Heyho! ❤️

Meghoztam volna a következő részt! Sajnálom, hogy pár napig nem volt rész, de ihletet kellett szereznem. Most viszont visszatértem. Remélem elnyeri a tetszéseteket. Jó olvasást! ❤️

- A tánc csapatba a tánctanár szerinti 3 legjobbat tettük be. Minho, Felix és Hyun Jin. - a három fiú arcára hatalmas mosoly ült ki. De hisz ez érthető. Ki ne szeretne részt venni egy ilyen versenyen? Ez megtiszteltetés. - A rap csapatban Changbin és Jisung lesznek, a vokál + rap csapatban pedig Woo Jin, Bang Chan és Jisung.

- Hogy én?

- 2 hetetek van a felkészülésre. Kezdjetek hozzá mihamarabb! A verseny Thaiföldön lesz, így majd kaptok egy listát a szükséges dolgokról. - jelentette ki osztályfőnökünk.

- Elnézést! - szólaltam fel. - Mr. Park! Beszélhetnék Önnel?

- Persze! Viszlát! - köszönt el a többiektől, engem pedig a folyosóra invitált. - Valami baj van?

- Nem. Vagyis...Mégis. - sóhajtottam. - Miért engem választott? Bármint, nem mintha nem örülnék neki, de nem hiszem, hogy alkalmas vagyok a feladatra. Hibát követett el.

- Úgy gondolod? - vonta fel szemöldökét.

- Igen. Hisz rettegek a közönségtől. Lesokkolok, és egy hang sem jön ki a torkomon. Emellett még dalunk sincs a versenyre. A csapattársaimat pedig vagy nem ismerem, vagy nem kedvelem. - sorakoztattam fel ellenérveimet.

- Okkal választottalak téged! Nálad alkalmasabb embert nem találtam a feladatra. A múltkori dalod is elképesztő lett. Már már mintha egy profi írta volna. És tehetséges is vagy. Kár lenne ezt veszni hagynod. - veregette meg a vállam majd tovább állt.

***

Az elkövetkező 2 hét hamar eltelt. A fiúk ezerrel dolgoztak a táncon, néhány vitát leszámítva. Channal és Changbinnal egész jó barátok lettünk, és a dalt is sikerült befejeznem egy kis segítséggel. Sajnos Woo Jin hangszál gyulladást kapott, így ő nem jöhetett velünk. A tanárok persze erre is találtak megoldást. 

Most épp a Bangkokba tartó gépen ülök Hyun Jin és Minho között. Ekkora szerencsém is csak nekem lehet. Mi több, mindketten bealudtak a vállamon, így még el is vagyok gémberedve. Legnagyobb örömömre pedig, még csak az út felét tettük meg. Ami azt jelenti, hogy legalább még 2 órát itt kell ülnöm velük. Csodás!

Délután 4 körül szálltunk le a fővárosban. A reptértől nem volt messze a szállásunk, így egy 10 perc buszozás után már meg is érkeztünk.

- 2 fős szobák vannak. A kulcsokra vigyázzatok, mert ha elhagyjátok, ki kell fizetnetek az új zárat. - jelentette ki osztályfőnökünk, miközben kiosztotta a kulcsokat.

- Felix! Leszünk együtt? - fordultam unokatesóm felé.

- Sajnálom, Jisungie! - biggyesztette le ajkát. - De már megígértem Binienek.

- Pontosan! Gyere Lixie! Élvezzük ki, hogy végre kettesben lehetünk! - kulcsolta ujjait Felix vékony csuklójára, és már meg is indult a szobájuk felé. Te jó ég! Azért ennyire nyíltan nem kéne kijelenteniük ezt a dolgot. Na, mindegy!

- Mókuskám!

- Hanie!

Végem van! Minho és Hyun Jin épp felém közelítenek. Le kell lépnem!

- Mókuskám! Hová sietsz? Nem gondolod, hogy meg kéne várnod a szobatársad? - sietett utánam Minho.

- Még hogy te legyél a szobatársa? Jó vicc. - jelent meg Hyun Jin is. - Velem sokkal jobban járna.

- Ezt mégis miből gondolod? - vonta fel szemöldökét a mellettem álló.

- Én legalább nem erőszakolom meg a szimpla nézésemmel. - jegyezte meg csipkelődve. - Válassz engem Hanie! Megígérem, hogy egy ujjal sem nyúlok hozzád.

- Még szép, hogy nem, ugyanis velem lesz! - húzott be neki egy hatalmasat Minho, amitől azonnal elindult az orra vére. - Ő az enyém! Ezt jegyezd meg! - ragadta meg alkaromat, és maga után húzott.

- Engedj el! Mégis mit művelsz? Teljesen megőrültél? - néztem rá értetlenül. Mégis miért kellett ezt tennie?

- Ne haragudj Mókuskám! - hajtotta le a fejét bűnbánóan, azonban ez engem nem érdekelt. Visszasiettem Hyun Jinhez, aki még mindig a vérző orrával küszködött.

- Annyira sajnálom. - térdeltem le mellé. -Nem tudom mi ütött belé.

- Nem a te hibád, hogy elbűvölő vagy. - mosolyodott el.

- Gyere! Inkább menjünk be! - segítettem fel a földről. 

- Ez azt jelenti, hogy engem választottál? - nézett rám reménykedve. Annyira sajnáltam szegényt. Miattam volt tiszta vér a fehér pólója, és az arca.

- Mondjuk úgy, hogy nem sok kedvem van egy idegbeteg Minhoval lenni. - sóhajtottam. - De akkor tartsd magad az ígéretedhez! Nem mászhatsz rám!

- Megbeszéltük. - emelte fel kisujját, amivel szentesítettük is az esküt.

Miután sikeresen berendezkedtünk, és Hyun Jin orra sem vérzett, lementünk az étkezőbe harapni valamit. Iszonyat éhes voltam. Ma még nem is nagyon ettem. Leérve egyből megpillantottam egy asztalt, ahol még pont két szabad hely volt, így odaültünk.

- Épp most akarunk rendelni. Ti mit kértek? Akkor megrendelem nektek is. - fordult felénk kedvesen Bang Chan.

- Én egy hambit kérek. - válaszoltam.

- Én pizzát. - tette hozzá Hyun Jin.

- Én Jisungot. - szólalt fel Minho is. Őt eddig észre sem vettem. Mind kérdő tekintettel fordultunk felé, emellett én próbáltam nem teljesen elsüllyedni. - Mi az? Nem az volt a kérdés, hogy mit akarunk enni?

- Beszélhetnénk? - csattantam fel. Ezt azért mégsem hagyhatom. A többiek hatalmas szemekkel bámultak ránk, majd Felix megtörte a csendet.

- Rendeljünk!

Felálltam az asztaltól, és a folyosóra mentem, nyomomban Minhoval.

- Mégis mi volt ez? Mi ütött ma beléd? Teljesen meg vagy húzatva? - estem neki.

- Ne légy rám mérges! Csak vicceltem. - mosolyodott el. - Bár az tény, hogy tényleg szívesen megkóstolnálak. - lépett közelebb.

- Lee Know! - ráncoltam össze szemöldököm. - Ezt a fajta humorodat, már már kezdem megszokni. Viszont az új, hogy nekiesel valakinek. Tudsz róla, hogy akár el is törhetted volna az orrát?

- Nem az volt a célom.  - rántotta meg a vállát. - Szimplán tisztázni akartam vele, hogy ami az enyém, az csak is az enyém.

- Nem vagyok a tiéd! És ezt a viselkedésed felejtsd el! - mentem vissza a többiekhez.

- Minden rendben? - fordult felém Felix, mire csak bólintottam.

Miután elfogyasztottuk a vacsoránkat visszavonultunk a szobánkba. Holnap lesz a verseny első fordulója, nekem pedig még be kell gyakorolnom a szövegem. Ledőltem az ágyra, és tanulmányozni kezdtem a füzetemben csücsülő sorokat.

- Ne izgulj! Jó leszel. - mosolyodott el biztatóan Hyun Jin.

- Nem is tudom. Nem igazán érzem magam biztosnak. Mi van ha elrontom, és miattam bukjuk az egész versenyt? - sóhajtottam.

- Ez nem fog megtörténni. Csodálatos leszel. Fighting! - kiáltotta el magát, ami mosolyt csalt az arcomra. Úgy néz ki nem is olyan rossz arc.