A lépcsők előtt álltam majd mondtam Thornak, hogy menjen segíteni a többieknek mire bólintott és az átjárón keresztül eltűnt. Mély lélegzetet vettem és minden 2. lépcsőre fellépve siettem fel hirtelen egy katonát láttam meg és felé léptem és a falnak nyomtam a torkánál fogva és hozzá szóltam.
-Hol van Satmard?!-vicsorogtam rá majd nagy nehezen válaszolt a katona.
-A folyosó végén jobbra a trónteremben.-szűrte ki fájdalmasan majd hallottam amint a gégéjét eltörtem és elindultam futva a terem vége felé. Megláttam amint az ősz hajú férfi a trónteremben áll és néz ki a fejéből. Nem tétováztam és berontottam.
-Mi a fenét képzelsz magadról?!-csattant fel.
-Én, inkább maga! A földet szándékosan akarja elpusztítani igaz?!-léptem hozzá és hangosan ziháltam. Hirtelen a férfi a szemem elől eltűnt és megpillantottam Black-et. Undor kúszott az arcomra a férfitől.
-Mi az? Netán nem tetszem neked ha?-húzta gonosz mosolyra a száját és közelebb lépett hozzám és én nem hátráltam. Mutatóujját az állam alá hejezte majd kéztetett ,hogy nézzek rá. De nem bírtam, az undortól. Hirtelen éles fajdalom nyílalt belém majd megrogyott a testem. Valamit belém szúrt a tetű. Dühös arccal kezdtem el támadni és rúgásokkal el halmozni a testét. Nem hárított csak mosolyogva nézett rám miközben én fáradtan lihegtem. Elkapta a torkomat és felemelt egy kézzel. A szeme sötét lett és fekete. Agyarai lettek a szemfogaiból  és tiszta erőből ledobott a földre ahol 2 szintet zuhantam és törtem át a padlót. Elviselhetetlenül égett a hátam de nem hagyom ,hogy itt legyen vége. A föld nem pusztulhat el! Küzdj ne hátrálj! Küzdj ne hátrálj! Csak ezek a szavak jártak a fejembe és minden fizikai fájdalmam eltűnt majd megláttam amint mellém ugrik le Black. Ám ekkor egy éles fény villant fel és én meg becsuktam a szemeimet az erős fényforrás miatt.