A mostani zeneajánlás az előzőhöz kapcsolódik, mert még mindig Frozen hangulatban vagyok , és ez is egy csodaszép feldolgozás. Érdemes ezt is kis átérzéssel hallgatni, a libabőr garantált a kislány hangjától :3

https://youtu.be/DAJYk1jOhzk

*****

– Mi bajod van Macska? Magad alatt vagy? – kérdezte Katica a társát. A fekete maszkos fölpillantott, s megvonta a vállát. Tudta jól, hogy nem beszélhet a magánéleti válságáról a partnerével, szóval inkább meg sem szólalt. Ettől függetlenül meglévő gondjai látványosan ültek, sőt terpeszkedtek az arcán, és saját elképzelése szerint az egész mellkasán.

– Ugyan már, nekem elmondhatod – piszkálta a partnernője kitartóan. Macska tétován megharapdálta az ajkát. Vajon beszélhet? Egész éjjel makacsul bőrt húzott a szájára. Leginkább amiatt, mert borzalmasnak érezte magát, de  legalább sikerült mélyen magába szállnia, és elgondolkodnia a történteken. Esetenként még arra is elkanyarodtak a gondolatai, hogyan tudná helyrehozni a Marinette-el elcseszett kapcsolatát, a hamisat s a valódit egyaránt. De egyszerűen nem volt ötlete. Valójában rá kellett jönnie, s onnantól meglehetősen zavarta a tény, hogy a hobbiján kívül csak annyit tud róla, hogy ő lett az osztályelnök. Még csak annyit sem tudott róla, hogy mi bosszantja fel, vagy mi tenné boldoggá. Lila fingja sem volt róla, hogyan okozhatna neki örömet.

– Macsek! – Katica a kezeivel közrefogta a merengő arcot, s maga felé fordította. – Csak mondd el mi nyomaszt! – erőszakolta gyengéden, egyesével tagolva a szavakat. Átható pillantással nézett mélykék szemeivel az ő hatalmas zöld szemeibe, amire a fiú egy sóhajtással megadta magát. Végül is a partnere akarta mindenáron megtudni a gondját.

– Van egy barátom – kezdte óvatosan, s figyelte partnere reakcióját. Csupa fül volt, szóval kicsit fellélegezve folyatta a történetet. – Próbált nekem segíteni valamiben, de a végén sikerült jól kiborítanom.

– Mit csináltál? – vonta föl a szemöldökét a piros maszk mögött, amit az anyag jellegzetes deformálódása árult el neki.

– Először is megtagadtam a segítségét és hagytam magam főni a saját levemben, miközben ő nyilvánvalóan próbálta tenni, amit kértem tőle. Azután lekiabáltam, amitől még jobban kiakadt és most nagyon vacakul érzem magam.

Macska olyan szerencsétlenül, olyan gombolyagot nyelt állapotban ült a tetőn, hogy nem lehetett nem megsajnálni. Katica megveregette a hátát, s egy pillanattal később áldotta a véletlen szerencsét, hogy épp hasonló dolgokat élt át, és így tud neki valami aktuális segítséget nyújtani.

– Akarod még, hogy segítsen, vagy már nem? – tette fel Katica a létfontosságú kérdést.

– Még szükségem volna a segítségére, ha ez egyáltalán lehetséges. Szeretnék én is tenni érte, hogy a dolgok jobbra forduljanak, ha már felnyitotta a szemem.

– Oké, szóval szükséged van a segítségére?

Chat elszakította tekintetét a jelmeze mintázatáról, s fölvont szemöldökkel a lányra pillantott kérdően.

– Úgy látom útmutatásra volna szükséged, és az igazat megvallva én is hasonló helyzetben vagyok éppen. Véletlenül sejtem, hogy érezheti magát a barátod, szóval ha érdekel, örömmel osztom meg veled a gondolataimat ezzel kapcsolatban.

Katica biztató mosolya örömmel töltötte el a fiú lelkét, s néhány meglepett pislogás után készen is állt befogadni az információt.

– Azért az fura, hogy eddig még soha nem akartál velem személyes dolgokról beszélni –  motyogta kissé zavartan a lány felé. Piros mezes partnere lemondóan sóhajtott, s megvonta a vállát.

– Hát. Szegről-végről csak összekovácsolódtunk az elmúlt évek alatt – mosolyodott el sejtelmesen a lány, amire Macska tekintete egészen felderült.

– Köszönöm Katica. Ez nagyon sokat jelent nekem

– Ettől még nem kell ám mindent kitálalnunk – kacsintott a fiúra, aki ezt hallva szélesen elmosolyodott. – Csak mondd el, mit szeretnél elérni nála.

– Hogyan érjem el, hogy meg bocsásson nekem? Komolyan szeretném rendbe hozni, amit elszúrtam.

– Hát jó. Először is hagy őt lehiggadni. Most biztosan szüksége van egy kis időre, hogy átgondolja a dolgokat. Utána nyugodtan próbálkozhatsz de ne telefonon, vagy ilyesmi. Az ilyet szemtől szembe kell lerendezni. Mondd el neki, hogy tévedtél, és hajlandó vagy megmozdulni a saját érdekedben. Ha akarod mondd el neki mi volt a gond, már ha tudod mi bajod volt eddig. Ezek után már remélhető, hogy tudtok együtt dolgozni veszekedés nélkül.

Chat figyelmesen hallgatta a lányból áradó információhalmazt, majd a végén megértően bólogatott a fejével.

– Köszönöm. Azt hiszem így már mennie kell a dolognak. Tényleg köszi.

– Ugyan, hisz mi másra valók  a barátok? – nevette el magát Katica. Macska épp azon merengett megragadja-e az alkalmat, hogy elmondja neki mennyire gyönyörűnek találja ma este (is). Kék szemeiben ragyogva tükröződtek a város fényei, s ajkain elvarázsolt mosoly bujkált. Szíve szerint örökké ezt a mosolyt bámulta volna, és azt kívánta bárcsak egy életre boldoggá tehetné őt.

– Egy olyan barát, mint te-.

– A SZERELEM HALOTT! – mennydörögte egy mély hang valahol. A nyomában járó légnyomástól utcaszerte autóriasztók százai kezdtek el őrülten visítani, mintha csak a dühödt kiáltás visszhangjai lennének.

Hőseink bevetésre készen pattantak talpra, és kutatták a felfordulás forrását.

– Mi a pokol? – motyogta a piros ruhás, s kitartóan pásztázta a környéket rendellenesség után kutatva.

– A PUSZTA KEZEIMMEL TÉPEM SZÉT ADRIEN AGRESTE-ét!

A második üvöltés után Chat vére meghűlt az ereiben.

Ó a francba már.

– Adrien Agreste? Mégis mit tett? –kérdezte Katica merengve, miközben a társa reménykedve emelkedett szólásra.

– Ta-talán csak véletlenről van szó?

– NEM ÉRDEMLED MEG MARINETTE-ET! TE SOHA MÉG CSAK ÉSZRE SEM VETTED ŐT – dörögte a hang valahonnan iszonyat mérgesen, s egy éktelen dobbantás tett pontot a mondandójára.

– Neked nem ismerős ez a hang? – nézett a lány a partnerére kérdően, aki meglehetőst merengett valamin.

– Most, hogy említed, mintha már hallottam volna valahol.

– Meg kell keresnünk Adrien Agreste-ét és biztonságba kell vinnünk, mielőtt megtalálja. Az ellenfelünk valószínűleg most hozzá siet – vetette fel a tervet Katica elgondolkozva. Macska beleegyezőn bólintott, így mindketten nekiindultak a már ismert ház felé. Amikor megérkeztek természetesen Adrien szobáját üresen találták, ami a lánynak elég gyanús volt, de Macska halk megjegyzéseket tett rá, hogy talán álmatlanság gyötri, vagy éppen a fürdőszobában van. Nemsokkal később az ellenfelük ismét hírt adott maga felől.

– GYERE ELŐ, ÉS NÉZZ A SZEMEMBE AGRESTE! MAJD ÉN MEGMUTATOM NEKED KIT ÉRDEMEL VALÓJÁBAN! – kiáltotta még mindig meglehetősen dühösen. Teljesen úgy hallatszott, mintha egyszerre minden irányból jönne a kiáltás, ami meglehetősen zavaró volt, hisz így nem tudták beazonosítani merről is érkezik. Végre Katica lenézett a tetőről és éppen észrevette, ahogy valaki megszállottan igyekszik felkapaszkodni a falon. Ruháját tekintve épp olyan mintájú és színű volt, mint egy hangszóró, és head set volt a fején. Valószínűleg az volt a lepke által megszállott tárgy, és ennek köszönhetően volt fülsértően hangos.

– Azt nézd Cicus! – mutatott a lány a felfelé haladó irányába. A szőke követte az utasítást, és elsápadva vette észre, hogy kire mutat a társa.

– Szent szar. Már megint Kim? –kérdezte a fejéhez kapva.

– Már megint valami szerelmi ügy? – motyogta a lány hitetlenkedve. Chat mellkasa enyhén megrázkódott a kuncogástól, ami a jövevényt meglehetősen felingerelte.

– TI KETTEN RAJTAM MULATTOK? –üvöltötte olyan hangosan, hogy duó fülre szorított kézzel próbálta tompítani a hatalmas zajt.

– Nee – sikította Macska, akinek sokkal érzékenyebb volt a hallása, s az egyébként működő tartozék fülei eltakarásával is még jócskán ledöntötte a tűrőképességét a mancsáról.

– Muszáj ilyen hangosnak lennie?

– EGYSZER EL TUDTAK HALLGATTATNI, DE MÉG EGYSZER NEM FOGOM BE! TISZTÁN ÉS ÉRTHETŐEN FOGOM KIMONDANI,HOGY ADRIEN NEM ÉRDEMLI MEG MARINETTE-et, DE ÉN IGEN! – visította feltartózhatatlanul, egy újabb adag autót kényszerítve arra, hogy megjárassák a riasztóikat. Katica összeráncolta a homlokát.

– Mégis mióta kedveled te Marinette-et? – kérdezte szörnyülködve a saját vaksiságán.

– MIÓTA SEGÍTETT NEKEM VALENTIN NAPON, AZÓTA REMÉNYTELENÜL SZERETEM ŐT. NEM FOGOM ÖLBE TETT KÉZZEL TŰRNI, HOGY EGY TAPLÓ, AKI MÉG CSAK NEM IS SZERETI ŐT, ÁTGÁZOLJON RAJTA. – szavait követően forró könnyek lepték el szemeit, s keserűen kelletlenül hunyta le, hogy megszabaduljon tőlük. Dühösen csapott az ablakra, ami csilingelve tört szilánkokra.

– Nyugodj le Kim!

– ÉN MÁR NEM VAGYOK KIM! ULTRA HANG A NEVEM, ÉS MEGFOJTOM AGRESTE-ET, AKKOR IS HA EZ AZ UTOLSÓ! DOLOG! AMIT TESZEK!

Utolsó szavainak egyenként egy - egy ablak ripityára zúzásával adott hangsúlyt. Az épület az ütése nyomán elkezdett repedezni, s mielőtt még egyet lesújthatott volna, Chat a botja segítségével ellökte a kezét az üvegtől. Kim elveszítette az egyensúlyát és háttal a ház előtt parkoló autóra zuhant.

– Gyorsan, a head-setet – kiáltotta Katica, s Macska szótlanul bólintott neki. Odaugrott Kimhez és a fejéhez nyúlt. Mielőtt azonban megragadhatta volna a kívánt tárgyat Kim magához tért és a felé nyúló kezet megragadva, egy jól irányzott rúgással verte vissza a támadóját.

Katica rémülten sikkantott ahogy Macska bordán rúgva a ház falának vágódott. A fiú gerince futó ismeretséget szerzett saját otthonának a falával, majd hosszan és fájdalmasan felszisszent.

– TE RÜHES MACSKA! – üvöltötte az ellenfél, s az autóról feltápászkodva kitépett egy darabot belőle, hogy a fekete ruhás után hajíthassa azt.

Katica kétségbeesetten hívta elő az ütőkártyáját, a szerencsetalizmánt, ami valami szatelites fegyvernek látszott.

– Ez meg mi a franckarika? –motyogta hozzá dühösen, amikor meghallotta Macska segélykiáltását. A fiú próbált kitartani, de Kim újabb és újabb autódarabbal dobta meg, így csak hárítani tudott, miközben a segítséget várta kitartóan. Partnere eközben ingerülten nyögött fel. A kezébe esett fegyvert egyre növekvő pánikkal vizsgálgatta, mit is tegyen vele. A fogantyún fölfedezte, hogy ravasz is található.

– Csak egyszer. Csak egy rohadt alkalommal mellékelne valami útmutatót ez a szar – szentségelt, miközben – jobb ötlete nem lévén – Kimre irányította a fegyvert. A legjobb reményekkel telve, a lehetséges következményeket számba véve húzta meg a ravaszt.

Az ellenfél fájdalmasan felordított,miközben kétségbeesetten takargatta a füleit valamitől, amit csak ő hallhatott. Katica meglepetten pislogott.

– Hohó! Ez valami hanghullámot bocsájthat ki – mondta eltökélten, s a jojóval megcélozta a közeli fát, és elrugaszkodott. A fegyvert a fiúra irányítva hasította a levegőt, s mellette elsuhanva letépte a fejéről a headset-et. Kim a zajt felerősítő forrástól megszabadulva, megkönnyebbülten csuklott össze a földre. Az eltört eszközből egy fekete kis lepke rebbent az ég felé, amit Katica sebtében a jojóba zárt.

– Ez egy rohadt idegesítő meló volt – sóhajtotta Macsek fáradtan, és figyelte, ahogy a társa kiereszti az ártatlan kis fehér lepkét a fegyvere belsejéből. Nyúzottan és nyögve porolta le magát.

– Hát igen. Biztos vagyok benne, hogy rosszul esik neki ez a Marinette és Adrien dolog, de ők is biztos sok drámán mennek most keresztül egy ilyen cirkusz nélkül is – motyogta kissé bosszúsan a lány, s oda pillantott Kimre, aki most a földön ülve itatta az egereket.

Macska nagyot sóhajtva, kelletlenül értett egyet vele.

– És az éjjel még nem ért véget– közölte a nyilvánvalót Katica, tétován markolászva a talizmánját, hogy lezárják a csatát.

– Csak utánad hölgyem – vigyorgott rá a társa, és merészen oda is kacsintott neki.

A lány nehéz sóhajjal dobta az égbe a talizmántól kapott fegyvert, hogy az sok millió apró csodabogárrá változva varázslatosan helyreállítsa a felfordulásban keletkező kaotikus károkat.

*****

nincs mit mondani :3 most fejeztem be a 11 es fejezet fordítását, és már tűkön ülök, mert kiválasztottam a következő projectemet és nagyon érdekelne más is ennyire izgatottan várja-e XD

na tépek...