Heyho! ❤️

Itt lennék a következő résszel. Nem tudom milyen lett, de remélem elnyeri a tetszéseteket. Jó olvasást!

Másnap reggel viszonylag korán felébredtem. Nem tudtam aludni a verseny miatt. A gyomromban egy hatalmas csomó. Csak forgolódtam jobbra-balra. Hyun Jin azonban még aludt. Nem akartam felkelteni, így amilyen csendben csak tudtam, kimásztam az ágyból, felöltöztem, majd a füzetemmel együtt lementem az étkezőbe. Szerencsémre egy lélek sem volt lent, a portáson kívül, így leültem az egyik asztalhoz, hogy gyakoroljam a szövegem. Nem hozhatok szégyent a többiekre.

Többször átnéztem, és elpróbáltam, de még mindig nem éreztem biztosnak. Hol hibázhatok?

- Nem tudsz aludni, törpe? - huppant le velem szemben Changbin.

- Öhm, törpe? - vontam fel szemöldökömet. - Fél fejjel magasabb vagyok, ugye tudsz róla?

- De idősebb vagyok, szóval... - dőlt hátra keresztbe font kezekkel.  - Mióta vagy fent?

- Egy ideje. Nem tudom pontosan. Nem tudtam aludni. Gondoltam gyakorlok. És Hyun Jint sem akartam felkelteni. - csuktam be a füzetem.

- Nem Minho a szobatársad? - nézett rám meglepetten. - Pedig már azt hittem kezdtek összemelegedni. 

- Továbbra sem vagyok meleg. - kortyoltam bele a reggeli kávémba. - Mellesleg ha visszaértünk randim lesz Minaval.

- Na, ez remek! Gratu! - tartotta kezét egy pacsira, amibe nagy nehezen, de végül belecsaptam. - A verseny miatt meg ne aggódj! Jók leszünk! A többiek is eljönnek, hogy támogassanak.

- Erről jut eszembe, hol van Felix?

- Nos, elég hosszú éjszakánk volt. - nevetett Changbin. - De inkább nem részletezném. A lényeg, hogy még pihen.

- Hát tényleg nem vagyok kíváncsi a részletekre. - fintorodtam el, ugyanis pontosan tudtam mire gondol. Undi!

- Alig várom, hogy hallhassam azt az új dalt! - huppant le mellénk Bang Chan is. - Készen álltok?

- Mint mindig. - válaszolta magabiztosan Binie. Na jó.Ez furán hangzott. Meghagyom ezt a becenevet Felixnek.

- Fogjuk rá! - erőltettem egy mosolyt én is arcomra.

- Mr. Park szólt, hogy 1 óra múlva ott kell lennünk. Szóval fél óra múlva indulás. - kiabált oda Jeongin. Őt eddig észre sem vettem, ami elég meglepő, hiszen elképesztő hangos.

- A te szobatársad? - kérdezte Changbin.

- Igen. De igazából nem olyan rossz, mint amilyennek látszik. - nevetett. - Kicsit hangos, és szétszórt, de aranyos.

- Meg tudom érteni. Akár csak Lixie. - ábrándozott el a fekete hajú. Hát, nekem ennyi nyálaskodás épp elég volt így reggelre. A lifthez sétáltam, hogy elkészülhessek indulás előtt. Szerencsémre rövid időn belül leért, azonban nem üresen.

- Jó reggelt! - köszönt Minho. Nem reagáltam semmit, csak beszálltam, és megnyomtam a 7. emeleti gombot. Még mindig mérges voltam rá. Nem terveztem beszélni vele. - Még mindig haragszol? - távolabb húzódtam tőle, hogy még jobban éreztessem, nincs kedvem beszélni. - Szóval némasággal büntetsz? Hát legyen! - állította meg a liftet, engem pedig a falához szorított. - Játszatjuk így is. Úgy is szóra tudlak bírni. - suttogta ajkaimra.  Eluralkodott rajtam az a bizonyos borzongás, amit csak ő tud kiváltani belőlem. Csak bámultam sötéten csillogó íriszeibe, de egy szót sem bírtam szólni. Kezeimet testem mellé szorította, és nyakamra hajolt. Apró csókokkal hintette be az érzékeny területet, belőlem ezzel egy halk sóhajt kiváltva. Lee Know, mégis mit művelsz velem?

Nyakamról ajkaimra tért át. Elengedte kezeimet, s derekamra csúsztatta sajátját. Nem tudtam visszafogni magam. Hajába csúsztattam ujjaimat, és én is elkezdtem mozgatni párnácskáimat, ami látszólag tetszett neki, hisz belemosolygott csókunkba.

- É... Én, ne... nem tu... tudom mi volt... ez. - dadogtam, miután levegő hiányában elváltunk egymástól. Még mindig iszonyat közel volt hozzám, a szívem pedig nem akart megférni a mellkasomban. Hallani lehetett a dobogását. Nem tudom mi ütött belém. Szimplán meg akartam tenni.

- Én pontosan tudom Mókuskám. - mosolyodott el. - Ez a bizonyítéka annak, hogy te is vonzódsz hozzám, még ha akaratod ellenére is.

Újfent belém fagyott a szó. Lehetséges, hogy igaza lenne? Tényleg kezdek beleszeretni? Hisz még le sem telt az 1 hónap. Mi lesz ha beleszeretek, és...? Nem! Ez nem történhet meg! Az én hátsómat aztán senki nem fogja bemocskolni!

- Le..Le fogom késni a versenyt... - nyeltem egy hatalmasat, reménykedve, hogy ezzel egérutat nyerhetek.

- Elengedlek, ha megígéred, hogy a verseny után beszélünk. Négy szem közt. - válaszul csak szorgosan bólogattam. Távolabb lépett, és elindította a liftet. Pár másodpercen belül fel is értünk a 7.re, az ajtó pedig kinyílt. - A verseny miatt pedig ne aggódj! Csodálatos leszel, mint mindig. - kacsintott rám, majd bezárult az ajtó. Végre fellélegezhettem. Furcsa ezt kimondani, de mintha megnyugtatott volna. Mióta megcsókolt, nem stresszelek amiatt, hogy emberek előtt kell rappelnem.

- Oh, hát itt vagy! Már kerestelek. Merre jártál? - fordult felém Hyun Jin, aki épp öltözködött. Ha jól látom nem rég kelhetett fel, hisz még félig pizsibe volt. Igaz, a haja és a sminkje már most tökéletes volt.

- Az étkezőben voltam. Nem tudtam aludni, és nem akartalak felkölteni. - válaszoltam.

- Te felkelthettél volna. - mosolyodott el. - 1 perc és jövök! - szaladt be a fürdőbe, hogy a végső simításokat is elvégezze magán. Az egy percből lassan negyed óra lett, de megérte. A végeredmény magáért beszélt. - Indulhatunk?

***

A verseny helyszínéhez érkezve elcsodálkoztam a hatalmas épületen. Nem hittem volna, hogy ez egy ilyen fontos dolog lesz. Az aulában egy recepciós nő fogadott minket, aki adott egy rövid útbaigazítást, hogy hová is kell mennünk.  Egy gyakorló teremben kötöttünk ki, ahol két középkorú férfi, és rengetek velünk egyidős srác tartózkodott.

- Hát itt lennénk srácok! Az a két férfi lesz a zsűri. Őket kell lenyűgöznötök. - oktatott ki minket gyorsan osztályfőnökünk.

- Bízzatok magatokban! Tehetségesek vagytok! Mindent bele! - veregette meg vállunkat Mr. Park. Válaszul csak mindketten bólintottunk. A többiek elfoglalták a helyüket, mi pedig megkaptuk a mikrofonokat.

Előttünk egy csapat lépett fel. Meg kell hagyni, iszonyat jók voltak. A szöveg ütős volt, és tehetségük is volt hozzá. Kezdtem újra beparázni.

- Mindent bele! - mosolygott rám biztatóan Changbin, amit én is viszonoztam.

- Seo Changbin és Han Jisung! - hallottuk meg nevünket, ami azt jelentette, mi következünk. Vettem egy hatalmas levegőt, és elfoglaltam a helyem. Akkor vágjunk bele!