– Várj... hogy találtad ki ennyiből? – kérdezte Plagg.

– Miért kérdezed, ha egyszer el akartad mondani? – kontrázott vissza a lány.

– Hát ez jó kérdés. Azt hiszem most van bennem egy adag utálat a gazdám iránt, mert az egész utazás alatt hanyagolt. Ez önmagában nem lenne gond, de az etetéssel sem erőltette meg magát – felelte, vadul villogtatva szűkre húzott rikító zöld szemeit.

Marinette halkan nyögött egyet, s közben megcsóválta a fejét.

– Ezek szerint nem futottál össze Tikkyvel? – kérdezte gyanakodva, mire a szűk zöld szemek egy szempillantás alatt hatalmas labdává kerekedtek.

– Tikky? – sikoltotta s a másodperc töredéke alatt Marinette arcához hussant. Szerencsére az elugrott előle.

– I-igen, ismered őt?

– Hogy ismerem-e? Költőien szólva ő a Yangja az én Yinemnek. – magyarázta elvarázsolt hangon.

– Nem inkább a Yinje a Yangodnak?

– Szórakozol velem? Nem én vagyok a Yang. Tudod egyáltalán mit jelent? Nem te vagy itt félig kínai véletlenül?

– Hát igen, nos-.

– Yin és Yang, hold és nap. Én vagyok az árnyéka, az ő fényének. Egymás nélkül nem létezhetünk, mint ahogy Katica sem Macska nélkül. Arról beszélek, hogy... honnan tudsz te egyáltalán Tikkyről? – szakította hirtelen félbe magát a kis macskaféle, amint végre leesett neki, hogy miről is beszélgetnek éppen.

– Mégis mit gondolsz, te mafla? – jelent meg egy kis piros bogárféle az ágy alatt, s közeledett lassan a beszélgető páros felé.

– Tikky! Mit csinálsz te itt? Mondtam, hogy maradj a bőröndömben – sziszegte Marinette.

– Gyakorlatilag istenségek vagyunk Marinette. Nem adhatsz nekünk csak úgy parancsokat – világosította föl a lányt vigyorogva Plagg.

– Már semmi levegő nem volt ott, nyugodj le! Te is Plagg. Hamarább lennénk tündérek, mint istenek – sóhajtozta a kis piros. Plagg elvigyorodott és mélyet sóhajtott.

– Ó, rájöttem. Ezek szerint Marinette Katica!

– Gratulálok, jó sokáig tartott – morogta gúnyosan Tikky s helyet foglalt Marinette vállán.

– Várj, ha te mostanáig nem tudtad, hogy én ki vagyok, akkor Adrien sem tudta? – kérdezte hirtelen, a jól eltalált becenevekre gondolva.

– Biztosíthatlak, hogy lila fingja sincs róla! Igazából totálisan belé volt esve... de úgy látom, hogy most már teljesen elfelejtette őt... nos... miattad – informálta őt a kis macska a fejleményekről, s Marinette megkönnyebbülten lélegzett föl.

– Szóval... Adrien nem más, mint Macska? Hűha. Az a két srác nem lehet ugyanaz – nyüszített föl hirtelen, s idegesen túrt bele a hajába.

– Nekem elhiheted, hogy ugyanaz – biztosította róla Plagg.

Bár most, hogy a lány jobban belemélyedt a gondolatba, el kellett ismernie, hogy van alapja a dolognak. Ugyanaz a haj, ugyanaz a szempár, a beteg humor... még a testalkat is stimmelt. Elmerengve harapdálta az ajkát s erősen próbált a hasonlóságok után eltérés találni, de olyanok már gyakorlatilag nem léteztek a fejében. Az első napokban, amikor elkezdték ezt a látszat kapcsolatot, még éles volt a határ a két fiú személyisége között. Aztán, ahogy teltek a napok s Adrien egyre jobban elengedte magát a lány közelében, gyakorlatilag elmosódtak majd eltűntek ezek a határok. Ahogy a modell megmutatta az igazi önmagát, s nem azt, akiért mindenki rajongott, úgy határozottan azt kellett mondania, hogy IGEN, ez a fiú valóban fekete Macska. Hogy is nem vette eddig észre? Még a segge is pontosan ugyanaz... na nem mintha annyit bámulta volna bármelyik fenekét is... de a szeme sarkából csak- csak látta olykor a társáét. Ellenben Adrienével, akiét lépten- nyomon megbámulta. (hát tudjuk érte hibáztatni? ) De Macskáét sosem nézte meg tudatosan és okkal...

– Akkor most mi legyen? Katicának nem tetszik Macska, ugyebár? – tette fel a jackpot kérdést Plagg egy hanyag vigyorral.

– Csak azért, mert szerelmes vagyok Adrienbe. Ha ő nem lett volna, minden bizonnyal Macska lett volna, akire felfigyelek hisz benne is minden megvan, amit Adrienben szeretek.

– Ugyanazért szereted Adrient, ami Macskában is megvan? – kérdezett vissza Tikky s a lány bólintott.

– Igen, de hogy fog rá reagálni, hogy én vagyok Katica? – kérdezett vissza, inkább csak magának.

– Szerintem egy kissé meg fog könnyebbülni. Először talán összezavarodik, hisz épp csak most gyógyult ki belőled és szeretett beléd. Ugye érted?

– Meglehet... vajon hogyan kellene rávezetnem a dologra. Szerintetek, hogy csináljam?

– Úgy örülök, hogy megkérdezted – ropogtatta meg a kis uszonyait Plagg egy széles macskás vigyorral, de még mielőtt megszólalhatott volna, Tikky egy éles pillantással elhallgattatta őt.

– Ne már, Tikky! Közülünk én ismerem a legjobban a srácot-

– Szerintem meg Marinette jobban tudja, hogy mi a legjobb neki... gondolja csak az esti tevékenységükre.

Marinette arcából egyetlen pillanat alatt szaladt ki a szín és változott égővörössé.

– T-Tikky! – sziszegte figyelmeztetően.

– Folytassátok csak – sóhajtotta a kis piros kwami.

– Oké, szóval neked többet kellene beszélned Katicáról, aztán várjunk valami bűncselekményre amitől megmentheted, landolj egyenesen a medencénél, változz vissza és azzal a lendülettel kérd meg a kezét – javasolta a fekete kwami, amire a két nőstény egymásra villantotta a tekintetét. Marinette szeme rángatózni kezdett, s ideje volt, hogy megdörzsölje a homlokát stresszűző szándékkal, majd kék szemeit a szélesen vigyorgó macskapofára emelte.

– Már elnézést, de... miafasz?

– Plagg te nem is figyelsz arra a fiúra. Az egyetlen dolog, amivel foglalkozol az a saját hasad – vádolta meg Tikky morogva.

– Nos ebben van igazság... fogd be!

– Szerintem egyszerűen csak légy vele őszinte. Ülj le és beszéld meg vele a dolgot. Mondd el, hogy véletlenül megtaláltad a táskájában Plaggot, aztán magyarázd el neki, hogy te vagy Katica – javasolta megfontoltan Tikky, s a lány egyetértően bólintott, még egy utolsó sötét pillantást lőve a fekete jószág felé.

– Igen, Ez határozottan jobb ötletnek hangzik.

– Nem is tudom... a fiúkérés a medencénél az én fejemben sokkal jobban hangzott – morogta elégedetlenkedve a macskaféle.

– A te fejedben – mutatott rá a mindig átgondoltan csiripelő piros lény, amire Plagg megforgatta nagy zöld szemeit.

– Kösz srácok... huh ez jó menet lesz – nyögött föl a lány, mert hirtelen meghallotta az ajtó zárját kattanni – Tikky, Plagg, eltűnni! – suttogta gyorsan, s azok gyorsan visszasuhantak a saját helyükre. A lány pedig próbált minél ártatlanabb arccal az ajtóhoz rohanni. Amikor a keze megérintette az ajtógombot az magától megmozdult és hirtelen meglátta Adrien oly ismerős zöld szemeit. A fiú rámosolygott, amint észrevette őt.

– Hali! Olyan sokáig maradtál, hogy kezdtem aggódni. Minden oké? – kérdezte mit sem sejtve róla, hogy a vele szemben állót elfogta a heves szívdobogás a hangja hallatán.

Aggódott. Hogy milyen édes tőle.

Ez egyértelműen Macskára vall.

– Ó igen, jól vagyok, csak... megbotlottam a lepedőben és elestem – füllentette fülig vörösödve. Adrien jólesően kinevette érte. Belépett a nyitott ajtón.

– Annyira ügyetlen tudsz lenni – állapította meg szeretet teljesen, s magához ölelte a lányt. Ő elvörösödött és örömmel pipiskedett egy csókért.

– M-már be is fejezted a reggelidet? – kérdezte, s a szőke bólintott, utána ajka félrecsúszott, s adott egy újabb csókot a szája szegletére, majd az arc élére.

A lány megborzongott, amikor érezte a meleg kezeit a hátára csusszanni, s közelebb vonta őt magához. Kezeivel automatikusan válaszolt s lehunyt szemmel a mellkasán helyezte kényelembe azokat. Utána már csak annyit hallott, hogy a szobaajtó becsapódik és a zár halkan kattan egyet.

– A-Adrien – dadogta erőtlenül a lány.

– Mára nincs semmi tervünk – mondta kifogásként, majd kipirult arccal és félszeg mosollyal elhúzódott tőle.

Marinette pislogott egyet, s ő is elpirult, mikor ráébredt, hogy a fiú mire célozgatott.

– Ó...Abban reménykedtem, hogy kimozdulunk és csinálunk valamit. Jó volna újra fagyizni. Az a szivárványos sörbet a múltkor valami szenzációs volt – védekezett, kék szemeit kérlelőn a szőkére meresztve.

– Az se rossz ötlet, bár én egészen másra gondoltam – morogta az orra alatt, s egyértelműen az ing alá simított, hogy a gondolatait közvetíthesse a partnere felé.

– Há-hát talán számba vehetnénk az ötleteinket! Kimehetnénk a medencéhez megint... vagy oda talán mégse – jutott eszébe a macska kwami javaslata – Akár video chatelhetnénk Alyával és Ninoval, hogy lemondjuk nekik mi változott... vagy ilyesmi – motyogta zavarodottan, miközben Adrien a nyakába csókolt, s a bőrét becézgette finoman az ajkaival, ezzel sikeresen megzavarva a lány gondolatmenetét. A lány reszketett a szakértő kezek alatt, mikor ráébredt, hogy már mindkét kezével teljesen behatolt a felsője alá.

– Mehetnénk a parkba is... piknikezni... vagy valami – próbálkozott még elhaló hangon, de több nyikkanás nem jött ki a torkán. Reszketegen lélegzett ki és be, ajkai remegtek, ujjai pedig egyenesen belegabalyodtak a fiú pólójába, ahogy lehunyt szemmel próbálta nem elveszíteni a fejét.

Adrien halkan kuncogott rajta.

– Megtaláltam a kikapcsológombot? – kérdezte a lány szavának elakadására célozva, s kezeit annak derekára futtatta. Marinette gyomra parányira zsugorodott, s zsigerei izgatottan tekeregtek, és hideg futkározott a gerince mentén.

– Azt már régebben megtaláltad – sóhajtotta elhaló hangon.

– Emlékszem... nedvesebb, mint a kibaszott medence, mi? – ugratta s játékosan megcsípte. A lány hangosat sóhajtott, majd hirtelen a szája elé kapta a kezét.

– É-én hallottam, ahogy apád Cringoval beszélt telefonon. A falon át hallottam – szörnyülködött .. Biztos, hogy ő is meghallott minket tegnap éjjel – sziszegte kínosan pirulva.

– Hát...ez aztán kínos – jegyezte meg finoman Adrien és folytatta a lány nyakának kóstolgatását.

– Adrien! Komolyan beszélek! Ez annyira zavarba ejtő-.

A lány egyszerre akart kiabálni, suttogni, majd felsikoltani, amikor a fiú a lábairól leemelve fölkapta őt a földről. Marinette pánikszerűen ölelte át a fiú derekát a lábaival, ezzel hozzápréselve magát az ő vértől duzzadó alsó részeihez. Kezével a nyakában csimpaszkodott, de szíve szerint ütlegelte volna.

– Tegyél le! Adrien, figyelsz rám egyáltalán? Apád talán hallott minket – nyüszített kínjában, de a szőke csak nevetett rajta. Közben az ágyhoz sétál a rakományával, ahol óvatosan előrehajolva lehelyezte, s fölébe hajolt.

– Akkor most csendesebben kell csinálnunk – javasolta egy sármos vigyorral, s tekintetét jóllakatta a látvánnyal.

A lány elpirult, s nagyot nyelt. A pillantás, amivel végignézett rajta.... annyira éhes volt. A szavai, az az átkozott mosoly... Annyira látszott rajta, hogy ő Macska. Hirtelen ijesztővé vált számára, hogy mennyire tetszik neki ez az oldala. A macskaszerűen zöld szemei, ahogy harapdálja zavarában a száját. Kíváncsiságból Marinette kinyújtotta a kezét és megborzolta a szőke hajkoronát. Adrien elvigyorodott és betudta azt is a petting részének. Odadörgölőzött a lány kezének akár egy macska, felnevetett, s ő is megborzolta a lány haját.

Nem értette partnere visszafojtott lélegzetét, amikor az visszahúzta a kezét, s a szénakazalszerű üstökben az eddigieknél jobban felismerni vélte az ő partnerét, a sármos modorú pajkos Macskát.

Biztosan ő az.

– annyira édes vagy – suttogta a lány fülébe, aki kínjában félrepillantott és a szája szélét harapdálta.

– Te... megbántad a tegnap estét... ugye? – kérdezte hirtelen a lánytól. Látta rajta a zavarba esés jeleit, a vonakodást, a tiltakozást. 

Kérdésére két hatalmas kék szem villant rá meredten.

– Ho-hogy mit? 

*****

Lassan az utolsó részeket éljük... Ideje elgondolkozni azon, hogy mi legyen a következő fordítási project. (mindamellett, hogy lassan egy sajátot is ki kellene tojnom, mert megint közeleg a 3 hónapig hozzá se nyúlok feeling)

Nekem már van választottam.

Neked van olyan kedvenced, amit szívesen látnál magyarul?

Szóval javaslat?