Heyho! Boldog Új Évet Mindenkinek! 🥳❤️
Itt is lenne az első rész. Nem tudom milyen lett, még tényleg sohasem írtam ilyet. Ezért kérlek, ha elolvastad, írd le a véleményed! Előre is köszönöm. ❤️

- Jó reggelt álomszuszék! Ideje felkelni! – húzta szét függönyömet legjobb barátom, ezzel átmeneti vakságot okozva nekem. A Nap fénye ugyanis, mérnöki pontossággal világított bele a szemembe.

- Nem akarok menni! Semmi kedvem nincs megint ahhoz a sok baromhoz. – fúrtam arcomat a párnámba.

- Egy baromhoz azért mégis csak lehetne kedved. – terült el mellettem. – Én is ott leszek. Csak nem hagyod magára a legjobb barátod.

- Jól meg vagy te nélkülem is. Velem ellentétben, neked vannak barátaid. – pillantottam rá takaróm alól.

- Neked is lennének, ha nem egy kis penészvirág lennél. Itt vagy 18 évesen, és ki se mozdulsz a szobádból. Ideje lenne élned végre!

- Kösz a biztató szavakat. Most már sokkal több kedvem van felkelni. – dünnyögtem.

- Na, látod! Csinálok reggelit, addig öltözz fel! – hagyott magamra. Talán túlzásba vittem az iróniát, és azért nem vette észre, hogy most duzzogni próbálok? Mindegy is. Jobb, ha megyek.

Magamra kaptam egy fehér pólót, illetve egy fekete nadrágot, és már lent is voltam a konyhában.

- Pont időben! – tette le elém a müzlis tálat. – Jó étvágyat!

- Ez komoly? Ezt kellett eddig készítened? – vontam fel a szemöldököm. Azért nem nagy ördöngösség egy tálba müzlit és tejet tenni.

- Egy „köszönöm" is megfelelt volna. – vetette oda sértődötten. – De most már egyél! A végén tényleg elkésünk miattad!

Talán ideje lenne bemutatkoznom. A nevem Han Jisung.

Mint az már az előbbi beszélgetésből kiderült, 18 éves vagyok, és a legjobb barátommal Felixxel lakom, aki egyben az én drága unokatesóm is. Hogy miért? Nos, ez egy vicces történet.

A szüleim orvosnak szántak. Már óvodás koromtól kezdve tanárokhoz hurcoltak, hogy egy nap a nyomdokaikba léphessek. Persze mondanom sem kell, hogy én nem erre vágytam. Nem akartam orvos lenni. Sokkal jobban vonzott a zene. A tánc, az éneklés, illetve a rap.

Felix biztatására, titokban felvételiztem egy művészeti iskolába, ahová fel is vettek minket. Amikor ezt közöltem a szüleimmel, kidobtak. Azt mondták, hogy egy csalódás vagyok, és csak az idejüket vesztegették rám.

Nem tudtam hová mehetnék. Végül Felixnél kötöttem ki. Az ő szülei persze támogatják. Engem miért nem tudnak? Na, mindegy.

Már lassan egy éve lakunk itt. Most kezdjük a második tanévüket. A suli maga nagyon jó. A tanárok többsége kedves, és értenek is ahhoz, amit csinálnak. Mondjuk, a sulis társaimmal annyira nem jövök ki jól, de ez mellékes. Az orvosi sulinál bármi jobb.

De elég is ennyi magamról. Ejtenék pár szót, az én drága, és egyetlen barátomról, Felixről.

Fontosnak tartom leszegezni, hogy én vagyok az idősebb. Még ha csak egy nappal is, de akkor is. Legalább ebben az egy dologban jobb lehetek nála.

Ne értsétek félre! Imádom, de néha elég nyomasztó az árnyékában élni. Őt támogatják a szülei, vannak barátai. Mi kellhet még neki? Oh, tudom is! Changbin. A suli legnépszerűbb és egyben legbunkóbb fiúja, aki napi rendszerességgel keseríti meg az életem.

Talán azt el felejtettem megemlíteni, hogy az én drága unoka öcsim melegebb a Napnál. Ezt annyira nem tudom megérteni. Hogy szeretheti valaki a saját nemét? Fújj! Én inkább maradok a lányoknál. Nem mintha szóba állnának velem.

Legnagyobb örömömre sikeresen odaértünk az iskolához. Egy újabb nyomorúságos nap! Ez az!

Meglepően tapasztaltam, hogy senki nem szólt be, vagy esett nekem. Ez furcsa. Valami készülőben van. Az öltözőben átöltöztünk, s bementünk a táncteremben. Szeretem ezt a tanórát. Itt legalább ki tudok kapcsolni. Ma pedig egész könnyű napom lesz. 3 táncóra, 1 óra matek, illetve 1 óra angol, és ennyi. Legalább valami jó is van a mai napban.

- Melegítsetek be! – adta ki az utasítást a tanár.

- Nekem itt valami nem tetszik! Feltűnt, hogy senki nem szólt be? – néztem Felixre gyanakvón.

- Paranoiás vagy. Inkább melegíts be! Még meghúzod valamid! – parancsolt rám.

- Jó! – kezdtem el nyújtani. – De akkor is! Nem furcsa neked, hogy még csak nem is találkoztunk ma Changbinnal?

- Jó, az tényleg fura, hogy ma még nem botlottunk bele. De még csak az első óránk van. Lehet, hogy csak késik. Vagy beteg lett és nem is jön. Szegénykém. Remélem, nem lett beteg. – váltott aggódóra arca.

- Még mindig nem értem, hogy tudtál pont abba a gyökérbe beleszeretni. Téged nem zavar, hogy mindig piszkál? – vontam kérdőre.

- Engem nem piszkál, csak téged. De ezt is orvosolhatnád azzal, ha szereznél barátokat. Azért piszkál, mert egy kis élettelen nyominak hisz, akivel megteheti. Meg kéne neki mutatnod az igazi Jisungot! – tette kezét vállamra. Eskü. Minek az embernek ellenség, ha ilyen legjobb barátja van? Biztató nem?

- Most megint sikerült feldobnod ennek az „élettelen nyominak" a hangulatát. Kösz. – motyogtam. Tudom, hogy nem bántásnak szánta, de akkor is rosszul esett.

- Han Jisung és Lee Felix! Beszéd helyett, inkább melegíteniük kéne! – üvöltötte le a fejünket a drága tanár úr. Mint mondtam, sok jó fej tanárunk van, de ő nem tartozik ezek közé. Ha lehet úgy fogalmazni, ő az egyik legzsémbesebb mindközül.

- Elnézést! – hajtottuk le egyszerre a fejünket, majd folytattuk a nyújtást. Épp előre hajoltam, hogy a lábamban lévő ínszalagokat is megnyújtsam, amikor a fenekem, egy kemény dolognak ütközött. Ez fura! Megesküdnék rá, hogy az előbb még semmi nem volt mögöttem.

- Ezt talán nem itt kéne! – hallottam meg egy mély hangot a hátam mögül. Teljesen összerezzentem. A szívem csak úgy kalapált. Felegyenesedtem, és szembe fordultam a mögöttem állóval. Egy elég helyes, tőlem magasabb fiút pillantottam meg.

- Sa..Sajnálom! Nem láttam, hogy itt vagy. – hajoltam meg előtte. Ennél kínosabbat el sem tudok képzelni. Ha ma nem piszkáltak volna, most adtam rá okot.

- Ne sajnáld! – emelte fel fejem állam alá nyúlva. Gyönyörű, sötéten csillogó szemeivel mérte végig arcom. És így közelebbről megnézve, rohadt helyes! Állj le Jisung! Te nem vagy meleg! Mielőtt tovább gondolhattam volna az egészet, közelebb hajolt, s a fülembe suttogott. – Engem nem zavar. De gondolom, nem szeretnéd, hogy itt mindenki szeme láttára tegyem magamévá a csinos kis feneked.

Hogy mi van? Ez teljesen megőrült! Rossz perverz! De mégis ki ő? Még sohasem láttam. Arcom akaratlanul is, kijelentése miatt vörösben pompázott. Lehetne még ennél is gázabb?