Ezt csak úgy itt hagyom zenei aláfestésnek, mert csak :P

*****

– Mit értesz az alatt, hogy nem akarod, hogy az apád találkozzon vele? Ő egyszerűen mennyei – csodálkozott Nino elsápadó arccal, hevesen gesztikulálva az érzelmeit a kezeivel.

– Tudom, hogy milyen! – hangzott a bosszús felelet, mielőtt még újra kitört volna a „mennyire tökéletes is az angyali Marinette" féle, agyrohasztóvá vált szónoklat. – Kivételesen nem miatta aggódok, hanem az apám miatt. Nem akarom, hogy fölbosszantsa, vagy bármilyen megalázó megjegyzéssel illesse Marinette-et – magyarázta Adrien többedszerre a barátjának mindhiába. Bár már neki is meggyűlt a baja a hírhedt apukával, úgy látszott az akkori érzelmek feledésbe merültek.

– Apád kemény alak öcsém, de Marinette egy angyal. Olyan nincs, hogy valaki ne kedvelje meg őt.

Vigasztalásul Nino megveregette a szőke barátja hátát, s nem értette miért nem használ a lelki istápolás.

– Meglepődnél ha tudnád mennyire hidegen hagyja még egy kölyökmacska is – morogta válaszul.

– Csigavér! Marinette nem egy túlérzékeny típus. Na bumm! Saját tapasztalataimból kiindulva azt mondom, hogy egy halál nyugodt, merengő fajta, aki biztos a mamlasz szöszi pasikra bukik – mondanivalója végén röviden rákacsintott a fölfelé emelkedő szemöldökű barátjára, aki nyilván nem vette a lapot. Miért is tette volna?

– Ezzel most célozgatni akarsz valamire?

– Ugyan tesó, még soha nem láttam olyan fickót, aki közömbös maradt Marinette-el szemben. Úgy látszik te védett vagy a varázsa ellen.

– A varázsa?

– Bizony ám! Már beszéltem róla, nem emlékszel? Mindenki, aki kapcsolatba került vele, azt elvarázsolja. Saját, egyéni szerelmi varázsa van.

– Csaknem valami boszorkányságról beszélsz?

– Majdnem fején találtad a szöget. Csakhogy Marinette egy angyal. Fogalma sincs róla, hogy amit csinál, attól megőrülnek érte az emberek. Olyan veszélyes a csaj, mint pisztolyt rántani egy zsúfolt bárban.Kivéve persze, hogy a fegyver a szerelem, a célpont pedig a szíved.

– Oké oké. Ezt jó tudni – érvelt Adrien, kicsit zavarodottan a sok hasonlattól és ömlengéstől.

– Egy nap majd te is meg fogod látni. Akkor majd azt fogod kívánni, hogy a kis játékod bárcsak valódi lenne. Ha így lesz feltétlen csörögj rám, mert hallani akarom, ahogy összeroppansz a szerelmi varázslat hatásától – vigyorodott el Nino sokat sejtetően, amitől a szőkét kirázta a hideg.

– Ne mondogasd hangosan ezt a kifejezést – forgatta gyorsan körbe a fejét, de szerencsére senki nem figyelt rájuk. – Már elnézést, de azt mondod, hogy védett vagyok ellene? – kérdezte, s a barátja bólogatott.

– Csak az ilyen hidegvérű és sztoikus emberek képesek nem észrevenni az ő személyes varázsát – állította nemes egyszerűen, mintha nem is éppen sértőnek hatna a barátja számára, hogy hidegnek nevezte őt.

Adrien felnyögött, megforgatta a szemeit, majd kitartóan méregette Ninot, néhány másodpercet rágódott a szavain, majd kénytelen volt kinyögni, ami már egy jó ideje furdalta az oldalát.

– Nino, nem vagy te kicsit féltékeny?

– A legteljesebb mértékig az vagyok öcsém. De ettől még igazam van.

– Reménytelen vagy – nyögte neki válaszul.

– Legalább annyira, mint te, öcsém! – érkezett a gyors replika a szemüveges részéről.

Adrien szűkre húzott szemmel méregette barátját.

– Befoglak perelni! – jelentette be olyan higgadtan, mintha csak az időt közölte volna.

– Ne röhögtess, öcsém!

– A töködet is leperelem rólad, aztán fogom az álbarátnőmet, és lelépek vele jó messzire – fejezte be a szóváltást egy hamiskás mosoly kíséretében.

Mikor győzedelmes pillantást vetett Ninora, észrevette, hogy az a tenyerével próbálja betapasztani a száját, hogy ne buggyanjon kibelőle a röhögés. Mindemellett látványosan nézett át az ő válla fölött. A szőke összevont szemöldökkel merengett egy pillanatot barátja különös viselkedésén, aki eközben már bólogatni is kezdett a háta mögé, mindeközben továbbra is élet-halál tusát vívva a feltörő röhögéssel. Balsejtelmekkel telve fordult hátra, s a látványtól majdnem kiugrott a helyéről a szeme. Mögötte ugyanis egy megilletődötten pislogó Marinette álldogált.

Éppen a helyére akart leülni, amikor megütötte a fülét az abszurd kijelentés, amitől ott a helyszínen sokkot kapott.

– Ó, hali! – üdvözölte őt ártatlan hangon a szőke. Ennyi elég is volt ahhoz, hogy Nino elveszítse az egyéni harcát, és kirobbanjon belőle a röhögés.

– Ó öcsém! Te akkora lúzer vagy – fuldokolt a röhögéstől a szemüveges srác. Adrien szégyenlősen elpirult, s Marinette befejezte a helyére cuccolást. Mikor leült, Alya halkan kuncogva,megbökdöste őt.

– Kicsit sokkolt a dolog – dadogta a fekete hajú, még mindig elképedten pislogva maga elé.

– Hát igen. Nem mindennap hallja az ember, ahogy valaki megfenyegeti a barátját, hogy lepereli a tökét is, és elszalad veled –ugratta őt a barátnője kajánul vigyorogva.

– Fogd be! – javasolta Marinette nyögdécselve, majd mélyen elpirult és a padra borulva takarta el ábrázatát. Alya még mondani akart valamit, de az osztály elcsitult, s a tanítás kezdetét vette.

Egy darabig tartották magukat és figyeltek, de szépen lassan azon kapták magukat, hogy egy középre helyezett papírlapot firkálgatnak közösen.

A nap félelmetesen lassan vánszorgott, haladt előre. Ebédszünetre Marinette már legalább harminc évvel idősebbnek érezte magát. Bizonytalanul annak tudta be ezt az állapotot, hogy most hogy Adriennel járt, fogalma sem volt róla mit is kellene csinálnia. Minden más volt, és mégis ugyanaz és fogalma sem volt róla, hogy kellene viselkednie. Bonyolult lett volna elmesélnie hogyan is érez. Arra a gondolatra jutott, hogy távol tartja ezen tétova érzéseit Adrientől, hiszen eleve csak azért ment bele ebbe az egészbe, hogy neki segítséget nyújtson. Valószínűleg csak fölösleges fájdalmat okozna magának azzal, ha azon kezdene el tipródni, hogy valójában kedveli-e őt. Emellett most neki egy barátra van szüksége, és ő önként vállalkozott erre a szerepre.

– Együtt kellene ebédelnünk – jelentette be Adrien hirtelen, amikor az egyik órájuk véget ért. Marinette-nek eltartott egy ideig, amíg realizálta, hogy a fiú őhozzá beszél, majd álmatag tekintettel bámult föl rá az asztala mellől.

– Ja igen, az ebéd. Igen. Szerintem is – nyögte ki nagy nehezen, A fiú bólintott, majd rámosolygott.

- Nagyszerű – nyugtázta, s mindketten szabaddá tették magukat a barátok és a megszokott társaságuk előtt a szünetre.

Marinette megnyújtóztatta elmacskásodott végtagjait, azután fölállt és elkezdte összeszedni a dolgait, s Adrien ugyanígy tett. Mikor végeztek ezzel az időhúzásnak is betudható szöszmötöléssel,félénken megfogták egymás kezét, és kettesben elvonultak, hogy megegyék az ebédjüket.

Adrien úgy gondolta, hogy ez az egész együtt evés dolog már egy jó külcsín a többiek felé, és Marinette egyetértett vele ebben.Annyira kompatibilis volt és olyan könnyen együttműködött vele ebben a hamis kapcsolat dologban, és fogalma sem volt róla, hogy miért. Nem lógott neki szívességgel, és a lekötelezettje sem volt, mégis önzetlenül segített neki. Persze ennek megvolt az előnye is. Amikor majd az előre eltervezett szakításon túlesnek,senkinek sem fog összetörni a szíve. Lehetőleg még mielőtt báriis megneszelné, hogy az egész kapcsolat csak egy jól megtervezett reklámkampány része.

Különösen az apja nem tudhat róla!

Adrien hátán libabőr puklik masíroztak végig arra a gondolatra, hogy mit szólna az apja egy ilyen húzáshoz. Ráadásul szembesülne vele,hogy a fia végig az orránál fogva vezette, és minden szava hazugság volt. Ezek a gondolatok hirtelen erővel töltötték el,és úgy döntött fejest ugrik a színészkedésbe, az alakítást minél hihetőbbé tegye. Ha egy hihető kapcsolatot akar a közönség előtt, akkor azt nagyon jól kell csinálnia. Semmi baki! Lehet meg kellene kérdeznie Ninot vagy Alyát arról, hogy milyen is egy valódi kapcsolat? Mit is kellene tennie, amitől az emberek azonnal elhiszik, hogy ők ketten együtt vannak. Szóval csak ült a fűben Marinette-el és egyfajta udvarias kifejezéssel bámulta a lányt és próbált valamiféle beszélgetést kezdeményezni kettejük között.Idegesen köszörülgette meg a torkát.

– Szóval? Hogy vagy ma?

– Kifejezetten jól indult a napom, míg be nem léptem az osztályba – ugratta a szőkét mosolyogva az interjúvolt alany, majd halk kuncogás hagyta el ajkait, amikor meglátta Adrien elsápadó arcát.

– Sa-sajnálom,hogy ilyen közönséges dolgot kellett hallanod tőlem –szabadkozott gyorsan. – Általában nem szoktam így beszélni, de Nino gyakran előhozza belőlem.

Marinette újabb halk kuncogás közepette intette le Adrient.

– Ne görcsölj rajta! Végül is vicces volt – biztosította, még mindig mosolyogva. A fiú bólintott, s idegesen fészkelődni kezdett. Még mindig volt valami, amit meg kellett gyónnia a lánynak, de még nem szedte össze hozzá a merszet. Valójában nagyon abszurd helyzet volt, és nevetséges is. Hiszen közvetve már találkoztak egymással, amikor volt az a kalap tervező verseny. Ha az apja egy szemernyi figyelmet is fordít az életére, akkor nem feledkezett meg még aznap az egészről.

– Minden oké? Kicsit idegesnek látszol – kérdezte hirtelen Marinette, ami remek alkalomnak ígérkezett a valláshoz.

– J-jól vagyok. Csak volna valami, amiről beszélnünk kellene – válaszolt egy elhaló motyogással, nem kicsit vonakodva. A fekete hajú érdeklődve pislogott.

– Ó.Miről? Valami fontos?

– Valami nagyon fontosról kéne beszélnünk – nyomta meg a kulcsfontosságú szót, amire a lány összeráncolt homlokkal, minden idegszálával a mondanivalójára fókuszált. – Nos. Tudod, az apá-

– Á Marinette! Mit csinálsz idekint? – szakította félbe a fiút egy vékonyan cincogó hang. Mindketten meglepetten néztek a hangirányába. Sabrina állt fölöttük egy ragyogó mosolyt érlelve a gondosan szájfényezett ajkain.

– Hát. Adriennel ebédelek – közölte nemes egyszerűséggel, miközben figyelte, ahogy a lány leül melléjük a földre.

– Ó az szupi. Van valami, amiről beszélnem kell veled! – közölte minden kertelés nélkül.

– Hát. Oké? De hol van Chloe? Nem vagytok mindig összenőve? – nézett körül a szőkét keresve, de annak nyoma sem volt.

– Épp ez a gond! – sóhajtott föl színpadiasan. – Otthon van, mert teljesen kikészült. Megvan már legalább-

– Három napja? – kérdezte unottan Adrien, ezzel félbeszakítva a szemüveges lány monológját.

– Igen!Honnan tudtad?

– Akkor kezdtünk Marinette-el randizni – felelt a szőke pimaszul. Sabrina eltátotta a száját.

– Mi? Ti ketten randiztok? – kételkedett látványosan. Kérdése félelemmel töltötte el Adrient. Ha ő nem vette eddig észre, akkor meglehet nem elég hiteles az alakításuk?

– Ó igen. Tán nem láttál minket kézen fogva, vagy mi? – magyarázott Marinette, de Sabrina egykedvűen vonta meg a vállát. Arca nem árult el különösebb érzelmeket, azon kívül, hogy egy szavukat sem hiszi.

– Láttam,hogy együtt jöttetek ki, de ezt leszámítva nem úgy néztek ki,mintha közötök volna egymáshoz. Tudom, nem lehet minden pár egyforma, de akiket ismerek, sokkal szenvedélyesebbek nálatok –szögezte le a tényállást.

Adrien megkövült, s zavarral küzdve masszírozgatta a tarkóját. FRANC! Nem igazán van tapasztalata az érzelmekkel. A szenvedéllyel, meg pláne nullán áll. Valószínű, hogy szimata sincs a dolgokhoz,mert Katica folyamatosan hárítja a közeledési kísérleteit.Valamit biztosan rosszul csinál...

– Há-hát,mert ez olyan személyes dolog. Nem szeretnénk ha Adrien karrierjében negatívumként jelentkezne a kapcsolatunk. Rosszul venné ki magát, ha megjelenne a lapokban, vagy az interneten, hogy Adrien Agreste le sem tudja vakarni magáról az új barátnőjét. - válaszolta Marinette hirtelen elhatározásból, s a fiú – aki ámultan hallgatta – helyeslő bólogatással támogatta meg a légből kapott sztorit.

– Ó,erre nem is gondoltam. Így már van értelme, hogy miért nem látszotok egy párnak, amikor együtt vagytok.

– Szóval aggódsz Chloe miatt? – követte gyorsan vissza azt a bizonyos fonalat Marinette az eredeti okhoz, amiért Sabrina csatlakozott hozzájuk percekkel ezelőtt.

– Ó igen! Chloe még a telefonját sem veszi fel, és amikor meglátogattam, nem engedett be, csak zokogott az ajtó mögött –panaszolta a vörös hajú lány, könnyekkel töltve meg a szemüvegtől már így is felnagyított zöld szemeit.

– Ez látatlanban is szerelmi bánatnak hangzik. Csak maradj a közelében, és várd meg, amíg jobban érzi magát. Akkor ő fog keresni téged.Most egy kis időre van szüksége.

Marinette kedvesen Sabrinára mosolygott, s Adrien teljes megdöbbenéssel pislogott a lányokra. Tisztában volt addig is Marinette kedvességével, de a lány hangjából áradó szelídség és melegség teljesen letaglózta. A közelében ez a lány minden alkalommal akadozva beszélt, suttogott, hadovált, vagy csak rövid válaszokat adott neki. Erre most kiderül, hogy valójában van egy sokkal életrevalóbb oldala is. Még soha nem hallotta a lányhangját ennyire puhának és megnyugtatónak.

– Köszönöm Marinette! Szégyenlem, hogy utálnom kell téged, mert Chloe is utál– mondta Sabrina minden sajnálat nélkül miközben fölállt, és a gondosan élére vasalt szoknyáját leporolva búcsút intett nekik. Marinette halk sóhajjal megforgatta szemeit, majd visszafordult a csodálkozva várakozó fiú felé.

– Hol is tartottunk? – mosolygott rá. A modellpalánta még a némultsággal küzdött, amit a lány viselkedése váltott ki belőle, de mindenképpen beszélnie kellett vele. Kicsit megköszörülte hát a torkát, hogy beizzítsa a hangszalagjait.

– Hát. Apám szeretne veled találkozni. Holnap estére vár.

*****

és ezt csak mert szeretem ezt a duettet :3 nem vagyok oda a stílusért, de csak szerintem sikerült Seth dögösre?