Chào các bạn! Vì nhiều lý do từ nay Truyen2U chính thức đổi tên là Truyen247.Pro. Mong các bạn tiếp tục ủng hộ truy cập tên miền mới này nhé! Mãi yêu... ♥

10.rész

Heyho! ❤️

Kész lettem a következő résszel. Kicsit összecsapott lett, ami miatt előre is bocsánat. 😅 Remélem ennek ellenére tetszik majd nektek. Jó olvasást!❤️


- Hanie! - mosolyodott el, bennem pedig még a vér is megfagyott.

- Hyun Jin? Mégis mit keresel itt? - mértem végig a tőlem kb. egy fejjel magasabb fiút. - És mégis mióta vagy itt?
- Majd megtudod! Ülj le! Beszélnünk kell!

Leterítettem a pokrócot és leültünk rá. Az ég tele volt csillagokkal. Csodaszép volt. Szinte mesébe illő.

- Remélem valami fontos dolog, hogy nem ért rá holnapig. Megfagyok. - jelentettem ki duzzogva, ugyanis majdnem odafagytam. Kifejezetten hideg volt.

- Számomra elég fontos. Tessék, ezt vedd fel! - nyújtotta át pulóverét.

- Akkor te fogsz fázni. Vedd csak vissza. - utasítottam vissza.

- Szeretem ha a ruháimban vagy. Emellett amúgy is melegem van. - mosolyodott el, majd egy könnyed mozdulattal rám adta a ruhadarabot. Ilyen furcsa élményem sem volt még. Míg Minho inkább vetkőztetne, addig Hyun Jin öltöztet. És témánál vagyunk. Már megint Minho jár a fejemben. - Elképesztő mennyire aranyosan nézel ki. - mosolyodott el, ezzel megzavarva gondolatmenetem. Mivel egy fejjel magasabb mint én, így nagyobb ruhákat hord. De meg kell hagyni, az illata iszonyatosan jó.

- Miről szerettél volna beszélni? - pillantottam rá kérdőn.

- Rólad. Rólunk... Minhoról. - emelte rám fekete íriszeit. Kijelentésétől egy hatalmasat nyeltem, amit szerintem még a világ másik végén is hallani lehetett.

- Kettőnkkel kapcsolatban már mindent megbeszéltünk. - nyögtem ki nagy nehezen.

- Akkor beszéljünk Minhoról! Mi van köztetek? - szemeiben szomorúságot véltem felfedezni. Ez miattam lenne?

- Nincs köztünk semmi. - jelentettem ki. - Nekem Mina tetszik.

- Ne hazudj Hanie! - emelte meg kissé hangját. - Mit tud ő, amit én nem? Engem miért utasítottál vissza? Miatta?

- Hyun Jin, félre érted... 

- Kár tagadnod! - fojtotta belém a szót. - Láttam, hogy itt volt. Nem vagyok hülye! - ez azért már kicsit ijesztő. Ezek szerint megfigyel?

- Te...leskelődsz utánam? - vontam fel kérdőn szemöldököm. Túlzásba esett.

- Csak erre jártam, és láttam, amikor távozik. - válaszolta kissé higgadtabban mint az előbb.

- Akkor minden bizonnyal azt is láthattad, hogy Changbin is itt volt. Vagy talán hármasban csináltuk? - nevettem fel szarkasztikusan. 

- Nem.. Nem hiszem. - hajtotta le fejét.

- Na, látod! Nincs köztünk semmi.

- Hanie, én szeretlek. Bármit megtennék érted. Csak kérlek, adj egy esélyt! - hajolt közelebb, kezét pedig az enyémre tette, amit meg is szorított.

- Hyun Jin! Ez fáj! - szisszentem fel. Tényleg nagyon erősen szorított.

- Nekem is fáj Hanie! - suttogta. - Azt akarom, hogy az enyém légy!

- Nem sajátíthatsz ki! Engedj el! - próbáltam meg elhúzódni tőle, de ő ekkor az ajkaimra tapadt. Vadul mozgatta párnácskáit. Ezt nem hiszem el! Az utóbbi időben miért történik ez velem? 18 év alatt, egyszer sem csókolóztam, erre az elmúlt 1 hétben ez a 3. alkalom, hogy megcsókol valaki. Méghozzá egy fiú. Akaratom ellenére.

Nagy nehezen sikerült megszakítanom csókunkat, és egy kicsit távolabb húzódni. Értetlenül néztem a tőlem max fél méterre ülő fiúra.

- Ez...Ez mégis mi volt? Mi nem volt abból világos, hogy engedj el? - csattantam fel hisztérikusan, és persze jogosan.

- Sajnálom. De ha meglátlak, késztetést érzek arra, hogy megcsókoljalak. - mosolyodott el. Örülök, hogy neki ez az egész ennyire vicces. - Kérlek, Hanie! Csak próbáljuk ki! Ha nem tetszik abba hagyom.

- Hogy mi van? Nem fogok alád feküdni! Azt felejtsd el! - próbáltam meg felállni, de ő kezem után kapott, és visszarántott. Pont az ölébe, ahol egy elég kemény dologba ütköztem. Ennyire vonzó lennék a melegeknek?

- Vágyom rád! - suttogta fülembe, amitől a hideg is kirázott. Te jó ég! Kezdek úgy reagálni, mintha én is élvezném. Ennek véget kell vetni.

- Én azonban nem vágyom arra, hogy megrontsanak! Engedj el! - csaptam kezére, de ez őt cseppet sem zavarta.

- Akkor talán nem kéne annyit ficánkolnod! Elég rossz helyen ülsz. - jelentette ki rekedtes hangon.

( igaz, hogy itt Minho van, de képzeljétek oda Hyun Jint😅❤️)


- Ti mégis mit műveltek? - jelent meg az ajtóban Felix.

- Segíts! - néztem rá kérlelőn. Szerencsémre kapcsolt, így elindult felénk.

- Mit keresel itt Hyun Jin? Engedd el Jisungot! - szólt rá. - Mégis mit akartál? Tűnj el innen!

- Várj! Mi még nem... - próbált meg válaszolni, de Felix belé fojtotta a szót.

- Tűnj el! - jelentette ki iszonyatosa mély hangján. - Vagy szólok Changbinnak, és ő majd kikísér.

- Megyek! - pattant fel Hyun Jin is a pokrócról, majd már el is tűnt. 

- Szóval? Mi volt ez az egész?- nézett rám kérdőn az én megmentőm, miután gondosan bezárta az ajtót.

- Nem... Nem tudom. - dadogtam. - Azt mondta beszélni akar. És minden olyan gyorsan történt.

- Semmi baj! Már elment. Most viszont menj aludni! Reggel iskola. - ásított, majd egy ölelés után elvonultunk a szobánkba.

Reggel olyan szinten nehezemre esett felkelni, hogy Felix szó szerint kirángatott az ágyból. Most épp itt ülünk és az osztályfőnökünket várjuk. Elméletileg valami nagy bejelentése van.

- Hé! Mókuskám! - suttogta a mögöttem lévő padból Minho. 

- Nem vagyok a Mókuskád! - suttogtam vissza. - Mit akarsz?

- De harapós ma valaki. - jegyezte meg nevetve. - Én felajánlottam tegnap a segítségem. Te nem éltél a lehetőséggel.

- Neked folyton csak ezen jár az eszed? - fordultam ezúttal hátra. - Ha csak erről tudsz beszélni, akkor a lehető legrosszabb embernél próbálkozol.

- Nem csak ezen. Rajtad és ezen. - simított rá arcomra. Éreztem, ahogy minden vérem a fejembe szökik, és elpirulok. Muszáj volt kicsit távolabb húzódnom. - De most nem erről akartam beszélni. A matekról van szó. Szükségem lenne még korrepetálásra. Mikor érsz rá?

- Sziasztok! Ne haragudjatok a késésért, de fontos megbeszélni valónk volt! - toppant be az osztályfőnökünk, oldalán a zeneszerzést tanító tanárunkkal. Mégis mi ez az egész? - Elindult egy tehetségkutató verseny, amire szeretnénk nevezni az iskolát. 3 csapatot lehet indítani. Az egyik csapatnak saját dallal kell indulnia, de ez csak rap lehet. A másik, egy cover, amiben rapnek, és vokálnak is szerepelnie kell. És végül az utolsó, a tánc. Mr. Park és én, már ki is választottuk a csapatokat. - fejezte be monológját osztályfőnökünk.

- A tánc csapatba a tánctanár szerinti 3 legjobbat tettük be. Minho, Felix és Hyun Jin. - a három fiú arcára hatalmas mosoly ült ki. De hisz ez érthető. Ki ne szeretne részt venni egy ilyen versenyen? Ez megtiszteltetés. - A rap csapatban Changbin és Jisung lesznek, a vokál + rap csapatban pedig Woo Jin, Bang Chan és Jisung.

- Hogy én?

Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro