– Múlt éjjel részegek voltunk és... úgy látszik te nem akarod józanul megismételni – mondta Adrien, s Marinette-nek elakadt a lélegzete is. Hogy mondhat ekkora baromságot? Nemes egyszerűséggel, csak totálisan zavarban van. Ahogy az imént elhangzott, az első alkalommal nem voltak maguknál. Ráadásul ez alkalommal minden mozdulatánál azt elemezgette, hogy mennyire süt róla, hogy ő Macska, és mennyire idióta volt, hogy ezt eddig nem vette észre. Amíg ezeken a dolgokon járt az esze nem tudott arra koncentrálni, amit a fiú akart tőle, sem arra, mit ő szeretett volna.

Vadul megrázta a fejét, hogy kifejezze az ellenvetését.

– Nem, egyáltalán nem erről van szó

A szőke kíváncsian vonta föl a szemöldökét és várakozón pillantott le az idegesen affektáló lányra. Érezte, hogy a torka kiszárad az izgatottságtól

– Vagyis... igen, sokat ittunk, de ez n-nem azt jelenti, hogy nem akarom... józanul is.

Marinette lehajtotta a fejét, s zavarával küzdve nyögte ki a szavakat, amiket a fölötte várakozó meglehetősen örömmel fogadott, sőt megkönnyebbülve.

– Akkor, csak most nincs kedved hozzá? – kérdezte reménykedve.

– Nem, nem az! Ahh... én csak... azt hiszem ideges vagyok – suttogta el- elakadó hangon s védekezőn ölelte át magát.

– Miért vagy ideges?

– Úgy minden miatt? Pontosan nem tudom megmondani, d-de nem is értem mit kellene tennem és nem akarom elrontani – vallotta meg, s a szőke meglepetten pislogott rá vissza. – Te meg épp csak megkérdezted, hogy lennék-e valóban a barátnőd, és még annyira nyúzottnak érzem magam, mégis... annyira-.

Marinette merengve kezdett újfent a szája széle rágicsálásába, ugyanezen zavartól vezérelve nem mert a szőkeség szemébe nézni. Bizonytalan volt és maga sem tudta, hogy mit szeretne, de az jól akarta csinálni, s nem volt képes rávenni magát, hogy leolvassa a fiú érzéseit az arcáról.

– Van még valami, amiről beszélgetni szeretnél? – érzett rá a hanglatára a partnere, aki türelmesen várta, hogy végre megeredjen a nyelve a lánynak. Ő erre felsóhajtott és óvatosan bólintott.

– Ahh, nem is tudom, csak rád nézek és... ó egek – motyogta talpig zavarban tocsogva, kezeibe temetve az arcát. Adrien nevetett és gyengéden kényszerítette a kezeket, hogy hagyják el a finom bőrt, és végre a csillogóan tiszta kék szemekbe bámulhasson. Ugyanazok a szemek voltak, melyekbe hirtelen mélyen szerelmes lett több mint egy héttel ezelőtt, és sápatagon reszkető kezekkel kapaszkodott az ő erős kezeibe, miközben bizonytalan pillantást váltott vele.

– bármit elmondhatsz nekem – suttogta biztatóan a lánynak, elvéve a szájához visszavándorló kezeit, s biztosan tartva a tenyerében, majd hirtelen gondolattal csókot lehelt mindkettőre.

– Adrien, te... annyira jó vagy hozzám – vágott végül bele. Orcáira lassan kúszott fel a már megszokottá vált kínos pír, s nagyon kellett igyekeznie, hogy az ajkát ne harapja meg ismét. – Ráadásul nem csak fizikálisan, persze úgy is nagyon jó vagy. Sőt kifejezetten jó. Hihetetlenül csókolsz, és a kezeiddel valami eszméletlenül jó érzés amikor hozzám érsz. Annyira csodálatos, ahogy bánsz velem, és persze nem csak azért vagyok oda érted mert jóképű vagy és sármos. Én meg persze mindig hülyét csinálok magamból, amikor megállás nélkül hülyeséget beszélek. De még mindig hihetetlen számomra, hogy te, Adrien Agreste velem akarsz szexelni, sőt az akarod, hogy a barátnőd legyek. Hiszen már legalább egy hónapja csináljuk ezt a színjátékot vagy mit... vagy kettő? Szóval annyira hozzád szoktam már, és mégis kiüt, hogy egy a szexi modellsrác engem akar... velem akar lenni. Ugye érted?

Adrien egyre teltebb zöld szemekkel pislogott maga elé a lány monológjára összpontosítva, amiben legalább háromszor mondta el ugyanazt különféle jelzőkkel megtűzdelve, s bár elsőre is megértette, mégis hagyta hagy beszélje ki magából a dolgot. Közben érezte, hogy a sok fennkölt dicséret megtette a hatását és az ő arc is kimelegszik, persze a barnább árnyalatú bőrön ez kevésbé volt látványos változás.

Marinette ellenben zilált és kócos volt és égővörös foltok csücsültek két oldalt az orcáján, ahogy ott feküdt továbbra is az ágyon és a lelki harc okozta viharok olykor szemöldökráncolásba torzították finom bőrét.

A szőke elmosolyodott.

Annyira odáig volt érte.

– Té-tényleg? – szólt röviden, mert ez volt a legösszetettebb válasz, amit a lánynak össze bírt kaparni, miután úgy elkalandoztak a gondolatai. Marinette nyögött egyet és az arcát újra a tenyerébe temette.

– Francba... most teljesen elrontottam ezzel a hangulatodat, ugye? – nyögte ráeszmélve a fiú szűkszavúságának az okára.

– Nem, nem! Egyáltalán nem, én csak... kicsit megzavarodtam attól, amit mondtál. Őszintén szólva szinte csak a szavakra figyeltem föl és ennyit raktam össze belőle. Csókolózni, csodálatos,dögös, sármos, szexi jóképű modell, és megint szex – sorolta a felfogott szavakat többnyire sorrendben, amire Marinette visszaejtette az ágyra a fejét. Menthetetlen a pali, és teljesen úgy beszél mint Fekete Macska. De hát, hogy a fenébe ne kedveljük a kis szőkeségét.

– Maradjunk annyiban, hogy ennyi volt a tömör lényege – egyezett bele a lány sóhajtva.

– De akkor... most mit is akarunk pontosan? Úgy értem... mitől éreznéd magad jobban? – kérdezett vissza kínosan feszengve.

– Ho-ho-gy jobban? – dadogta a lány értetlenkedve. Hát sejtelme sincs ennek a hímnövendéknek arról, hogy jelen pillanatban mennyire kényelmesen fekszik a lepedőn, a csípője két oldalán annak a szeretett pasinak a térdeinek szoros ölelésben, a csodálkozó zöld szemeinek kereszttüzében?

– Hát... igen... tegnap nemigen beszélgettünk arról, hogy mi esik jól vagy mi nem. Leginkább elszállt az agyunk és egymásnak estünk és...

– Oké, oké, szóval ami jól esik. Fogalmam sincs a szak szavakról vagy bármi hasonlóról. Azt tudom, hogy tegnap estig a szüzek körét erősítettem. De ezzel szerintem már tisztában voltál te is – csusszant ki a száján az első dolog, amire gondolt, s a fiú egyetértőn bólogatott neki.

– Hát igen, ezzel én is így vagyok. Annyit tudok hozzátenni, hogy szenzációs, amikor te vagy felül, de valahogy mégis jobban tetszik, amikor én vagyok rajtad. Ó és azt ne felejtsem, hogy szeretem ha megmondod mit tegyek, mert ahogy csinálod az nagyon izgató.

Adrien maga is meglepődött, hogy mindezt sikerült egyetlen dadogás nélkül elsorolnia, s végül nagyon elégedett volt magával emiatt. Meg is eresztett egy nagyon önelégült mosolyt a csillogó szemű lány felé, aki türelmesen és persze pirulva hallgatta végig a gondolatait a tegnap történtekről.

Marinette csak meresztette a szemeit, a partnere összeszedett gondolatait hallva, s kissé elszégyellte magát, hogy a saját fejében kuszaság és káosz uralkodik ezzel kapcsolatban.

– Mi az? – kérdezte végül a szőke, megelégelve a csendes bámulást.

– Semmi. Én csak mé-ég kissé ideges vagyok egy ilyen határozott összefoglalóhoz.

– Mivel segíthetnék, hogy megnyugodj? – kérdezte merengve.

– Hát... Esetleg kezdetnek csukd be a szemed? – javasolta az alul fekvő, s a fiú engedelmeskedett.

Marinette mély lélegzetet vett látván, hogy a partnere ellenkezés nélkül teszi amit kér tőle. Megérintette a bal arcát a kezével s arcát azonnal a tenyerébe simította. Nem tudott nem elmosolyodni rajta, hogy megint mennyire macskás, amit művel. A másik kezével sebtében átsimított a napsugárszín hajkupacon, amire a fiú lehunyt szemmel megemelte az állát, hogy ismét a simogató kézbe tornázza magát. Megismételték a mozdulatot, s a lánynak akaratlanul is az jutott az eszébe, hogy a jelenet teljesen olyan, mintha egy macskát simogatna. Lenyelte a nevethetnékjét, s tovább folytatta a mozdulatsort. A haja annyira puha volt és olyan élvezettel túrt bele, s elégedetten nézte az arcát.

Próbaképpen kissé megvakargatta a nyaka tövét, s széles mosolyt csalt az arcára amikor imádni való hang gurgulázott elő a mellkasa mélyéről.

Dorombolt. Egyik kezét a szája elé kellett tartania, nehogy felnevessen.

– Tényleg egy macska vagy, nem? – suttogta neki, s kezei közé zárta az arcát. A szőke még ekkor sem szegte meg a kérést teljesítését, s szemeit folyamatosan zárva tartotta, de teljesen zavarba esett attól, ahogy meghallotta a saját torkát ellene fordulni.

– Ez, é-én most tényleg doromboltam? – dadogta. A lány elnevette magát s a nyakát átkarolva lehúzta őt magához, hogy az ajkának essen.

– Olyan aranyos voltál, Mon Chaton – suttogta a szájába, amitől egy újabb morranás szakadt fel belőle. Adrien vörösödő ábrázattal realizálta, hogy nem tudja ezeket a hangokat kordában tartani. Ellenben Marinette-el, akinek édes nevetése zene volt füleinek, aztán újra érezte az ajkait és örömmel ízlelgette meg. A fiú lelkesen fogadta mindazt a szenvedélyt, amit kapott ebben a vaksi állapotban és nehéz volt megállni, hogy ne bukjon rá a lányra és csókolja addig amíg csak szusszal bírják. A lány eltolta magától.

– Türelem minou – suttogta.

– Marine... – nyüszített neki könyörgőn. A lány félénksége lassan felolvadt és elkezdte fitogtatni a dominanciáját, ami a minap ébredt föl benne. Szélesen elvigyorodva húzta magára a fiút, hogy a fülébe suttoghasson.

– Azt akarom, hogy tartsd csukva a szemed még egy kicsit, oké?

Adrien bólintott.

– Bon Chaton. Azt is szeretném, hogy maradj csendben amíg kipróbálok valamit. – A válasz újabb bólintás volt. – Jó. El kell nézned nekem, ha kissé felhúzlak vele, mert még sosem csináltam ilyet azelőtt – morogta neki, s harapdálós csókokkal borította az arcélét.

– Tegnap már szexeltünk – emlékeztette őt a szőke.

– De nem így – suttogta s a kezeit a teste mellé vezényelte gyengéden.

Adrien megremegett. Érezte, hogy olívazöld inge megindul fölfelé és elhagyja a testét, néhány mozdulattal rásegített és egy lendülettel félredobta. A hangból ítélve a földön landolt.

A lány felciccent és magára húzta őt.

– Chaton méchant. Ne gondold, hogy ilyet csinálhatsz az engedélyem nélkül – szidta meg.

– Engedély? – kérdezte ráncolt homlokkal.

– Ha azt akarod, hogy játsszak veled, akkor be kell tartanod a szabályaimat Adrien – jegyezte meg sértődötten.

– V-várj, miféle játékra gondolsz? – kérdezte nagyot nyelve, mert a lány szavaiból már levonta a következtetéseket. Halk kuncogást hallott, majd csókot kapott.

– Mégis mit gondolsz? Hiszen már szexeltünk tegnap este – emlékeztette az előbbi mondatára egy forró suttogás kíséretében.

Adrien élvezte azt az érzést, ami ennek hatására szétáradt az ereiben. Az érzés, ahogy a lány apró keze hozzáér, ahogy a hangja miatt borsódzik a háta, hihetetlen tempóra késztette a szívét.

Kontrollálhatatlanul dorombolt míg a lány csókolta, végigfuttatta a mellkasán a kezét, s végül a derekán tétován megállt a nadrágja szegélyénél. Érezte, hogy a saját szájába harap mielőtt a kezei a hátára siklanak.

A fiú próbálta összeszorítani a fogát, hogy a dorombolást abbamaradjon, de nem volt sikeres a művelet.

– Mit mondtam neked az engedélyről? – hallatszott a lágy hang, miközben körömmel végigsimított mindkét oldalán, ujjaival újra meg újra egyre mélyebben a nadrág alá nyúlva.

Ebben a pillanatban rajta volt a sor, hogy az ajkába harapjon.

– Cs-csak kötekedsz velem – mondta. A lány kuncogott és megnyalta az arcát. Közben ujjai elhelyezkedtek, átbujtatták a gombot a lukon, és lehúzta a cipzárat a nadrágján.

– Vicces így, hogy te vagy felül – ugratta még egy kicsit, és figyelte, ahogy tehetetlenül elvörösödik. Végül beletörődött, mert újra megérezte a sajátján a lány ajkát.

Marinette nem kapkodta el a dolgot. Élvezettel csókolta, ölelte kezébe a fiú arcát, de utána azonnal visszatévedt a megkezdett tevékenységéhez. Kis hezitálás után ujjait beleakasztotta a nadrág szegélyébe és lentebb húzta. Utána gyors pillantást vetett le az alóla előbukkanó elasztikus anyagra ami a fiú csípőjét ölelte körbe.

– Megcsókolhatlak? – kérdezte elhanyagoltan. Megtette volna magától is, de emlékezett rá, hogy engedélyt kell kérnie a magánakciókhoz.

– Sajnos kellenek a szemeim – válaszolta, amitől a fiú megborzongott.

– A nyakadat sem? – vettek könyörgőre a szőke.

– Legyen – sóhajtotta Marinette, közben hüvelykujját a fiú csípőcsontjánál a nadrág alá csúsztatta.

Adrien fogai összekoccantak a mozdulattól s az a bosszantó hang megint előtört belőle, de gyorsan lehajolt és a lány nyakára vetette magát.

Marinette óvatosan húzta lentebb a gumirozott anyagot, miközben Adrien olvadozott a lány hezitáló mozdulataitól, amiket próbált nem kínzásnak elkönyvelni.

Végül sikerült túllesnie a zavarán s egy mély lélegzetvétellel próbálta ignorálni a nyakán forrón és nedvesen munkálkodó szájat. Egy kínzóan lassú mozdulattal végül sikerült lehúznia róla az alsónadrágját.

*****

nyeeem.. nincs komment, se semmi

viszont két fejezettel előrébb járok, így lesz időm eldönteni a nagy javaslat tengerből (-.-)

hogy csináljak egyáltalán valamit, vagy menjek egy darabig offlájnba XD