Marinette a kezénél fogva húzta ki Adrient a hátsóajtón át a szabadba, ahol a hűvös éjjel üdvözölte őket frissítő fuvallatával. Nevetniük kellett attól a hirtelen jött érzéstől, ami az ajtó felé lépdelve az ereikben tombolni kezdett. Az éjszaka nem volt annyira hűs abban az országban, hogy a leheletük látszódjon, ahogy felhevülten pihegtek, de a csupasz felületekre hamarost lúdbőrzést varázsolt. Adrien a kilépésük után azonnal véghezvitte a fejében megfogant pozitúrát, és a falhoz préselt lányt csókos támadás alá helyezte. Marinette pedig kezeivel közrefogta a fiú arcát, ha már a derekára kapott egy-egy szorosan ölelő kart. A lány kényelmes csókja nem volt elég Adriennek, szinte kényszerítette a sürgetően faló mozdulataival, hogy felvegye a tempót és lépést tartson vele. A fiú csókja kiéhezettebb volt mint valaha. Nem volt nehéz elhinni, hogy egy ideje már visszafogta magát, hol az álmai, hol a túlfűtött vágyai miatt. Csak ritkán eresztette el az áldozatát, azt is csak azért, hogy egy-egy pillanatra fellélegezzenek, s akkor is mély sóhajjal adta tudtára, hogy már abban a másodpercben hiányzott az érintése, az íze, a puha bőre, s már merült is vissza az élvezetbe.

Marinette-nek ezen halk nevetés szaladt ki a száján, s már cuppant is vissza az állára, arc élére, hogy éhesen falja tovább. Az ominózus nyakkendőt pedig addig húzta, míg meg nem érezte meg a bőrét a fiú mellkasához simulni.

– Már nagyon kiéhezett vagy, nemde? – ugratta egy élveteg mosollyal, amikor a szőke kapkodva végigcsókolta a nyakát, s néhol türelmetlenül szívogatta meg a puha bőrt. A válasz nem váratott magára, fogak mélyedtek a nyakába, amitől összerezzent, s teste megfeszült.

– Fogalmad sincs... hogy mennyire éhezem rád – morogta karcos hangon, s a derekánál fogva az ágyékához rántotta a humorizálni próbáló partnerét, majd tovább falta a lélegezni is alig bíró lányt.

– Adrien... basszus – nyüszített föl a falhoz préselt áldozat s beletúrt a szőke hajkoronába, ahogy máskor is tette. Adrien agyában megfordult, hogy a lány így akarja őt megölni. Mert abban biztos volt, hogy ha még egy olyan nyögést megereszt, akkor menten elveszíti a maradék józan eszét és ráveti magát. Mintha csak a gondolataiban olvasott volna, a lány kezei a hajkupacból kapkodva az ingére tapadtak, s néhány gombszakadásnyi hang elteltével, elégedetten simultak a puszta bőrre.

Adrien egy pillanatig azt hitte nem képes többé levegőhöz jutni, majd nekiesett újra a hívogatón puha nyaknak és annak környékének, végül visszatért a lány ajkaihoz is.

Egy másodpercre elveszítette a lélekjelenlétét attól, hogy a mellkasán érezte a kutató ujjakat. Most már sokkal többet akart, mint kiosonni egy partiról. Teljesen egyedül akart maradni vele, hogy levetkőztethesse s, hogy orrvérzésig kényeztethesse. Kezeivel hol a derekát, hol a csípőjét markolta meg és szorította magához, hogy minél jobban tudtára adja a szándékait. Álomfoszlányok villantak föl a szemei előtt, s szinte maga előtt látta a lányt meztelenül. Marinette hirtelen hosszan a fülébe nyögött és igyekezett minél nagyobb testfelülettel hozzásimulni.

– A-Adrien – sóhajtotta a fülébe. A fiú felmordult és egyenesen a falnak préselte őt. Felsőtestével elhajolt, hogy távolabbról megszemlélhesse őt azokkal az intenzíven izzó zöld szemekkel, amikért úgy bolondult.

– Ezt be kell fejeznünk, vagy ennek a falnak nyomva foglak megdugni – szólalt meg végül rekedtes hangon kapkodva a levegőért. Marinette háta borsódzott a szavaitól, majd a szája szélét harapdálva fúrta tekintetét a zöld szemekbe.

– Akarlak... azt akarom – susogta neki. A fiú becsukta a csodálkozástól szétnyíló ajkait, s egészen vékony vonallás préselte, ahogy próbált egyensúlyozni az önuralma végső peremén. Végül belevetette magát az őrületbe és hevesen falni kezdte a lány által harapdált puha ajkakat. Marinette halkan felsikkantott a hirtelen jött támadástól, de azonnal felvette a ritmusát amikor a lábai alá nyúlt és a talajt kirántva alóla a téglafalhoz szorította őt az ágyékával. A hosszú hamvas combok maguktól emelkedtek és ölelték körbe a fiú derekát.

Ajkuk vad és szenvedélyes táncot lejtett, harcolt, verekedett, incselkedett a másikéval, gyakorta megspékelve cuppogással, nyögéssel és szuszogással az éji nesz szimfóniát.

Marinette nekifeszítette alsó felét a vele szemben állónak, s az készségesen feszült viszont.

– Azisenit Marinette – lihegett Adrien s azonnal le is csapott a már máskor is elégedetten kínálkozó hattyúfehér nyakra, hogy hosszú és forró csókokkal hintse tele a teljes felületét. Áldozata mélyet, és hangosat sóhajtva ölelte körül a szőke nyakát, és csípőjével tovább hullámzott a fiúnak feszülve. A ruháján keresztül is érezte annak keményen meredező részét, s igyekezett minél jobban nekidörgölőzni.

– Add nekem... – könyörögte. – Tedd meg.

A fiú egy pillanatra a szájába harapott, majdnem át is harapta a vékony bőrét.

– Basszameg... – szitkozódott egyet, s felvette a lány hullámzásának ritmusát.

– Nem... te bassz meg – lehelte mocskosul a fülébe, s nyelvével körbenyalta az érzékeny hallószervet.

Ez volt az utolsó csepp.

Minden figyelmeztetés nélkül a ruháját félrerántotta az útból, hogy annyival kevesebb anyag legyen közöttük, s olyan keményen passzírozta a falnak, hogy egy halk sikkantás csusszant ki a vörösre csókolt ajkain. Mozdulatai durvává, darabossá váltak, de minden egyes lökéssel közelebb kerültek valamihez. Minden egyes durva csókkal még jobban akarták a beteljesülést. A lökésektől Marinette keskeny ujjai lecsúsztak a válláról, s Adrien bár érzékelte, nem tudott segíteni rajta, sőt kihasználta a kínálkozó alkalmat, hogy a még érintetlen részeket is végig csókolja, harapja. A mellkast, a vállakat, a szépen kidomborodó kulcscsontot.

Marinette teljesen elvörösödött s szégyenlősen vonta feljebb a szövetet, amikor észrevette, hogy a melltartója teljesen kilátszik, de mutatványával nem sokat ért. Ugyanis Adrien alányúlt s a fenekénél tartva feljebb emelte, hogy jobban hozzáférjen a lány kevésbé mellékes részeihez is. Utána a lány nehéz légzését hallva egyetlen kézzel markolt tovább a fenekét, a másikkal az immár hozzáférhetővé vált részeket vette kézbe. Elégedetten nyugtázta a cserébe kapott rövid pihegéseket.

– Ó basszus... Adrien – szuszogta és lihegte halkan a lány a falnak szorulva, ettől Adriennek eszébe jutott, hogy folytassa a csípőjével az imént egy percre abbahagyott hullámzó mozdulatot. Nagyon elégedett olt magával, mert ezzel újra elindította azokat a sóhajokat és nyögéseket, amik az előbbinél hangosabban hatoltak a fülébe, s úgy érezte, hogy sokkal jobb és élvezetesebb, mint azt álmaiban valaha is átélte.

– Még... Adrien, többet akarok – fohászkodott, amikor a fiú végigcsókolgatta a mellének azt a részét, amit épp nem tartott a kezében. A hangnemre nem tudott nem odafigyelni. Kíváncsian, félig lehunyt szemmel nézett rá, miután kissé hátrébb húzódott tőle.

– Mennyivel többet? – kérdezte. A lány felsóhajtott, mert közben Adrien továbbra is hozzá dörgölte a csípőjét.

– Ennél sokkal többet – vinnyogta. A szőke rövidet kuncogott, és gyötrően lassú csókkal hajolt vissza az ajkaira.

– Annyira gyönyörű vagy – morogta neki, miután eltávolodott tőle és végigmérte a vérvörösen rikító ábrázatát. Marinette homályosan pillantott vissza rá, de fenekével továbbra is követelte a fiú közelségét, amit két kéz hirtelen megtagadott tőle. Eltávolodott, s a tégláknak préselve kényszerítette megállásra.

– A világ minden gyönyörét neked adnám – suttogta neki karcos hangon. A lány csak pislogott, hogy feldolgozza elködösült agyával a hallottakat, majd érezte, hogy a monoton ütem lassan újra megindul s combjai között újra jólesően hozzádörgölőzik a nadrágon át is érezhető kemény dudor.

Szépen ívelt sötét szemöldökét összevonta, s lehunyt szemmel élvezte tovább a szenvedélyes ringatózást.

– Basszus...

– Néz rám! – utasította a szőke, s ő engedelmeskedett. Kék szemei homályosan csillogtak vissza fekete kócolt haja alól. Kezeit kénytelen volt a szájára szorítani, hogy a gyorsuló tempót követő nyögései ne legyenek illetlenül hangosak, de Adrien félrelökte a kezét és a száját ajánlotta tompításra. A heves csókolózásba belefeledkezve egyre nehezebben tudtak a légzésre koncentrálni. Hamarost mindketten lihegve, pihegve kapkodtak levegőért.

– Marinette... Ó basszus, Marinette – motyogta, morogta a férfihang, s újra a nyakát vette célba.

– Adrien, é-én mindjárt... elélvezek – suttogta halkan nyögdécselve. A fiú fölvonta a szemöldökét s keményen az ajkába harapott a zavarba ejtő információt hallva. Mozdulatai keményebbek, gyorsabbak lettek. Válaszképpen a lány hangosabban és hosszabban nyöszörgött a karjaiban, miközben haja egyre csapzottabban lógott a szemébe.

– Majdnem... ó-ó istenem! – nyögött egy hosszút a szőke fülébe, miközben hátát keményen a falnak feszítette. Mellkasával teljesen a fiúnak préselődött, aki egyik kezével a derekát ölelte át, s elégedetten állapította meg, hogy mennyire összeillenek. Egyik kezét még mindig a feneke alatt tartva lassan lejjebb eresztette, mert már nem bírta tovább ezt a pózt tartani. A lány forró lélegzete csiklandozta a nyakát, s a csípőjét még egyszer utoljára a lány combjai közé fúrta. Marinette még az eufória hullámain evezett éppen, ami ettől a mozdulattól még jobban szétterjedt az ereiben.

A szőke odahajolt hozzá és belecsókolt a nyakába. Végigcsókolta azokat a pontokat, amiket az este folyamán már többször érintett, majd vissza andalgott a szájához is.

Marinette mély lélegzettel fogadta a behatoló nyelvet, s még levegőért kapkodva élvezettel játszott el vele. Remegő kezeivel végigsimított a fiú fedetlen mellkasán.

Egy szót sem szóltak, amikor végre szétváltak. Adrien a lány homlokának támasztotta az övét, s egy kicsit megpihentette. A lány átölelte a nyakát, és mindketten hosszan szívták magukba az éltető oxigént. Agyukról elkezdett oszlani a vörös köd.

Most komolyan ezt művelték?

Itt?

A partiról megszökve egy sötét sikátor kellős közepén?

Amikor ezen végigrágódva tudomásul vették a helyzetet, Marinette halkan kuncogott.

– Őrültek vagyunk – motyogta, s a fiú vele nevetett.

– És ittasak – tette hozzá.

– Józanul is megtetted volna ezt? – kérdezett vissza.

– Szexelni veled? Simán. Szexelni úgy, hogy bárki megláthat? Határozottan nem.

– Szexnek számít ez egyáltalán? Én inkább valami dörgölőzésnek hívnám, boldog befejezéssel – ugratta végül. A fiú felnevetett és megnézte az időt.

– Hívnom kellene a sofőrt, hogy vigyen haza minket korábban – mondta. A lány fölvonta a szemöldökét és elmosolyodott.

– Van még mára valami programod? – kérdezte.

Adrien lenézett a lány ajkaira, s vágyakozva harapta meg a sajátját, hogy aztán elmerüljön hívogatóan a kék szemekben.

– Esetleg...

*****

bocsánat ha sok benne az elírás.

annyira unalmas volt ez a sok nyálaskodás, hogy már betegre untam magam úgy fordítottam le Xd

bocs... de ezért kénytelen leszek valamit vérrel írni ... remélem élveztétek XD

Shurikenre fel