Gépek csipogtak rajtam amik egyenletes szólamban hallattszottak. Remélem nem keletkezett belső vérzésem. De mintha valaki mellettem halkan szuszogna. Mellém pillabtottam és Steve aludt mellettem és a többiek is ezt tették. A párnára visszahajtottam a fejem ami halkan besüppedt alatta. A falon lévő órára pillantottam ami hajnali háromnegyed kettőt mutatott. A szemeimet kezdte lehúzni az álom amit meg is engedtem magamnak és elnyomott az álom.

Mozgolódások halkan susogó szavakat hallottam. Tehát már fent vannak. Sőt biztos is. Kinyitottam a szemeimet és a csapat döbbent arccal nézett rám. Nat sietett az ágyamhoz aggódóan.
-Minden rendben van? Ugye jól vagy?-aggódó tekintetével nézett rám.
-Nyugi ne idegeskedj annyit Nat. Csak rámtámadtak.-mosolyogtam rá mire megölelt.
-Fury itt van?-kérdeztem tőllük mire nem mondtak semmit. Felültem az ágyon és leszedtem magamról az infúziót. Felálltam az ágyból és megláttam a hasam aljánál a sebet lekötve.
-Teresa tudnánk négyszemközt beszéllni?-néztem rá mire bólintottam és kiment az ajtón. Bannert követve haladtunk a konferencia terembe ahol megbeszéléseket szoktunk tartani. Steve és Fury igazgató már várt ránk. Remélem minden zökkenő mentesen fog menni de biztos ,hogy nem.

Remegő kézzel nyúltam a kilincshez és lenyomtam azt, belépve a helyiségbe.
-Üdvözlöm Freese ügynök, kérem foglaljon helyet.-szólalt meg Fury miközben helyetfoglaltam.
-Teresa el kell mondanunk valamit.-szólalt meg Steve lehajtott fejjel. Ez már nagyon nem jól hangzik.
-Mégis mit?-néztem Furyra értetlenül.
-Nos Teresa a hasad alatti vágás amit szereztél pár napja a támadódtól...az...felsértette a szülőcsatornádat-tartott egy kis szünetet és folytatta.- A műtét során sikerült ellátni a sebet de a sérülés miatt nem lehet gyereked.-a torkom elszorult, a mellkasomba fájdalom nyilalt. A szemem fátyolossá vált és Stevere néztem.
-Mondd ,hogy nzen igaz ,Steve.- szóltam hozzá halk remegő hangon. Sóhajtott egyet és rámnézett kék szemeivel.
Felálltam a székemből és a kijárat felé indultam. Steve szorította meg a csuklómat és akrjai közé zárt. A szemeimből patakokban folytak a könnyeim miköuben Steve szüntelenül vígasztalt engem.

Pár perc múlva higgadtan ülltem vissza a székemben. Itt az idő nem akarom tovább húzni az időt.
-Fury, kiszállok. Ez nekem sok. Mindig ha valaki boldog az engem begolyásol. Mint például amikor Steve észre sem vett engem abban a régi szórakozóhelyen.-néztem rá dühösen. -És ha már itt tartunk akkor legyetek boldogok nélkülem mivel én eleve egy beugró voltam Steve helyett mert Tony drágalátos apja megerőszakolt engem mivel ,hogy nemet mondtam neki ,hogy nem akartam a kísérleti patkánya lenni. Szóval egyetlen egy dolgot kérek tőlled Nickolas Fury! Én ha innen kiteszem a lábamat akkor nem fogok visszajönni. Soha! Ne kutakodjon a magánéletembe a sziper szuper rendszerével mert annak garantáltan nem lessz jó vége!-álltam fel az üvegasztaltól és az ajtót becsaptam magam után. A kezembe felemeltem a S.H.I.E.L.D.-es igazolványomat és azt a földre dobtam. Nos akkor a viszont nem látásra Bosszúálló volt társaim.