nincs ajánlat :D

jó olvasást 

*****

Marinette arra ébredt föl, hogy az éjjeliszekrényen zümmög a telefonja. Álmosan nyúlt érte, hogy elérje közelebb kellett préselnie magát a puha és meleg testhez, de ezt nem realizálta. Egyszerűen csak lenyomta az ébresztőjét. Minden bizonnyal elfelejtette lekapcsolni, miután olyan sokszor kellett korán kelniük. Ajkát halk sóhaj hagyta el, s kényelmesen visszakucorodott a jóleső melegségbe. Marinette elmosolyodott, mert annak, amit éppen olyan lelkesen ölelt, pont olyan illata volt, mint Adrien samponjának. Feltételezte, hogy tegnap éjjel valahogy összecserélték a párnáikat, s elégedetten szimatolt körbe.

Valamikor tegnap éjjel...

Valahogy nem voltak emlékei a tegnap éjjelről. Nem aggódott, hisz korán ébredt, még félálomban volt, nyilván később majd maguktól beugranak a dolgok, mint máskor is. Még a gondolatai is kuszák voltak, de ez is rendben volt és persze betudható az este fogyasztott alkoholnak. Élvezte tehát továbbra is a kellemes melegséget, és az ismerős illatot. Annak ellenére, hogy amit átölelt határozottan keményebb és nagyobb volt, mint a...párnája.? Érzésnek kellemes és nagyon is kényelmes volt, de az agya mégsem realizálta, hogy egy embert ölel éppen. Azon merengett, hogy talán testpárnát ölelget, olyan Japán félét. Valami olyat, ami kényelmes, ölelhető, Adrien illata van és a bőre puhaságával is rendelkezik. Álmatag gondolatai csak nem akartak eggyé olvadni, inkább úsztak vele az árral. Szemöldökét kénytelen volt összevonni arra az ismerős érzésre, ami a nyakának nyomódva szuszogás szerű érzést keltett, de lustasága még ekkor is erősebb volt nála. A nyaka csókolgatása, s a mellkasa simogatása azonban kiverte annyira a biztosítékot, hogy ijedten pattanjanak fel szemei. Lenézett, és agyában hatalmassá dagadó felkiáltójellel próbálta értelmezni a már jól ismert napbarnított bőr és szőke hajkorona látványát. Az éhes ajkak végigvándoroltak a nyakán, az állán, egyetlen centimétert sem hanyagolva.

Szent szar, mi történik itt? Valaki csókolgatja őt!!!

– Reggelt – mormolta a fiú álmos hangon. Marinette átpillantott Adrien ágyára, ami teljesen üresen tátongott, s ez volt az a pillanat, amikor a lelkében a pánik elkezdett életre kelni. Egyszerűen emlékeznie kellett arra, hogy mi a fene történt az elmúlt éjjel, de a fejében ezzel kapcsolatban csak hosszú és magas sípjel visszhangzott. Ellenben minden pillanattal vörösebbre váltott az arcbőre a kitartó erőlködéstől... no meg a zavartól, amit a nyakát érő csókolgatás váltott ki.

– Hm... még fáradt vagy? – morogta Adrien, s kissé megszívta a puha bőrt az ajkai alatt. Marinette zavartan bólintott egyet s idegesen harapdálta a száját. A szemét sem merte kinyitni, annyira tartott tőle, hogy milyen látvány fog a szeme elé tárulni. Az álomittas hangot fel nem ismervén úgy hitte, valami idegen karjaiba szédült és most nem tud tőle szabadulni.

Talán ha elég ideig ignorálja a srácot, akkor befejezi, amit csinál és odébb áll.

– Annyira édes vagy – súgta neki az idegen, s csókot nyomott a szájára.

Marinette már azon volt, hogy ellöki magától és sikoltozni kezd, s imát rebegett érte, hogy Adrien jöjjön vissza és menekítse ki a bizarr és perverz idegen öleléséből. Kezeit a még mindig csukott szemmel a szőke tincsekhez emelte, eközben ráébredt, hogy mindketten teljesen meztelenek a takaró alatt. Mégis miért volt ez az alak ilyen mézes mázos? És miért van olyan illata, mint Adrien samponjának? Itt zuhanyzott? Hogyan kerültek mindketten az ágyba? Hát nem tartozott elég egyértelműen Adrienhez? Hirtelen minden kérdéséről egyszerre rántódott le a lepel, amikor fiú óvatosan fölé hajolt s ő végre kinyitotta a szemeit és őszinte riadt kék pillantásával rá nézett. Álla majdnem a padlón koppant, s az arca ha ez lehetséges még vagy tíz árnyalattal vörösebbre színeződött abban a pillanatban. Adrien azzal a játékos pillantásával vigyorgott le rá kócosan szénakazalszerű hajjal és derűsen frissen csillogó zöld szemekkel.

– A-Adrien? – köpte ki a lány meglepetten dadogva, s a zöld szempár rá hunyorgott.

– Fogadni mernék, hogy nem emlékszel mi történt – állapította meg a lány arckifejezését látva, s a válasz lassú bólintás volt.

– Én...hogy... mi hogyan...?

– Hát igen... nagyszerű volt – válaszolta egyetlen ostoba vigyorral, arra az emlékre gondolva, hogy hányszor is követelte tőle az éjjel a szerelmi vallomást. Marinette hosszan próbált emlékezni, de megint csak a sípjelet vélte hallani, ebből kifolyólag átterelődött a gondolata arra, hogy meztelenül fekszenek egymás mellett. Forgolódott kicsit, de ügyesen beletekerte magát a lepedőbe. Győzedelmes érzése nem ülhetett ki az arcára, mert egy gyors és rövid sikkantással kötött futó ismeretséget a gravitációval, ami a padlóhoz szólította kegyetlenül. Adrien értetlenül nézte végiga gyors haláltusát a már fent említett fogalommal, ami kisebb kapálózásból, némi lepedőbe tekeredésből, és négykézláb araszolásból állt. A lány sikeresen csavarodott be, és lihegve ült fel, hogy az ágy szélének támaszthassa a hátát. A szőke továbbra is csodálkozva bámulta az egyszerű anyagból kapucnis köpenyt varázsoló boszorkányt, aki vörös arccal és kerek szemekkel tekintett rá vissza. Nem tudta megállni nevetés nélkül a dolgot. Kuncogott hát rajta egy jót miközben fölült az ágyon.

– Tényleg nagyon édes vagy ilyenkor.

– Ah.. hm.. köszi? – szólalt meg bizonytalanul a kék szemű, akinek a fejében most vörös lámpák kezdtek vad villogásba. Sikerült végre fölfognia, hogy Adrien Agreste-el szexelt az éjjel. Emésztgette, hogy éppen töltött káposztát cosplayel. A haja minden bizonnyal egy kóckupac, és Adrien Agreste úgy néz rá, mintha legalább egy görög istennő lenne egy tógában.

– Sz-szó-szóval... m-mi mindent csináltuk tegnap? – dadogta zavartan égő fejjel. A fi fölnyes mosolya gonosz vigyorrá vedlett, amikor az fölállt az ágyról. Marinette hirtelen sikoltva a szemei elé kapta a kezét kínjában. Adrien pedig jóízűen kinevette.

– Nyugi, már láttál mindent – emlékeztette őt gonoszul.

– D-de én nem emlékszem rá – nyüszített a kezei mögül – Felvennél valamit? – könyörögte sírós hangon. Adrien megtalálta a bokszerjét a földön, s gyorsan gatyába rázta magát.

– Oké, már decens vagyok – kürtölte világgá. Marinette kikukucskált az ujjai között nyitott résen, s tovább vinnyogott.

– Egyáltalán nem vagy decens. Vegyél magadra valamit... és ne bámulj így, mert én is szeretnék felöltözni – követelte, amire a fiú megadó sóhajt eresztett el.

– Oké. Felkapok pár ruhát és majd zuhan után a fürdőben felöltözök. Utána cserélhetünk és a végére már senki nem lesz meztelen – mondta, miközben felmarkolt egy tiszta alsót, nadrágot és pólót és odafordult hozzá a válaszáért. Kapott egy zavart motyogást és bólogatást, amit beleegyezésfélének könyvelt el. Egy elragadó mosollyal az ajkán sétált oda a megszeppent lányhoz és nyomott csókot a homlokára, utána komótosan battyogott be megejteni a vágyott zuhanyzást.

Marinette maga sem értette hirtelen miért lett újra ideges a fiú közelében. Már hozzászoktak ahhoz, hogy egymás jelenlétében öltözködtek, de a lénye egy része ezt valahogy mindig a szerep részének tulajdonította. Még, amikor végre kettesben maradtak, akkor is annyira hihetetlennek tűnt számára, hogy Adrien Agreste olyan... mondjuk ki bátran... pihe puha bolyhos rózsaszín nyuszipapucs.

Megrázta a fejét erre az ostoba gondolatra, közben fölkecmergett a padlóról, hogy a saját térfelén elhelyezett fiókos szekrényhez lépkedjen. Szeretett volna benne találni valamit, ami nem sokat mutat a testéből, de rá kellett jönnie, hogy szinte csak rövid nadrágokat meg ujjatlan, vagy pántos felsőket csomagolt be. Hiszen Madridban meleg van.

Marinette lemondó sóhajt eresztett meg, amikor előkotorta a felölteni szánt ruhadarabokat, s azokat felmarkolva indult meg a zuhanyozó felé. Így hát kinyitotta az ajtót és belépett, maga mögött hagyva az addig oltalmat nyújtó leplet, s a ruháit automatikusan letette az ajtó melletti kis szekrényre. Álmosan ásított egy nagyot, megdörzsölte a tarkóját amikor a fejébe fájdalom nyilallt. Minden bizonnyal a másnaposságtól. Körbenézett valami fájdalomcsillapító után, de meglepetésére borotvát és borotvahabot talált a mosdókagylóra készítve. Várjunk csak... ő sosem tette oda.

– Csatlakozol hozzám?

Marinette gyorsan hátat fordított és kétségbeesetten takargatta magát a kezével. Adrien még alsónadrágban volt. Keze megállt egy fél mozdulatnál a vízcsapnak a nyitóján.

Marinette majdnem szívrohamot kapott olyan erősen rázta meg a fejét, mikor megpróbált valami értelmeset kinyögni. Természetesen a száján semmi használható nem jött ki. A nyelve teljesen összegabalyodott a ténytől, hogy Adrien Agreste éppen most invitálta őt közös zuhanyozásra. A legrosszabb mg persze az volt, hogy mindezt olyan természetességgel tette, hogy az már zavarba ejtő volt. Marinette legszívesebben a föld alá süllyedt volna szégyenében.

– Nem nézek sehová, ahová nem akarod. Remélem ezt már észrevetted – mondta neki, s Marinette csak felkapott egy törölközőt és gyorsan maga kör tekerte.

– Bo-bocsi, é-én nem ú-úgy értettem – szabadkozott hirtelen, de szavai a szőke sokat sejtető mosolyától elakadtak.

– Nyugi, értem. Tulajdonképp csak arra gondoltam, hogy mennyi vizet spórolnánk meg, ha együtt zuhanyoznánk – mutatott rá a logikájára. A lány kényszerítette magát, hogy tekintetét elszakítsa a félkomoly mosolyról. Tudta, hogy ha túl sokáig bámulja azokat a zöld szemeket, akkor bármit megtenne a kedvéért.

– Há-á-át... legyen – makogta szemlesütve.

– Nos, ez csak rajtad áll. Ha nem akarod, én nem erőltetem ám – garantálta, majd megsimogatta a vállát. Már- már majdnem barátian, de amikor kíváncsian nézett föl a zöld szemekbe, akkor kiolvasta onnan a tiszta vágyakozást.

Basszameg... hát tényleg ennyire papucs lenne? Csakis az ő kedvéért?

– Mit is csináltunk az éjjel? – tette fel újfent a már odakint is elhangzott kérdést, de a fiú csak somolygott.

– Sokféle dolgot – válaszolta titokzatosan.

– Pontosítanál? – sürgette meg a lány türelmetlenül. A szín is kifutott az arcából, amikor észrevette, hogyan reagál rá a szőke. – Kérlek – tette hozzá gyorsan, mielőtt követelőzőnek tűnne.

Adrien szélesebben mosolygott.

– Teljesen meglep, hogy éppen neked estek ki a dolgok. Úgy látszott, hogy akkor sokkal jobban bírod az italokat, mint én. – magyarázta.

– Hogy?

– Valójában sokkal többet ittál az üvegből, mint én. Én javarészt csak pezsgős és egy kevés bort ittam.

– Mindegy. Szóval mi is történt? – terelte vissza a témát az őt érdeklő lényeges részre.

– Rendben... szóval éjjel... ittunk egy csomó pezsgőt a partin aztán... mondtam neked néhány nagyon zavarba ejtő dolgot-.

– Várj... – szakította hirtelen meg a beszámolót a lány. Szent Szar, szóval így kezdődött? Ő meg azt hitte, hogy az is a része volt valami túlfűtött álomnak. – A-az álmodról mondtál valamit?

– Igen, arról. Mindenesetre szó szót követett aztán egymásnak estünk a sikátorban. fejezte be, s Marinette élénkebben vöröslött, mint előtte bármikor, ahogy ezeket az emlékeket felidézte. Azok a mocskos kívánságok, és dolgok olyan tisztán idéződtek fel, mintha éppen akkor hallotta volna.

– Azután visszajöttünk ide és játszottunk egy kicsit... de vesztettél – ugratta mosolyogva. Marinette még egy kicsit ködös volt a dolgokat illetően, de a törölközőjét babrálva próbált emlékezni a mélyebb részletekre. – Az után... – nevetett fel halkan. – Ki gugliztam, hogyan kell kielégíteni egy lányt – nevetett újra, amitől végre Marinette is kínos kuncogásba fogott.

– De, megérte. Veled... meglehetősen szórakoztató és élvezetes dolog játszani – mondta egy pimasz vigyor kíséretében. A lány a szemöldökét ráncolta és belecsípett a fiú vállába. Az felszisszent és megdörzsölte a fájó pontot.

– Miért nem emlékszem rá soha, hogy mennyire erős tudsz lenni? – emlékeztette magát. – Nos, ezek után végre nekiestünk a szexnek, és elmondtam, hogy mennyire szeretlek, és te totál odáig voltál tőle-.

– Ó istenem – nyögte Marinette, ahogy felvillantak benne az említett emlékek is. – Oké, most már befejezheted, lassan minden beugrott... Jézus Krisztus – motyogta elképedve, s a fiú halkan kinevette őt

– Hát igen. Eléggé részeg voltál... ahogy én is – mondta, de a lány félénken félrepillantott.

– De miután túlléptél a dolgon, nagyon édes voltál, ahogy követelted, hogy újra ás újra elmondjam neked.

Marinette fölpillantott az arcára csapott tenyere alól, s megemelte az egyik szemöldökét.

Kétség sem férhet hozzá, hogy ez a srác teljesen 100% ig nyuszi papucs.

*****

álmos vagyok :3

jóéjt.

ja egy kis ízelítő, hogy várjátok a következő részt... végre valaki lebukik ...