Végül úgy döntöttek, hogy mégis külön zuhanyoznak. Valójában azonban Marinette túl kínosnak találta, hogy csupaszon mutatkozzon, ezért pánikszerűen távozott a saját zuhanyzójába. Menet közben persze eszébe jutott, hogy magára kapta Adrien törölközőjét, ezért kínosan feszengve, a fejében dörömbölő szívhanggal visszaadta neki a résnyire nyitott ajtó mögül.

Minden, amit Adrien elmondott... valóban megtörtént közöttük. Valóban többször is arra utasította, hogy valljon újra szerelmet, s ő készségesen teljesítette eme parancsát. Bár zavarba ejtő volt, mégsem tudta eldönteni, hogy az tetszett neki jobban, hogy a fiú annyiszor elmondta „szereti", vagy inkább az utasításainak vakon engedelmeskedés borzolta fel jobban a vágyát. Nagyot nyelt s arra gondolt, hogy nem akarja vezényszóra hallani a dolgot. Inkább szerette volna az hallani, valójában hogyan érez iránta.

Mikor letudta a tisztálkodást, hatalmas nyögéssel konstatálta, hogy a lehető legparányibb felsőt sikerült mind közül kiválasztania. Bármilyen mozdulatra is vetemedett, a köldöke merészen elővillant alóla. Hallotta, hogy a modellpalánta még nagyban szappanozza magát így eldöntötte, hogy ki oson és feltúrja a fiókos szekrényt, amibe érkezésükkor kipakolta a bőröndje tartalmát. Még végezni sem tudott, amikor pánikszerűen érzékelte, hogy a fiú már az ajtóban molyol.

Mikor végzett? Hogy került olyan gyorsan máris az ajtóhoz? Mi a fenét csinált, hogy ilyen gyorsan végzett? Színtiszta kétségbeesésében belekapaszkodott az első vászon anyagba, amit jónak vélt, s már sprintelt is vissza az ajtaja mögé.

Hamar kiderült, hogy az inge amit siettében előrántott, Adrienhez tartozott... és meglepőmód nem volt az a méretes fajta. Bár észrevehetően nem az ő mérete volt, az ing alja a rövidnadrágjának az övbújtatója alá ért, szóval nem volt vészes. Vett egy mély lélegzetet és úgy döntött, hogy ezúttal a szabad levegőn szárad meg a haja, s kilépett a fürdőjéből.

Adrien még a saját kis fürdőjében tevékenykedett, szóval Marinette hagyott egy gyors jegyzetet, hogy elment reggeliért, mielőtt elhagyta volna a hotel szobát. Amikor a fiú végzett és elolvasta az üzenetet, azonnal utána ment. Meglepődött, hogy a saját ingét látta visszakacsintani a karcsú lány testéről, de határozottan attól pirult el, hogy mennyire lenyűgözte a leengedett vizes haj látványa.

Marinette pillanatnyilag azzal volt elfoglalva, hogy mennyi fánkot is akar reggelire, miközben egy tál gabonapelyhet már tartott a kezében. Mikor végre sikeresen tette a szerzeményeit egy tálcára, elégedett vigyort eresztette meg, és telepedett le egy közeli asztalhoz.

Adrien nem vesztegette tovább az időt, méretes lépésekkel termett a kiválasztott asztal mellett, s lehuppant a telefonját hüvelykujjal simogató lány mellé. Az érkezőre fölfigyelve figyelmesen eltette a kis kütyüt és rámosolygott.

– Csak nem éhezel? – kérdezte a szőke az ételhalomra bökve.

– Kettőnknek hoztam te dinnye – felelte s megborzolta a szőke hajkupacot.

– Tényleg egy istennő vagy – vigyorodott el, s pakolt néhány fánkot a tányérjára.

– De csak neked, kiscicám – sóhajtotta s beleásta magát a gabonapelyhébe.

– Nem is tudom. Úgy rémlik Marinette Dupain-Bang volt nyomtatva arra a több ezer magazinra, szóval biztosan van még pár csodálód – emlékeztette egy vigyor kíséretében, s a lány felsóhajtott.

– Esélyem sem volt végigolvasni azt a cikket, mert valakinek sértette az önérzetét.

Marinette replikája kiváltott Adrienből egyfajta őszinte sajnálatot, s úgy érezte már nem nyomasztja annyira az akkori érzés, így kissé megkönnyebbülten vette rá magát arra, hogy végre megindokolja neki az akkori kirohanása valódi okát.

– Valójában volt benne néhány nagyon kínosan érintő fotó, amit nem akartam, hogy megláss – magyarázta, s a lány szemei elkerekedtek a meglepetéstől.

– Ez most komoly?

– A másik oldalon ott virítottam és elég nyilvánvalóan a seggedet bámultam – vallotta be kissé zavartan, s a lány kuncogása és arca elpirosodása mindenképpen jó jelnek minősült.

– Ó istenem, hogy mekkora egy lúzer vagy – nevette őszintén.

– Tudom, de akkor túlságosan zavarban voltam ahhoz, hogy megengedjem magamnak a lebukást.

– Azta... szeretnél tudni valami hasonlóan kínos dolgot rólam? – kérdezte, s az igenlő bólogatásra közelebb hajolt a szőkéhez, hogy halkan oszthassa meg vele a titkát. – Valójában már rohadt régóta tetszel nekem... és a szobám fala tele van poszterezve a te képeiddel. Ez még Adrient is váratlanul érte. Hitetlenkedve pislogott párat, s hirtelen megértette miért érezte hihetetlennek Marinette tegnap a szerelmi vallomását. Észre sem vette, hogy a vigyor lelohadt az arcáról, s ugyanazon a területen két vöröslő folt jelenik meg.

– Komolyan? – kérdezte, s a lány bólintott és a tenyerébe temette az arcát, hogy palástolja a saját zavarát.

– Annyira igyekeztem jó barátként megtenni ezt az egészet a kedvedért, de... annyira veszettül jól tudsz csókolni é-és... annyira nehéz feldolgoznom, amit tegnap éjjel mondtál... valójában még most sem hiszem el – hadarta gyorsan, ha már úgyis úszott a kínosabbnál kínosabb vallomásokban, s óvatosan kipislogott az ujjai közül, hogy megkeresse a zöld szempárt. A látvány meglepte, ugyanis a szőke elakadt lélegzettel tátogott, arcára pedig már-már hihetetlen vörös foltok növekedtek, épp csak a fülén át nem eregetett gőzpamacsokat a magasabb érába.

Marinette végig szerelmes volt belé?

Ó te jó ég!

Ez kész őrület!

– E-ez má-ár túl sok volt? É-én csak őszinte akartam lenni, ho-.

– Barátnő, lennél a Marinette-em? – hadarta összeakadó nyelvvel és üveges tekintettel a fiú. Félő volt, hogy az agy lefagyott a rohamosan növekvő hőmérséklettől, vagyis felforrt. Marinette értetlenül pislogott az elhadart értelmetlen szövegre, mielőtt prüszkölve kiszakadt belőle a nevetés.

– Ó istenem, annyira édes vagy – szuszogta, majd megcsipkedte az arcát s egy gyors csókra odahajolt hozzá. Mikor visszahúzódott a helyére, a szőke még mindig üres tekintettel és hitetlenkedve bámult rá vissza. A lány belefúrta ujjait az aranyló szénakazalba, s visszahúzta magához. Egy rövid gurgulázó nevetésnyi idő elteltével boldogan támasztotta a homlokát az övéhez.

– Azt hiszem átavanzsálhatok hamis barátnőből valódivá, ha annyira akarod. Ez aztán az előléptetés – motyogta halkan, amire az végre elmosolyodott. Úgy látszik végre újrabootolt a system.

– Komolyan? – kérdezett vissza kételkedve, de a keze már a lány derekára csusszant az asztal alatt. Ismét elismerően állapította meg, hogy az inge milyen jól mutat rajta. Imádta a látványt, ahogy a végét megkötötte a derekán s a vállán mégis laza maradt.

– Bizony... és nagyon szeretném végre megenni ezt a gyümis pelyhet itt – hümmögött bele a tányérjába. Adrien vidáman vissza ült a helyére és hagyta, hogy a párja befalatozza a reggelijét kb. annyi idő alatt, amennyire neki egy fél fánk megrágása jutott.

Marinette telefonja megrezzent a zsebében, s egy gyors szemrevételezés után hangosan felnyögött, amivel felkeltette a partnere kíváncsiságát.

– Mizu? – kérdezte a második fánk darabjait rágva.

– Alya dobott egy üzit... Szerintem lassan nem ártana nekik is elmondani, hogy hivatalosan is együtt vagyunk – mondta, s Adrien vállat vont.

– Talán hagynunk kellene, hogy maguk jöjjenek rá – válaszolta egy pajkos mosollyal.

– Alya leszedné a fejem ha egy órával az események után nem tájékoztatnám őt, hogy mi az ábra.

– Ez nyomós indok. Esetleg mondjuk el nekik egyszerre – javasolta, s Marinette bólintott.

– Igen, ez jól hangzik.

– Nino valójában már tudja, hogy beléd estem, de még nem frissítettem az információkat azzal, hogy azóta mik történtek – jegyezte meg Adrien tele szájjal, s a lány elpirult.

– Mikor is volt ez? – kérdezte, s most a fiún volt a pirulás sora.

– Hát.... úgy másfél hete? Azt hiszem már régebben beléd estem, de elég sokáig próbáltam magamnak is tagadni a dolgot.

– Wow... már több, mint egy hete?

– Ja.

– Szóval akkor az a Jérome ügy...

– Ja...

– Féltékenység volt? – fejezte be a kérdését annak ellenére, hogy a szőke már előtte tudta mit akar mondani, s már akkor megválaszolta neki. A lány fölvonta a szemöldökét, s figyelte a kínosan heherésző barátját, aki zavarában a tarkóját vakargatta, mint általában.

– Így visszagondolva... nagyon ostoba dolog volt. Kibaszott féltékeny voltam, s utána folyton hülyeségeket álmodtam – vallotta be. Ennyi vallomás után még mindig csak kínos nevetgélés és fejcsóválás jutott osztályrészükül.

– Te tényleg egy...morgós macska vagy – jegyezte meg neki a müzlis tál kiürítője.

– Mindenesetre... vissza a Nino Alya témához – igazgatta vissza gyorsan a beszélgetés fonalát, hogy ne az ő szerencsétlenkedéséről témázgassanak.

– Oké. Vedd elő a telódat – utasította. Adrien a zsebébe nyúlt és realizálta, hogy az üres.

– Francba. A szobában felejtettem – sóhajtotta, s felállt.

– Majd én felugrok érte – ajánlotta magát a lány s már fel is ugrott a székéről.

– Biztos?

– Persze, a hajam már majdnem megszáradt, gyorsan összefogom. Meg hát a reggelivel is már végeztem – mutatott rá a fiú előtt várakozó utolsó falatokra. A szőke elvigyorodott és egy futó csókot lehelt a lány kezére.

– Akkor ezt rád hagyom.

– Gyorsan itt leszek.

– Oké. Marinette? – hagyta jóvá és szólt utána, mikor az végre megindult az ajtó felé. – Szeretlek!

Szólt utána, mikor az visszafordult és rámosolygott. Kénytelen volt visszalépni egy futó csókra, s már sietett is tova.

A szobáig gyors lépésekben haladt, majd sietve kinyitotta az ajtót és becsukta maga mögött. Fölfigyelt rá, hogy a szomszéd szobában kiválóan hallja, hogy Gabriel éppen beszélget valakivel, s ebből kikövetkeztette, hogy esetleg ő is hallhatta a tegnapi eseményeket a saját szobájából. Kínlódva húzta el a száját, s elfordult, hogy a jövetele okára fókuszálhasson.

Adrien telefonja.

Nem volt az éjjeliszekrényen töltőre dugva. A tegnapi ruhadarabok pedig a padlón hevertek szétdobálva, szóval gyorsan ellenőrizte azokat, lapul-e közöttük valami lapos tárgy. Utólag végignézve a káoszt, nagyon úgy tűnt, hogy sietve próbáltak meztelenné válni, vagy legalábbis félig meztelenné. Sejtése beigazolódott, s az egyikben meglelte a keresett tárgyat, s már fordult is vissza az ajtó felé, de az egyik táskából motoszkálást vélt hallani. Kíváncsian fülelt körbe és beazonosította a hang forrását. Úgy hangzott, mintha valami mozogna Adrien táskájában, miközben dühöngve felismerhetetlen szavakat morog és dohog. Óvatosan közelítette meg, hogy alaposabban szemügyre vehesse. A morgás elült s egy bosszús sóhajjal hangosabban folytatódott.

– Adrien! Tudom, hogy ott vagy! Hol van a sajtom? – kiáltozta egy nagyon idegesítő, nyekergő hang. Marinette felsikoltott, s elugrott a táskától.

Mi a pokol?

– Ó jaj... Azt hiszem mégsem Adrien volt – sípolta a hang idegesen. A lány óvatosan visszalépett és elhúzta a táskának a cipzárját. Odabent egy apró macskaféleség csücsült s riadtan pislogott rá hatalmas zöld szemeivel. – Oké, Te határozottan nem Adrien vagy – mondta. Marinette felsikoltott és seggre huppant ijedtében, ahogy a kis fura lény végigmérte őt.

– M-mi a fene? – sikoltotta összezavarodva, de a mondatot nem bírta befejezni.

– Öö... Én egy nagyon intelligens macska vagyok – kezdett bele a kis fekete lény, de a lány pillantása elhallgattatta őt

– Nem gondolod komolyan, hogy ennyire ostobának látszom? – kérdezte felháborodva.

– Hahh. Tetszel nekem! Plagg vagyok – válaszolta, s elő levitált a nyitott résen keresztül, egy jót nyújtózni a friss levegőn. A lány nem tudta nem azonnal észrevenni a hasonlóságokat, amik Tikky és Plagg között voltak. Mindketten ugyanolyan ki pufók arcú, uszonyos karú, antennákkal rendelkező... gigantikus szemű lények voltak.

– Plagg... m-mi... ho-honnan ismered Adrient? – dadogta, pedig a kérdésére már nagyon is jól sejtette a választ.

– Hm. Elmondhatnám neked néhány ostoba macskás viccel, hogy rávezesselek a dolgokra, és leleplezzem előtted az ő másik életét, de azt hiszem nincs hozzá kedvem, hogy az éjjeliszekrényhez csapdosd a fejem az idegtől – válaszolta ködösen, amire értetlenül pislogó kék szemek meredtek rá üvegesen. – Plagg a kwami szolgálatodra. Adrien lett kiválasztva, hogy nekiadjam az erőmet és mint megannyi előző tulajdonosom, általam váljon valami egészen mássá.

– K-kwami?

– Igen. Alapvetően inkább egyfajta istenség vagyok. Már évszázadok, sőt évezredek óta létezem. Tudom neked ez most nagyon ostobán hangzik ez az egész, de valójában Adrien nem más mint..-

– Nos igen, már sikerült rájönnöm... Ő Fekete Macska!

*****

Na?