Anime ajánló...

kicsit semmi történet...nem mozgalmas. De te mit tennél, ha a gyerekkori barátod szelleme megjelenne neked hirtelen, és felforgatná az addigi beszűkült életed? 

Igazi papírzsepi fogyasztó történet hat gyerekről, akik közül csak öt vált tinédzserré *__*

https://youtu.be/8H9z5ZuGmBw

*****

Marinette meredten bámult kristálytiszta kék szemeivel a fölé hajoló derűsen villogó zöld szempárba. Apró kezei erősen tartották a fiú csípőjét abban a dermedt mozdulatban, amibe egy perce merevedett. Már- már túl szorosan, közben összezavarodva próbálta megtalálni a megfelelő szavakat.

Adrien szereti őt, mi? Adrien szerelmes Marinette-be, aki éppenséggel... taj részeg. Eszelős nevetés gurgulázott föl a torkán, bukott ki a száján, rázta meg a mellkasát, s halk kuncogássá halt.

A szőke összezavarodva nézte a kedves arcot, s mielőtt megkérdezhette volna, hogy mit talál ennyire mókásnak, már újra kirobbant belőle. Balsejtelmektől gyötörve, s a benne lakozó alkoholtól hajtva egy kicsit vele nevetett. Aztán a lány elkomorodott s megcsóválta a fejét.

– Részeg vagy – mondta. A fiú arcáról lehervadt a mosoly.

– Hát, igen... de attól még szeretlek – ismételte. Marinette újra nevetett és megrázta a fejét.

– Nem... a dolgok nem szoktak ilyen fordulatot venni – győzködte fennhangon magát.

Adrien összeráncolta a homlokát

– Te nem hiszel nekem? – kérdezte már- már sértődötten. A lány mosolya már nem volt természetes, leginkább erőltetett és vicsorszerű.

– Pontosan – válaszolta szkeptikus pillantással.

– Akkor bizonyítom. Be fogom neked bizonyítani, hogy mennyire szeretlek – vigyorodott el, s levette az egyik kis kezet a csípőjéről.

Még maga Marinette is meglepődött rajta, hogy erőtlenül hagyta magát irányítani. Az enyhén izzadt tenyérben a hüvelykujj szeretet teljesen simította végig a kézfejét.

A lány összevont szemöldökkel bámulta a kezeiket, s alsó ajkába bele kellett harapnia, hogy ne reszkessen annyira az elfojtott érzelmektől. Adrien azonnal látta, hogy baj van és a lány sírni fog, ettől függetlenül váratlanul érte a hirtelen feltörő zokogás. Pánik borsódzott végig a gerincén, ahogy az alatta fekvő kis testet meg- meg rázta a sírás. Kezét visszahúzta és arcát beletemetve sírt tovább keserűen. Adrien próbálta az arcot szabaddá tenni, de mozdulatait minden alkalommal elhessentette az alatta fekvő.

– Marinette, mi a baj? – kérdezte óvatosan. Az megrázta a fejét s a fölé hajoló fiú vállait ellökte magától.

– Lefelé rólam! Kifelé belőlem! – sikoltozta, s akarata teljesült. Adrien visszaült az ágyra és vegyes érzelmekkel telve figyelte, hogy a lány is felkászálódik és megáll vele szemben. A zokogást folytatva ereszkedett vissza az ágy szélére.

– Marinette, mi a baj? Valami rosszat tettem? – kérdezgette a szőke kétségbeesetten. A gömbölyű vállak fölött oldalra vetett szemrehányó pillantás megerősítette a gondolatát, hogy ő hibázott.

– Ez többé már nem egy kibaszott műsor, Adrien! N-nem hazudhatsz csak úgy ilyen komoly dolgot a szemembe! Hacsak nincs itt elrejtve valami kibaszott kamera, hogy címoldalon hozzanak le ilyesmit – hadarta egyre vörösödő fejjel. Hangja a végén elhalt és már csak erőtlenül sípolt.

Adrien ráncolta a homlokát. Honnan a fenéből szedi ez a lány, hogy bármi ilyesmire hajlandó volna, csak a szereplés kedvéért.

– Marinette – kezdte puhán és óvatosan. – Nincs itt semmilyen kamera. Egyedül vagyunk, és én teljesen őszinte voltam, tényleg szeretlek. Marinette megcsikorgatta a fogait, s védekezőn ölelte meg magát, majd szembefordult a szőkével.

– Ez egyáltalán nem vicces, Agreste! Képes vagyok tettetni a randizást, a csókolózást, m-még a majdnem szexet is egy sikátorban a kibaszott firkászok kedvéért, de ezzel most túl messzire mentél!

Adrien heves fejrázással válaszolt a kiborult lánynak.

– Marinette, nyugodj le! Egyáltalán nem volt eltervezve az a dolog. Nem akartam, hogy bárki meglásson minket. Tudtommal csak ketten voltunk ott! – bizonygatta a maga igazát. A lány letörölgette a szempilláin hintázó cseppeket és továbbra is hitetlenkedve fogadta a mentegetőzést.

– Fejezd be a hazudozást – szűrte az összeszorított fogai között.

Adrien megragadta a vállainál fogva annak ellenére, hogy ő ki akart szabadulni, s enyhén megrázta, hogy végre odafigyeljen rá.

– Marinette én nem hazudtam! Tényleg szeretlek! – ismételte magát már többedszerre, s a lány végre víztiszta szemekkel nézett rá. Letörölte az állkapcsáról a lecsordult könnycseppeket. – Nyugodj le kérlek. Ezzel nem felbosszantani akartalak.

A lány arcán ülő bosszús kifejezés tova szállt és elkeseredettség váltotta föl. Fejét megrázta annak ellenére is, hogy a fiú a homlokát az övének támasztotta, ahogy azt a meghitt pillanatokban szokta.

– Nem... Nem. Az nem lehetséges... – győzködte magát továbbra is. Adrien csókot hintett a könnyektől nedves szájára.

– Pedig igaz. Szeretlek Marinette – mondta szinte esdeklően, hogy végre elhiggye amit mond, de ő megint csak a fejét rázta.

– Nem... az nem lehetséges, hogy te belém szeress...

– Már miért ne lenne az? – kérdezte a szőke ajkait a kedvesének arcán pihentetve.

– Az... egyszerűen túl szép volna ahhoz, hogy valóság legyen – sóhajtotta Marinette lehunyt szemmel.

– Pedig elhiheted. Őrülten beléd estem – mondta Adrien s újra a szájára szorította a sajátját. Halk és gyenge tiltakozó hang sípolt föl vele szemben, de el is halt, végül mellkasán apró kezet érzett végigkúszni. A lopott csók után óvatosan váltak szét és néztek egymásra.

– Akkora lúzerek vagyunk – sóhajtotta végül Marinette, s a partnere elcsukló hangon értett egyet vele. – És mindketten... látványosan túlcsordulunk ha érzelmekről van szó. Nem lehetne.... hogy visszamásszunk az ágyba...és elspájzoljuk a dolgokat holnapra? – rebegte óvatosan, remélve, hogy gondolatai nyitott fülekre lelnek.

– Holnap is csak ugyanazt ismételgetném, amit ma. Szeretlek Marinette – morogta a szőke s csókot nyomott az ajkaira, de ismét el lett tolva a vágyott kincstől.

– De... Adrie-.

– Nem baj, ha nem szeretsz viszont. Én akkor is szeretlek. Szeretlek, szeretlek – ismételgette, mintha elment volna az esze, s újra csókot követelt.

Marinette végül megadta magát, és engedett neki, sőt visszacsókolta. Kétségbeesetten ölelte át a nyakát és kapaszkodott bele, mintha csak attól félne, hogy álmodik. A válasz sem maradt el. A szőke is heves ölelésbe vonta. Egyik karjával a derekát szorította magához, a másikkal a hátát simította végig, hogy megállapodjon a kékesfekete tincsek között.

A zöld szempár beleolvadt a kristálytiszta víz-kékbe, miközben az ágyhoz araszoltak, s azon elterülve Adrien feje lassan belesüppedt a párnába. Marinette ránehezedett, majd két oldalt a fiú dereka mellé helyezte térdeit, s röviden megcsókolta, majd kívánósan dörgölőzött hozzá.

A fiú teljesen meglepődve sóhajtott föl, de készségesen dörgölőzött vissza. A lány testének melegét tökéletesen érezte a vékony latexen keresztül is. Vágyakozva rágcsálta a szája szélét, s óvatos pillantással figyelte a partnere reakcióját arra, hogy ő újra meleg és nedves közegbe kívánkozik. Megragadta a csípőjét s már bele is csusszant a fölötte izgatottan ficergő lányba.

– Ismételd meg! – adta ki a parancsot Marinette, s arra a pillanatra megállt a csípője előre hátra csúszkáló mozgása, míg lebámult a zöld szemekbe a válaszért.

– Szeretlek – felelte a felszólított engedelmesen, mint egy kutya.

– Megint! – nyögte enyhén elemelve majd visszaeresztve a fenekét a fiúra. A szőke felszisszent s megragadta a lány csípőjét, hogy ne ismételhesse meg a vad mozdulatát.

– Basszus, szeretlek – sóhajtozta.

– Megint! – nyöszörögte, s a mozdulatai elkezdtek egy határozott ritmust követni.

– Szeretlek – morogta az alatta fekvő, amint a saját testével felvette a lovagló lány ritmikus mozgását, akinek ettől a szájába kellett harapnia, hogy ne nyögjön föl hangosan. Művelete persze sikertelen volt, s továbbra is be nem állt a szája.

– Megint... megint! – kérlelte, s alsótestét egyre durvább és kontrollálatlan mozdulatokkal lökte az erősen sóhajtozó fiúéhoz.

– Szeretlek! Szeretlek Marinette! – válaszolta neki továbbra is kitartóan.

– Gyere felülre... csináld azt, amit az előbb! – hangzott el a parancs. Adrien sebesen gurult ki a lány alól, felkapta az előbb is használt párnát és a hanyatt vágódott lány feneke alá tolta. Egyetlen pillanat alatt termett a combjai között, s már folytatták is az aktust. Marinette megelégedve nyögött föl, hogy utasításai azonnal végre lettek hajtva. A szőke gyorsabb tempóban mozgott, mint amit az imént még a lány diktált, de zokszó nem hallatszott miatta. Leleményesen hajolt előre a fehér combok között és kóstolgatta meg a puha nyakszirtjét. Marinette elképedve pillantott föl, s karjai azonnal körülölelték a fiú nyakát.

– Megint – suttogta a fülébe.

– Szeretlek – érkezett a válasz, majd elnémult egy kis időre, míg ajkaival körbejárta a lány fedetlen mellkasát.

– Mm...még... mondd még – követelte továbbra is, s körmeivel belevájt a fölötte mozgó hátába.

Adrien nem jelezte, hogy fájt volna a dolog, de mozdulatai gyorsabbá váltak.

– Annyira kibaszottul szeretlek – lihegte a kék szemekbe bámulva. A lány teljesen elvörösödött.

– M-miért mondod ezt folyton? – dadogta zavartan.

– A végtelenségig tudnám neked mondogatni, és még az sem volna elég – morogta, s megcsókolta. A lány elfogadta a mozdulatot és erősen belé csimpaszkodva elegyedett vele csókcsatába. Ezzel is mintegy érzékeltetni próbálta, hogy végre elfogadja és befogadja azt a rengeteg szerelmi vallomást, ami a szoba falain belül elhangzott. A lány türelmetlenül mozgatta az alsótestét, s a fiú értve a mozdulatot változtatott a ritmusán és annak erősségén.

Marinette belenyögött a szőke nyakába, aki végigcsókolta mindkét arcát, s a nyakát, s türelmetlenül kapta a szájába az ujjaiba markoló apró kezet is. Ezt követő csókjukba többször belekoccant a foguk is, szájuk folyton félrezökken mozgása által mindketten össze vissza nyálazták a másik arcát. Leheletük szinte forró gőzpamacsként látszott a szobában, ahogy hosszan élvezték egymás társaságát, s teljesen kifulladtak és belemelegedtek a közös mozgásba. A nyöszörgés, ami kiszaladt a lány száján, szinte pontosan megmondta Adriennek, hogy mit is kell tennie. Kezét kettejük közé vezette, s ujjaival már pontosan tudta, hol kell ingerelni a csiklónak azt a pontját, amivel nemrégiben majdnem akkora örömöt okozott az alatta vonaglónak, hogy a hetedik mennyországba repítette vele.

Marinette egy véget nem érőt sóhajtott.

– Szeretlek – morogta Adrien immár automatikusan.

– Adrien...

– Szeretlek!

– Adrien...

– Annyira szeretlek.

Hüvelykujja folyamatosan mozgott, miközben automatikusan ontotta magából a szerelmi vallomásokat. A lány élvezete hatalmasat szólt s teljesen eltörpült mellette a belsejéből sugárzó fájdalom. Adrien érezte, hogy a hüvely forrón rászorul s meg-meg rándul a farkán, közben a saját feszültsége is úgy érezte, hogy egyre a tetőpontra közeledik.

– Szeretlek – ismételte újra a belerögzült szót, s teljesen egymásba gabalyodva bonyolódtak csókolózásba. Marinette kinyitotta a száját, hogy mondjon valamit, de az orgazmusa beteljesülése teljesen megszakította benne. Végigcikázott a testén, s elfeledtette vele minden gondolatát. Teljesen beleolvadt a matracba, s erősen feszítette a testét a fiúénak, pont mint a sikátorban. Adrien felnyögött a puha és meleg test hozzá simulásától. A lány orgazmusának az utolsó hullámai segítettek neki is eljutni a szeretkezés legvégéig és sikeresen töltötte bele magjait az óvszer latex anyagába. Lihegve szívta be alsó ajkát, s legördült a lányról. Egy percig csak pihegtek, és levegő után kapkodtak s kiélvezték a boldog eufóriát, utána egyből a másik testének melegét keresve bújtak össze az ágyon. Adrien fáradtan húzta ki a lány alól a párnát, s dobta ki az óvszert a kukába. Még arra sem volt ereje, hogy csomót kössön rá, hogy a tartalma ne folyjon szét mindenfelé. Visszafelé boldogan és kimerülten esett Marinette karjai és lábai közé. A lány hümmögve borzolgatta meg a szőke tincseket, közben elégedetten zárta le szemhéját.

– Szeretlek – mormolta a fiú halkan, mielőtt mély álomba zuhant volna.

– Én is szeretlek...Adrien

*****

Remélem tetszett.

Bocsi, hogy egy napot csúsztam vele...

Biztos nem érte meg várni rá, mert kb semmi nem történt ami eddig nem volt XD

megér egy shurikent?