A hét végére mindketten újra Párizs macskaköves utcáit, cserepezett tetőit koptatták. Visszatérésük után egy egész hónapig nyugalomban úszva élvezhették a kapcsolatukat, mire az első támadás megtörtént. Mindenki meg volt róla győződve, hogy Halálfej is jól szórakozott a nyári szünetben, és ennek köszönhetően tudhattak magukénak egy az átlagnál sokkal csendesebb évszakot.

De hé, hiszen ő is csak ember és neki is biztos szüksége volt némi kikapcsolódásra.

Éppen ezért a tinédzsereink rendkívül hálásak voltak neki azért, hogy kaptak egy kis kimenőt és nem kellett holmi megszállottal harcolniuk, ami közben valami módon a fél várost rommá zúzzák. A dolgok egyre jobban alakultak, és az új iskolaév is lassan kezdetét vette, így elmondhatjuk, hogy a dolgok kezdtek visszazökkenni a rendes kerékvágásba.

Adrien és Marinette nyilvánvaló okból kifolyólag teljesen megfeledkeztek arról, hogy barátaiknak beszámoljanak a kapcsolatuk alakulásáról, szóval teljesen ledöbbenten álltak előttük, amikor rajtakapták őket a könyvtárban. Egymás szájába lógó nyelvvel.
A Madridi nyaralást követően többé senki nem kérdőjelezte meg a kapcsolatuk valódiságát, és már azzal sem foglalkoztak, hogy holmi bokorban bujkáló újságíró kedvéért jelenetet rendezzenek.

Valójában most már jobban szerettek zárt ajtók között mozogni, és élvezni egymás társaságát, ami az idő múlásával egyre nehezebb feladatnak bizonyult. Nagyon úgy festett a helyzet, hogy minél tovább voltak együtt, annál jobban bolondultak egymásért. Szinte minden lehetséges alkalommal egymáshoz értek, ha csak futólag is, hogy érezzék a másik közelségét. Marinette lábai valahogy mindig Adrien ölében kötöttek ki az asztal alatt, amikor ebédszünetet tartottak, s a beszélgetések közepette önkéntelenül is megfogták egymás kezét. Adrien nyaka pedig mindig készen állt arra, hogy megtartsa Marinette fejét, amikor odahajtotta. Marinette ujjai már reflexből borzolgatták a szőke sörényt. De ezzel nem csak ők voltak így.

Katicának és Macskának is nehezére esett, hogy ne kézen fogva harcoljanak a megszállottak ellen.

Ahhoz képest, hogy Marinette ragaszkodott hozzá, hogy a harcok során tartsák meg a kellő távolságot egymástól, nemigen sikerült neki megállnia kacér és flörtölős megjegyzések nélkül. Rendszerint csak egy ártatlan szóviccel kezdődött a dolog, flörtölésbe fulladt, végül teljesen tettlegességig fajult a helyzet.

Természetesen a sajtó és az emberek észrevették a változást, és tudomásul vették a kapcsolatuk változását, sőt hálaimát zengtek érte. Szerencsére az éjjeli őrjáratokról senki nem értesült, mert azok rendszerint reggelig tartottak.

- My Lady - mormolta Macska miközben megcsókolta imádott bogara egyenruhából elővillanó nyakát. A lány felkacagott majd az ajkába harapott, hogy ne zajongjon, miközben a fekete kesztyűs karok átölelték az ő piros pöttyös hacukába tekert derekát.

- Hmm.. el a mancsokkal, kiscicám - furdult oda a hősnő a partneréhez egy futó csókra.

- Parmancsára hölgyem - dorombolta válaszképp de a teste teljesen ellentétesen cselekedett és hozzásimult a feszes piros hacukához.

A lány megforgatta a szemeit és tenyerébe vette a szőke arcát.

- Ma már játszottunk, hát nem volt elég? - kérdezte, s megbökte játékosan a fekete maszk alól kikandikáló orrot. Macska a homlokát ráncolta és elmosolyodott.

- Sosem elég - mormolta az orra alatt és ajkai közé szívta a lány alsó ajkát, mielőtt megcsókolta.

- Holnap... utazol... - emlékeztette két csók között.

- Inkább dőljek ki a fáradtságtól, mintsem kevesebb időt töltsek veled - suttogott a fiú és hüvelykujjával megsimogatta a lány vállát. A hősnő már nyitotta is szóra a száját, de azt gyorsan lefoglalta magának a partnere.

- Hm... Adrien - sóhajtotta, és kezeit a mellkasára csúsztatta. A fiú a nyelvével gyorsan elvette a kedvét a beszédtől. S ezzel elkezdődött az a cselekménysorozat, ahonnan már nem volt visszaút.

- Gyere velem - lélegezte a nyakába, de Katica csak a homlokát ráncolta.

- Adrien, tudod, hogy nem lehet. Nekem itt kell maradnom és a családommal karácsonyozom - felelte ugyanúgy, ahogy az elmúlt hónapban minden alkalommal türelmesen elmondta neki.

- Tudom, tudom.... de annyira hiányozni fogsz...

- Tudom. Te is nekem. Annyira szerettem volna veled tölteni ezt a karácsonyt.

- Igen, én is. Komolyan rühellem a fateromat, amiért engem is el kell cipelnie arra a konferenciára... Tényleg semmit sem tehettem ellene - morogta elkeseredetten. A lány játékosan megcirógatta az állát.

- Nyugi, minden rendben lesz. Szilveszterkor majd kettesben leszünk, majd a következő karácsonykor, és az azt követő karácsonykor is... lesz még egy csomó közös karácsonyozásunk, ne aggódj! - mosolyodott el Katica, s a fiú viszonozta a gesztust.

- Hogy te mindig tudod, mit kell mondanod.

A hősnő felnevetett.

- Most komolyan. Szerintem mi ketten reménytelenül szerelmesek vagyunk egymásba.

Erre mindketten nevetni kezdtek.

- Igen, ez eléggé fontos tényező lehet.

- Vagy csak túl jól bánsz a szavakkal.

- Hát igen, abban profi vagyok. Annyira hogy meggyőztem apádat, hogy újévkor jöjjön át hozzánk a pékségbe - informálta partnerét, s a fiú szemei elkerekedtek.

- Ko-komolyan? Belement? - kérdezte, s a lány bólintott.

- Bizony. Nathalie be is írta a naptárba, hogy el ne felejtse - erősítette meg.

- Marinette, ez.... Te jó ég. Ez olyan hihetetlen

Macska teljesen megijedt, s egy rövid kiáltás hagyta el az ajkát, amikor társa szoros ölelésbe vonta magához, majd kínosan nevetgélni kezdett.

- Te egy angyal vagy - trillázta és csókot lehelt a szájára.

- Te meg egy izgatott kiscica - felelte a lány s ő is csókkal jutalmazott.

- Hogy ne lennék izgatott? Apám végre találkozik a szüleiddel ahelyett, hogy levélben értesítené őket arról, hogy következő nyárra is el akar téged lopni tőlük.

- Hát igen, ott a pont.

Nevettek, s lassan csókba fonódtak össze. Lassan, ráérősen, hogy eltöltse őket az egymás iránt érzett szerelem. Lelkesen préselték egymáshoz ajkukat, játszadoztak, kóstolgatták egymást, élvezve, hogy úgy illenek össze mint egy kirakós két egymásba illő oldala. A lány belekapaszkodott az arany tincsekbe, s partnere ajkáról elégedett dorombolás szökkent az égnek. A gurgulázó hang egészen a lelke mélyéről szállt föl, hogy tudassa a lánnyal mennyire szereti. Forró és nedves nyelvvel viszonozta a hősnő nyelvének minden mozzanatát. A lány nyögései ugyanolyan hatással voltak rá, mint legelső alkalommal. Vággyal töltötték el, s a szívét is gyorsabb dobogásra késztették. Amikor pedig elhúzódott tőle, csodálkozva bámulta annak kipirult orcáit.

- Chat... - suttogta a hang, amitől végigborzongott a gerince is. Csak ő hívhatta így, ezzel hangsúllyal, amibe beleborzongott. Hüvelykujját végigfuttatta a vörösre csókolt ajkakon.

A fekete ruhás lassan az ajkába harapott, majd rávetette magát a társa mosolyszerveire, hogy nyelvük ismét vad táncba kezdjen. A Fekete karmos kesztyű végig futott a piros kosztümön, libabőrt hagyva az érintés nyomvonalán. Érezték egymás meleg testét a vékony, varázslatos anyagon keresztül, s egymásba kapaszkodva, odaadó ölelésbe forrtak össze.

A lány kék szeme fölpattant, s az arcáról a szájába helyezte a fekete kesztyű hüvelykujját, hogy gyengéden megszívja azt. Amikor kivette a szájából, egyértelmű pillantással esett újra a fiú ajkainak.

- Kérj meg - adta i az utasítást a fiúnak. Az nehéz sóhajjal bámult a szerelmére, majd megértette, hogy a játék elkezdődött, s mostantól uralkodnak fölötte és minden tette fölött. Tekintete tele volt vággyal, vággyal, és kéjjel, de legfőképpen szerelemmel. Úgy pillantott föl az ő szerelmére, mintha ő lenne számára a nap a hold és a csillagok egyben. Csak nézte az élete addig hiányzó darabkáját, akit végre megtalált.

- Kérlek, megcsókolhatlak?

A lány elvigyorodott.

- Persze, hisz mi másra valók a barátok?

VÉGE

*****

Ezzel be is fejeztük ezt a projectet. Remélem élvezted az olvasását.

Ismét kérlek, hogy ha van olyan, amit szívesen olvasnál magyar nyelven, jelezd! (Edendaphne Discordant Sonata műve még nem befejezett, ezért nem fogok bele, egyébként már lebeszéltem vele a dolgot. Azt válaszolta már túl van a felén a sztorija.)

Amíg kialakul, hogy mi lesz az új történet, addig úgy döntöttem lazára vesszük és egy képregénnyel szórakozzuk ki magunkat...mivel szerkesztési meló, oldalanként fogom hozni hogy folyton frissíthessem. Nehézkes lesz az olvasása, de az alatt lesz időm dönteni és megkérni az engedélyt is.

Egy kis belelesést megengedek... ^__~
LaurenceL - Az én szerencsetalizmánom.

Természetesen az engedély az első lépés (sírnom kell , de sky nem engedte az ő történeteit lefordítani... nála több gyöngyszemet is találtam T__T baromi fincsi dolgokat hoztam volna tőle. )

és ne feledjétek, hogy HNori1 továbbra is vár titeket a történeteivel.

Az új fordítást mielőbb feltöltöm, de még csak az index és infó oldalakkal, szóval nem kell rohanni ^__~

xoxo