Odalépett a férfihoz, gyengéden megérintette a karját. Tudta hogy ez a mozdulata hatással van a férfiakra .
-Reméltem hogy utánam jön!- szinte suttogta.
-Az nem is volt kérdés! - a pasas elkapta a csuklóját, megpenderítette, neki a falnak, a két kezét felnyomta a feje fölé, nekiszegezve a falnak, a retikül hangos csattanással esett a padlóra, amit rögtön félre is rúgott, ezzel egyidőben már rá is tapadt a nő szájára, vadul csókolni kezdte. A csípőjével Hazelt a falnak nyomta, aki moccani sem tudott, de nem is akart, élvezte a csókot.
Hazel hirtelen egy hideg pisztolycsövet érzett a halántékánal. Észre sem vette hogy a pasas csak egyik kezével tartja fent a kezeit, a másikkal előkapta a fegyvert.
-Kinek dolgozol Hazel?- suttogta. A nő táskájában lapuló telefon elég messze volt hogyha lehallgatnák. Arca egy pillanat alatt átváltott kőkeményre.
Hazel szemei ösztönösen azonnal kiutat kerestek.
-Nem tudsz megszökni. Az embereim minden folyosót elleptek.
Valahonnan -egy rejtett fülesből- egy tompa férfihang hallatszott.
-Készen állunk West.
-Szóval. Még egyszer : kinek dolgozol?!
-Nem tudom a nevét-suttogta Hazel.
Hogy lehettem ilyen hülye picsa?! Ezt most jól elbasztam! A francba! -Telefonon kaptam az utasításokat, holnap kell átadnom a fényképeket -kár volt tagadnia, tudta hogy lebukott. -Neveket nem tudok, esküszöm- szinte nyüszített a félelemtől.
-Megmondom mi lesz. Eljátszod hogy most nagyon összejöttünk és holnap elkísérlek a találkára. A telefonodat véletlenül beleejted a szökőkútba, kapsz tőlem egy másikat, azt fogod használni. Ha nem teszed amit mondunk, azonnal bevágunk a sittre. Van elég bizonyítékunk a "munkádról". Értetted?! Amíg a telefonod nem ázik el, meg se nyikkanj. Innen egyenesen felmegyünk a lakásodra. Már ott vannak az embereim éppen szedik szét, van-e fent poloska vagy kamera. Ha van, akkor ott is el kell játszani hogy együtt vagyunk. Ha jeleket küldesz a megbízóidnak, akkor azért is rögtön beviszünk. Tudjuk, hogy te csak egy eszköz vagy nekik. Ha segítesz, megúszhatod.
Na persze. Nekem most annyi!De nincs sok választásom.
-Mindent megteszek. Nem akarok börtönben rohadni!
Jax felvette a táskát, átkutatta a tartalmát. Semmilyen ártó eszközt nem talált benne, csak a kis zárkioldókat, visszaadta majd megnyomta a lift gombját. Az ajtók azonnal nyíltak. Közben beszélt az embereihez mikrofonon keresztül. Hazel lakása tiszta volt, így nyugodtan ott tölthetik az éjszakát.
Amikor megállt a lift, lazán a nő derekára tette a kezét és először a bárpulthoz mentek italért, majd a szökőkúthoz. Ott Jax a füléhez hajolt, mosolyogva belesuttogta.
-Most tégy úgy mintha a számomat akarnád beírni a telefonodba, azutàn ejtsd a vízbe. -A végén elővette a saját telefonját is, mintha számot cserélnének.
Hazel elővette a telefonját és a korlátra támaszkodva eljátszotta hogy már kicsit becsiccsentett és kicsúszott a kezéből a mobil, alámerült a vízbe. Jax azonnal kihalászta, de sajnálkozva megállapították hogy tönkrement. Úgy tettek mint akik fesztelenül csevegnek. Ebben Hazelnek nagy tapasztalata volt, és úgy döntött egy kicsit incselkedik Jaxszel. Amikor a férfi odahajolt hogy ismét a fülébe súgjon, elkapta a két kezével az arcát és megcsókolta.
Ha már játszunk, játszunk rendesen. Ennyi kijár nekem, ha ilyen jó pasit küldtek rám.
Jax visszacsókolta, majd kéjes mosollyal a fülébe suttogta.
-Ne feszítsd túl a húrt! Indulás!
A kocsihoz siettek. Jax vezetett.
-Nem is kell mondanom a címet?
-Az embereim nemrég jöttek el onnan- emlékezetette a lányt.
Ja persze valószínű azt is tudják már ma milyen színű bugyit húztam.
A kocsit nem követték. Leparkoltak a háztömb előtt, nevetgélve mentek fel a lépcsőn. Jax meglepődött mennyire jól színészkedik Hazel. Persze ebben a "szakmában" ez nagy előny.
Végre beléptek a lakásba, nem kellett tovább színészkedniük.