesz tőle, az egyszer fix. - tette hozzá Changbin, miközben közelebb húzta magához Felixet. Eskü mióta együtt vannak egész jól kijövünk. Most már sokkal kedvesebb velem, és nem is piszkál. Talán mégis csak hasznomra válik, hogy Felix meleg. 

Végül beadtam a derekam, és meghúztam az italt. Kesernyés íze volt. Végig marta a torkomat, ezzel eszembe juttatva, miért is nem szoktam inni.

- Ez a beszéd! - tette kezét vállamra a fekete hajú. - Még egy kört neki!

- Szerintem ez is elég volt... Köszönöm. - ellenkeztem, de egy újabb poharat nyomott a kezembe.

- Fenékig!

***

Jó pár pohár után voltam már, hála Hyun Jinnek és Changbinnak. Bár Felix próbálta őket lebeszélni erről, nem járt sikerrel. Forgott velem a világ. Már nem voltam fáradt. Csak táncolni akartam. Rég éreztem magam ennyire felszabadultnak és szabadnak.

MINHO SZEMSZÖGE

A verseny hamar eldőlt. Jisung és Changbin elmondhatatlanul jók voltak. A többi csapatnak esélyük sem volt ellenük.

Ezt a tanárok is bevallották, így megengedtek egy kisebb bulit is. Persze velem még beszélni akartak a holnapról, hisz én vagyok a tánc csapat vezetője. Miután minden részletet kitárgyaltunk, a buli felé vettem az irányt. Muszáj volt gratulálnom az én Mókuskámnak, emellett a korábbi liftes beszélgetésünket is be akartam fejezni.

Amint beléptem az ajtón őt kezdtem el keresni. A Changlix egymásnak dörgölődve táncolt, Chan Jeonginnal és egy számomra ismeretlen sráccal beszélgetett, Hyun Jin pedig az egyik felszolgáló lánnyal... Nem is tudom mit csinált.

Végül megpillantottam az én gyönyörűségemet, aki egy ribit megszégyenítve rázta magát a tömeg közepén. Mégis mi ütött belé?

- Mókuskám! Veled meg mi történt? - néztem rá aggódva. Még sohasem láttam ilyennek.

- Oh, hello! - terült el arcán egy mosoly. - Már hiányoztál.

- Te... Részeg vagy? - néztem mélyen szemeibe. Dőlt belőle a pia szag. Ki lehetett akkora idióta, hogy leitassa? - Mennyit ittál?

- Csak egy keveset. Egy két pohárkával. Talán 12- vel. - nevetett. - Ki számolja?

- Ezt nem hiszem el! Gyere! Felmegyünk! - ragadtam meg a csuklóját.

- Ugyan már! Ne legyél ilyen mérges! - suttogta ajkaimra. - Inkább maradjunk, és táncolj velem! - kezdte el újból rázni magát. Meg kell hagyni, kívánatos látványt nyújtott. Ha nem lenne részeg, még élvezném is, de így nem önmaga. Ekkor azonban olyan dolgot tett, amire nem számítottam. Hozzám dörgölőzve kezdett el táncolni, ami bennem valamit elindított.

- Jisung... - suttogtam fülébe, miközben én is vele mozdultam.

- Azt hittem, hogy a Mókuskád vagyok. - mosolygott pimaszan.

- Én is azt hittem. De jelenleg csak a külsőd az. 

- Tudom, hogy te is élvezed. Érzem ott lent. - bújt hozzám még közelebb. Nem bírtam magammal tovább. Derekához nyúltam, és teljesen magamhoz szorítottam, amitől felnyögött. 

- Ezt abba kell hagynunk! Menjünk fel, és pihenj le! - próbáltam meg meggyőzni.

- Rendben. Menjünk fel! - kulcsolta össze ujjainkat, s felfelé kezdett vonszolni a lépcsőn. Hogy miért nem liftel mentünk? Jó kérdés. Viccel volt nézni, ahogy a lépcsőfokokon botorkál fel.

Meglepő módon az én szobámban kötöttünk ki. Szinte be sem zártam még az ajtót, már is nekem esett. Az ajtónak nyomott, és megcsókolt. Muszáj volt viszonoznom, hisz elképesztően jól esett, és már régóta vágytam erre. Teljesen elvette az eszem. De ez nem helyes!

- Mégis mit művelsz? - toltam el magamtól. - Ez nem te vagy! Te ezt normál esetben elleneznéd. Tiltakoznál ellene. És én ezt imádom benned.

- Most viszont mindennél jobban akarom. - harapta be alsó ajkát, miközben lehámozta magáról felsőjét. - Hamarosan lejár az egy hónapod. Én élnék a lehetőséggel, addig amíg még benne vagyok. Vagy... te már nem akarod, hogy a tied legyek?

Mégis hogy tehet fel ilyen kérdést? Ha nem akarnám, már rég leállítottam volna. Én azonban képtelen vagyok erre.

- Még szép, hogy akarom. De nem így. - nyeltem egy hatalmasat. Kidolgozott felsőteste ugyanis iszonyatosan csábító volt. A nadrágom egyre jobban szorított odalent, azonban tudtam, hogy ezt most nem szabad. Erősnek kell lennem!

- Tudom, hogy már készenlétben állsz. - simított rá férfiasságomra nadrágon keresztül. Eddig bírtam. Felkaptam az ölembe, és az ágyamhoz vittem. Elfektettem rajta, én pedig fölé helyezkedtem.

- Nos, Mókuskám, legyen ahogy akarod. - csókoltam meg, majd áttértem nyakára, és kulcscsontjára. Tettemet hangos sóhajtásokkal díjazta, ami engem csak még jobban feltüzelt. Már csak egy alsónadrág volt rajta. Innen nincs visszaút...