-Reinna merre van?-kérdezte Steve ahogy lesétált az emeletről.
-Szemelől vesztetted a feleséged?-nevetett Tony.
-Az edzőterembe ment!-válaszolta Thor.
-Kapitány egy szóra!-kérte Tony.
-Baj van?-lépett hozzá Steve.
-Sikerült kibékülnötök?
-Tony ne kezd újra kérlek!-forgatta meg a szemeit.
-Nem kezdek semmit, csak aggódom!
-Te? Aggódni? Ne viccelj velem!
-Steve nemár! Neked fogalmad sincs mennyire örülünk hogy találtál magadnak valakit! Igaz a nagy titkolózást nem értettük eleinte de talán mindez azért volt hogy megvédd a kapcsolatotokat!
-Mire akarsz kilyukadni?
-Félünk hogy a tegnapi vitát mi okoztuk!
-Reinna elmagyarázta miért vesztünk össze!
-Tudod...ő csodálatos nő! Remélem gyorsan a következő szintre juttok!
-Következő szint?
-Tudod!-mosolygott ami ebben a helyzetben ijesztően hatott.-Baba!
-Nem! Biztos hogy nem!-ellenkezett azonnal Steve hirtelen bele se gondolva ezzel a hozzáállással simán lebuktatja magukat.
-Nem? Nem is akartok gyereket, mikor mindketten annyira csodásan bántok velük?-lepődött meg.
-Vagyis de akarunk...akarunk! Csak...!-gondolkozz Steve mondta magában.-...még most szeretnék én vele lenni egy kis időt kettesben! Tudod nem igazán volt időnk most egy ideig egymásra és...!
-Te kis önző!-nevetett Tony.-Onnantól nem lenne este annyi...!-rángatta fel-le Tony a szemöldökét mint aki célozgatni akar valamire.
-Mi?-megértette mire gondol.-Mi? Nem! Dehogy!
-Ugyan Steve, nem kell előttem tagadnod hogy élvezed vele a kettesben töltött időt! Ez az egészséges!
-Na jó, végeztél?
-Csak azt akartam mondani néha akármennyire is úgy gondoljuk mi férfiak hogy nem hibáztunk hidd el...de! Mindenért mindig mi vagyunk a felelősek!
-Kösz a tanácsot! Lementem az edzőterembe!-hagyta ott a barátját. Ahogy a teremhez ért azonnal megpillantotta a lányt aki a futópadot használta.
-Kapitány!-köszöntötte Clint.
-Jó reggelt!-köszönt vissza Natashanak és Clintnek.-Jól megy az edzés?
-Mára végeztünk!-válaszolták fáradtan.
-A feleségedbe rengeteg energia van! Mikor lejöttünk még a boxzsákot püfölte azóta meg egy maratonnyi távot lefutott!
-Kemény egy csaj!-mondta Nat, mint aki büszke lett volna Steve választására.-Azért ne hívd ki boxmeccsre! Mert lehet veszíteni fogsz!-nevetett majd a törülközőt a nyakába rakta és ment Clint után az emeletre.
-Ennyire sok energiád van?-lepte meg hátulról a hangja a lányt.
-Hogy?-állt meg hirtelen.
-Azt mondtad nem szeretsz futni!
-Nem szeretek, de muszáj az edzéseimbe beiktatni!
-Akarsz versenyezni?
-Versenyezni? Miután én már másfél órája edzek te meg most kezdesz neki?
-Félsz hogy vesztesz?
-Nem szoktam!-mondta büszkélkedve.
-Nem akarom elrontani a kedved de ugye tudod hogy egy ideig még nem vehetsz részt az akciókba?
-Attól nem akarom magam elhagyni!
-Nem mondtam azt...csak tudom hogy ilyenkor az ember dupla annyira hajt mint azelőtt remélve az eredményhez vezet!
-Ismerem Nicket, amíg nem teljes a biztonságom, nem fog visszavenni!-ült le a futópad végére.
-Miért nem keresel addig más hobbit?-ült le mellé.
-Kapitány...!-nézett a férfira.-Nem kell sajnálnod!
-Hogy?
-A munkám miatt nem sajnálhatsz hisz ez miatt vagy ebbe a helyzetbe kényszerítve...ha pedig az miatt vagy ilyen amit tegnap este mondtam kérlek ne tedd! Felejtsd el! Egy apró részlet az életemből ami számomra is jelentéktelen már!
-Ha jelentéktelen miért hat ki mai napig az életedre?
-Te is tudod hogy nem dolgoztam soha csapatban, az hogy most pedig emberekkel vagyok körülvéve új számomra is! De semmi köze a múltamhoz!
-Félsz hogy családodként fogsz a csapatra tekinteni és aztán meg ha továbblépünk mindez megváltozik?
-Család?-nevetett.-Nem! Ne értsd félre Kapitány de te vagy az utolsó akire így akarok tekinteni!
-Miért?
-Mert úgy érzem te okoznád az első csalódást számomra!
-Én? Mégis mivel?
-Ezzel...!
-Elmagyaráznád?
-Te már most elkezdtél ragaszkodni hozzám, tegnap este óta képtelen vagy úgy bánni velem mint a legelején!
-Jó, igaz! Tény hogy megsajnáltalak! De ez miért baj ha változik a véleményünk?
-Mert neked nem azért változott a véleményed mert mondjuk a személyiségem lett szimpatikus számodra, azért változott mert valamilyen szinten magadat látod bennem! De hidd el...éveken keresztül elvoltam az önsajnálat nélkül most sincs rá szükségem!
-Akkor legyünk bunkók egymással? Kiabáljunk? Veszekedjünk?-követte szemével a lányt aki felállt egyenest a törülközőjét vette a kezébe.
-Eddig is szimpatizáltál szerintem ezzel az eshetőséggel!
-Te tényleg elviselhetetlen vagy!
-Végre megláttad a lényeget! Jó edzést...kapitány!-hagyta magára a férfit.
Steve annyira felhúzta magát hogy még az edzést is hátrahagyta. A konyhában Reinna a pultnak dőlve iszogatta a kávét mikor Steve a lifttel felért. Az arca mindent elárult.
-Hohohó! Mi ez az arc megint?-nézett rá Tony.
-Mi ez az arc?-kérdezte idegesen Steve.
-Igen, mi ez?
-Ez a nő...!-mutatott a felesége irányába.-Ez a nő egy őrült!
-Steve!-szólt rá Tony.
-Nem, és nem! Őrült! Beszélgetek vele erre ő....elég volt!
-Állj meg!-állította meg Tony.-Reinna kérlek gyere ide te is!
-Tony hagyd! Majd ha felnő túl teszi magát rajta!
-Reinna!-kissé ingerülten de lerakta a bögrét a kezéből és hozzájuk sétált.-Friss házasok vagytok és úgy marjátok egymást mintha ellenségek lennétek!
-Lehet azok vagyunk!-motyogta Steve.
-Kibékülni!-szólt rájuk.
-Mi?-néztek rá egyszerre.
-Békülés! Gyerünk!
-Nem!-ellenkeztek egyszerre.
-Gyerünk, csókoljátok meg egymást!-kikerekedett a szemük.
-Nem!-próbáltak elszökni de Tony nem engedte nekik.
-Ne legyetek gyerekesek! Csókoljátok meg egymást és már ki is békültetek! Aztán mindenki mehet a dolgára!
-Nem!
-Egésznap a nyakatokon leszek akkor!
-Mi a...?!-hitetlenkedett Reinna.
-Jó, jó!-adta be a derekát feszülten Steve. Egy gyors puszit nyomott Reinna arcára.-Kész, mentem!
-Állj meg kapitány! Csókot mondtam nem puszit! A feleséged nem a haverod!
-Tony az isten...!-kezdte mire Reinna ajkai már az övén voltak.
-Akkor mehetünk ugye...?-kérdezte mikor elszakadtak és ő egyenest az emeletre ment. Egy pillanat volt a csók. Mégis....