Hazelt az álomból egy szúrás a karján keltette fel, majd a fájdalom végigterjedt az egész testében. Ösztönösen odakapott a karjához.

-Ne ficánkoljon kisasszony mert kap egy szurit a fenekébe is - szólt kedvesen egy olyan nagymama féle hang. Lassan kinyitotta a szemét, a fény mint a sav marta a szemét. Gyorsan visszacsukta.

Hogy a fenébe kerültem ide?!

Lejátszotta a tegnapi eseményeket: Jaxszel mennek a postára, megáll előttük a furgon, berántják, az ütések azonnal a földre terítik, rúgást is kap párat, majd egy pisztollyal néz szembe, azután sötétség.

Még élek. De minek. Ki fognak csinálni.

Ahogy feküdt a párnán, könnyek csorogtak le az arca két oldalán.

-Ne sírjon Hazel, jó kezekben van- simogatta meg a nagymama kinézetű nővér a kezét. - Minden rendben lesz, hamar túl lesz rajta, nem lett szerencsére komoly baja. Pár nap és azok a csúnya foltok eltűnnek. Az ajtó előtt meg egy zsaru áll, vigyáz magára. Kér fájdalomcsillapítót vagy egy kis nyugtatót? Kényelmesen fekszik csillagom?

- Egy kis fájdalomcsillapító jót tenne. -mosolyodott el bágyadtan.-Beszélhetek a zsaruval?

- Szólok neki. Hozom a gyógyszert.- és már ki is perdült az ajtón. Egy perc és benyitott a rendőr. Nem Jax volt az, Hazel még sosem látta.

- Hazel kisasszony, Devon vagyok, Jax West parancsára vagyok itt, rendőri őrizetet kapott. Nem megyek beljebb, mert így tudom szemmel tartani a folyosót.

- Jax jól van?

- Igen. Hazaugrott átöltözni, de azt mondta hamar visszajön. Nem semmi autós verseny futamot nyomott magáért. Kíváncsi rá? -a lány bólintott. Devon megkereste a telefonján a videot és átnyújtotta a lánynak hogy megnézhesse, de azonnal visszalépett az ajtóba.-Ne mondja el senkinek hogy megmutattam, ez belsős drónfelvétel.

Ahogy elindította, magát és Jaxet látta az utcán felülről felvéve. Rögtön megjelent a furgon, szinte ment tovább, meg sem állt. Majd feltűnt a sárga kocsi, ami elé a nyomozó szinte odavetette magát,majd már ki is rántotta a vezetőjét és megugrott a kocsival, életét veszélyeztetve iszkolt a furgon után. Egy raktárnál hirtelen megállt,ahol a furgon is parkolt, amit Jax átkutatott majd rohant a raktárba. -Meg sem várta az erősítést, de sajnos nem kapta el a rohadékokat. -Feltűnt a mentő,majd hordágy be majd ki a raktárból. A lány rámeredt saját véres testére a hordágyon, mintha kést döftek volna belé, a gyomra összeszurult. -Jól van?- kérdezte aggódva Devon, mivel látta hogy a lány elfehéredik.

-Nem minden nap látja magát az ember vérbe fagyva- próbált mosolyogni, de inkább valami grimasz jött ki belőle.

-Nem kellett volna megmutatnom. Bocsánat.

-Semmi baj, jó hogy láttam.- Visszaadta a telefont. A felvételen minden olyan gyorsan történt, pedig amikor átélte úgy érezte mintha legalább fél órás lett volna ez a rémálom.

Ekkor megérkezett Mary a fájdalomcsillapítóval.

-Ne izgassa fel a kisasszonyt, pihennie kell.

Engem csak West tudna most felizgatni.

-Megjött West-szólt be Devon.

A nyomozó már be is lépett az ajtón. Frissen zuhanyozva, a mellkasán mint mindig az izmoktól feszült a póló, haja felgumizva, szakálla szintén úgy csillogott, mint a frissen mosott haja, férfias fanyar parfüm illata azonnal szétáradt a teremben, olyan érzéseket gerjesztett Hazelben, hogy megmarkolta a takarót.

Jax hazarohant lezuhanyozni és átöltözni. Rámeredt a véres ruhára, amit lehúzott magáról. Amikor ott térdelt Hazel mellett, összekente a felsőjét és a nadrágját is. Gyomron vágta a látvány, hogy a lány megszáradt barnás vére hatalmas foltban ott van mindenhol. Bevágta a szemetesbe, majd beugrott a zuhany alá, jéghideg vízzel hűtötte le indulatát, egy hatalmasat üvöltött a hideg víztől és a tehetetlenségtől. Gyorsan magára kapott valamit és rohant vissza a kórházba.

Devont ismerte, tudta hogy lelkiismeretes, rá merte bízni az őrzést. Ahogy odaért a kórteremhez, kezet rázott vele.

-Kösz Dev, menj egyél valamit, most itt leszek egy kis ideig.

-Rendben! Minden rendben volt.

Belépett a kórterembe, a látvány szinte mellbe vágta. Hazel ott feküdt a hófehér ágyban, testét kórházi hálóing fedte, a karján és az arcán lévő lila foltok szinte virítottak a sápadt bőrén. Haja kuszán keretezte az arcát. Kezével a takarót markolta. Szívszorító látvány volt, alig talált szavakat. Nyelt egy nagyot.

-Én... Nem is tudom mit mondjak.-elkapta a tekintetét a lány arcáról.

-A "bocsánat" itt elég kevés lesz.- Nézett rá a lány, szemeiből folytak a könnyek. Hazel egyáltalán nem volt mérges Jaxre, maga sem tudta miért eredtek el újra a könnyei. Talán a sokk miatt.

Basszameg de szar látványt nyújthatok. Szerencsétlen rám sem mer nézni.

A nyomozó odanyújtott egy zsepit, amivel letörölte a könnyeit és kifújta az orrát.

-Tartozol nekem- folytatta a lány- az adósom vagy.

- Bármit kérhetsz. Vállalom a felelősséget.

Na ez azzzz..Remélem is.

-Tartozol, méghozza szexxel. Azt hitték a pasim vagy, úgyhogy ennyi kijár nekem. Kivéve ha undorodsz tőlem. Mert akkor mást találok ki.

Jaxnek leesett az álla. Hogy képes még ilyenkor is a szexre gondolni?!

-Az undor szó még csak egy napon sem említhető veled Hazel. Mindent érzek veled kapcsolatban, csak undort nem.

-Még így is, lila foltokkal?- csillant fel a lány szeme.

-Még így is. -elkapta a lány kezét és megcsókolta. - De ezt egy kicsit el kell napolnunk, az állapotod miatt, meg az ügy miatt. Én ilyenkor nem tudok a szexre gondolni, amíg nem végeztünk, amíg nem tudom ezeket az állatokat a rács mögött,de betartom az ígéretem. - Kacsintott egyet, majd elkomorult az arca.- Sajnos egyelőre nem jutottunk közelebb az elkövetőkhöz. Most telefont várok mert ugyanabban az időben lövöldözés volt abban a Mallban, aminek a tervrajzait továbbítottad. Ne nézz ilyen rémülten, az első értesülések szerint nincsenek sérültek, ami nagyon furcsa mert ez így a harmadik ilyen volt, hogy tűzpárbajt jelentettek, de semmit sem találtunk a helyszínen. - Megcsörrent a telefonja.-Hello Jenkins. Mit találtatok?- a másik pár percig beszélt a vonal túlsó végén.-Aha. Értem. Benne vagy egy kis magánakcióban? Jó a részleteket megbeszéljük személyesen. Este hatkor a bárnál. Oké. Ott találkozunk.

Szóval nem találtak már megint semmit. Villámgyorsan kitakarítottak mire a rendőrség odaért. Furcsa

Hirtelen kifogytak a szavakból, csak nézték egymást.

Szarok a lila foltjaimra, semmi másra nem vágyom csak rád.

Jax nem bírta levenni a lányról a szemét, a bosszú csak egyre nőtt benne. Milyen állat képes egy ilyen szép nőt megverni? El kell mennie edzeni, vagy valakit péppé fog verni.

-Amint kiengednek elviszlek biztonságos helyre. Nem bírnám ki ha még egyszer elkapnának.

-Hát azt én se!-nevetett fel a lány.-Aú!- kapott a szájához, ami berepedt az egyik ütéstől és éles fájdalom hasított belé, amikor nevetett.-Még nem hatott a fájdalomcsillapító.

-Hozzak valamit? Éhes vagy?

Nem kell, itt vagy, rád szomjazom.

-Köszi, nem vagyok éhes.

-Mi a kedvenc kajád?

Belekóstolnék mondjuk a szádba. Állj már le picsa!

-Ramen leves.

-Csípősen ?

-Nem csípősen.

-Intézkedem!-már hívott is egy ételfutárt és kért két adag ramen levest.

Megérkezett az orvos, aki ki küldte a nyomozót, hogy beszélhessen a beteggel.

-Kisasszony nagy szerencséje volt, valószínű a golyóálló mellénynek köszönhetően a testét ért ütések csak felületi kárt okoztak, semmilyen fontos szerve nem sérült.

-Tehát elbénázták hogy megöljenek?-próbált poénkodni.

-Nem hiszem. Szerintem ez egy figyelmeztetés volt. Ha meg akarták volna ölni, fejbelövik.