Ugye nem felejtettük el követni a sztorit?
Hát engem?
Na és a csillag?
Na jó jó nem zaklatlak....

*****

– Ébresztő álomszuszék – suttogott Adrien fülébe Marinette. A szőke elmosolyodott, hatalmasat nyújtózott és a hátára gurult a lány ágyában. Szemei még ólmos fáradtsággal küzdöttek, ellenben a testével, amit úgy érzett, mintha puha felhőkből alkották volna. A mézédes kacagás mosolygóssá tette, s az arcán puszi is csattant. A kezébe illő puha kacsóra leheletnyi csókot hintett.

– Mennyi az idő? – kérdezte.

– Mit számít? – hangzott a felelet, s a lány lehajolt, hogy megcsókolja. Adrien lustán felmarkolta a jutalmát, majd kinyitotta a szemeit és az órára sandított. Nem állt jól a szénájuk, sőt, ami azt illeti késésben voltak.

– Basszameg, lekéssük az előadást – nyögte, és készült, hogy felkeljen, de még mielőtt kipattant volna az ágyból, Marinette fogta magát és lovagló ülésben a hasára csüccsent, ezzel teljesen megszakítva őt a terveiben. Meglepetten pillantott fel, majd elképedve vette tudomásul, hogy mit visel. A haja le volt engedve és teljesen kusza volt, és a testét krémszínű fehérnemű fedte. Nem látta tisztán de megállapította, hogy a csipkés melltartó és a francia bugyi egy virágos hímzésű selyem köntös alól villantak elő. Az öve lazán volt megkötve, így a gyakorlatilag nyitott köpenyen át simán megpillantotta a teljes testfelületét. A lány újra kacagott, s végigfuttatta ujjait a mellkasán, amit csak most vette észre, hogy semmilyen ruha nem fedett.

– M-Marinette, mi-

– Sss – tartotta a puha ujjait a fiú szája elé s ő engedelmesen elhallgatott.

– Akarlak Adrien. Nagyon régóta akarlak téged, és Fekete Macskát is. Csak rád tudok gondolni – dorombolta neki, ahogy végigsimította a nyakát. Adrien céklavörössé változott.

– Ho-honnan tudtad-

– Hát nem nyilvánvaló? A hajad, a humorod, az... alkatod. Tagadhatatlan. Annyira szeretem őt. Szeretlek Adrien.

A lágyan elhangzó vallomást hallva a szőke szinte pocsolyává olvadt s eufóriában tapicskolt örömében.

– Marinette.

– Adrien – suttogta lassan lehajolva mellé, hogy újabb csókot lophasson tőle, s a fiú kétségbeesetten kapaszkodott belé és élvezte a jutalmát. Kezével beletúrt a sötétlő hajtömegbe, ám a lány halkan nevetve térítette azokat a köpenye alá. A csomó kioldódott, s a csipkecsodával borított majdnem meztelen felsőtest előtérbe került.

– Érintsd meg Adrien! Te vagy az egyetlen, akinek kívánom az érintését – susogta vágyakozón, s egyértelműen nyomult hozzá az alsótestével. Adrien túlságosan megdöbbent ezen az egész eseményen, ahhoz hogy bármit is csináljon, a lány csípőjének automatikus átölelése pedig inkább csak reflexszerű reakció volt részéről. Marinette lehajolt hozzá és apró csókokkal vonult végig az állcsontjának vonalán, közben csípőjével is gyengéden tovább bökdöste. Adrien elképedve, sőt elvarázsolva tátotta e a száját, de kezeit fentebb csúsztatta.

– Azt ne mondd, hogy az egyetlen, amit meg akartál fogni, az a derekam volt. Én ennél sokkal többre gondoltam Adrien – búgott olyan lassú és érzékeny mély hangon, hogy a szőkének végigfutott a gerincén a hideg. További légzési zavarait a lassan lovacskázó mozdulatokat végző lány okozott neki. Fogalma sem volt mikor tűnt el a takaró kettejük közül, de most vészesen érezte a forrón vágyakozva hozzá dörzsölődő testet. Csípőjét enyhén megemelve egy érdes, vágyakozó sóhajt csalt ki a felette csücsülőből.

Adrien türelme határán egyensúlyozva csikorgatta fogait, s mikor Marinette előrehajolt, hogy a megízlelgesse a fiú puha nyakát, az végre félretette a jólneveltségét és a tenyerébe próbálta a melleit.

– Igen... ó igen. Még! – lihegte, tovább hintáztatva magát a fiú ölében aki egyre mélyebbeket sóhajtott alatta, ahogy magán érezte a meleg és puha testet.

– Marinette... ó basszus – sóhajtozta, majd hörögte, amikor a lány kissé hátrább csusszant, a már végletekig meredező férfiasságához dörgölőzve, ami alig várta, hogy kiszabaduljon az alsónadrág fogáságból. A levegő egyre forróbbnak és ritkábbnak érződött hirtelenjében. Marinette halkan nyöszörgött és egyre követelőbben csókolta a felizgatott szőkét. Nyelve türelmetlenül simogatta az övét, amire válaszul a fiú gyengéden megharapta a lány száját. A fekete hajú egy pillanatra eltávolodott, s szélesen mosolygott vissza rá.

– Tudom, hogy jobban szeretsz engem, mint Katicát – vigyorogta kegyetlenül.

Adrien szája kiszáradt, s az arcából kifutott a vér. Kissé furcsa volt hallania egy ilyen kiábrándító mondatot egy ennyire vontatott és izgató hangsúllyal megnyomva. Még ideje sem volt pislogni a hallottak után, a lány újra kezdte az előre hátra csúszkáló mozdulatot, immár az ó legvérreltelítettebb testrészén, mindezt egy aranyos, ártatlan nevetéssel megspékelve. Hátravetette a fejét s tovább nevetett azzal a már ijesztőn ártatlan, hangjával, majd hirtelen belefúrta tekintetét Adrien kerekre tágult, szikrázón zöld szemébe. Mikor a lány elfordult, arcára hirtelen olyan árnyék vetült, mint Katica álarca. Pislognia kellett ettől a látomástól, de a maszk csak alakot öltött, nem pedig eltűnt, a lány pedig folytatta a nevetést.

– M-Marinette?

– Adrien, Ó Adrien. – Hallatszott a nyögés, ami halk kiáltásba ment át. – Adrien, Adrien – s a lány hangja minden alkalommal másképp ejtette ki a nevét. Volt örömteli kiáltás, aggodalmas, s fájdalmas is. Csak folytatta, s tovább kiabálta, míg...-

– Adrien, ébredj fel!

Adrien szemei hirtelen nyíltak hatalmasra, s nem értette miért mered rá olyan élettelenül a párnája. Megállapította, hogy a hasán fekszik, szorosan öleli épp a már említett szusztalanná gyötört párnát, s a lepedő a sok rugdosódás hatására a lábára tekeredett állapotban ragaszkodott hozzá. Egy pillanattal később már azt is érezte, hogy a pizsama felsője teljesen a testére tapadt az izzadtságtól. A zavarodott szőke erősen próbálta megérteni, hogy mi folyik körülötte, amikor megérezte a vállára tett kezet. Fölnézett, s álomittasan pillantott Marinette-re, aki aggódva méregette az arcát. A lány még mindig a pizsamájában volt, ezért a pillantása az órára vándorolt. 05:09 et olvasott le róla, ezek szerint nem az ébresztő miatt áll fölötte. Az éjjeliszekrényen álló kis lámpa fel volt kapcsolva, s a lány arckifejezését látva joggal gondolta, hogy biztos megvolt rá az oka.

– Ma-marinette... mi...miért vagy ébren? – kérdezte, miután megköszörülte a torkát, mert elsőre csak rekedt nyögés szaladt ki a száján. Halk puffanással eresztette vissza magát az ágyra, mert hirtelen észre vette, hogy a felriadása óta abban a furcsa pózban feszült neki a matracnak.

– Olyan voltál, mint akinek rémálmai vannak. Aggódtam érted. – hangzott a válasz.

Szóval az egész csak álom volt. Megeresztett egy mély sóhajt, amit fogalma sem volt mióta tartott benn, s felült és idegesen futtatta végig az ujjait a haján.

– Sajnálom, hogy felébresztettelek. Rendben leszek – mondta gyorsan, hogy megnyugtassa a fölötte várakozót. Sikertelenül.

Marinette hitetlenkedve ráncolta a homlokát.

– Adrien... nyöszörögtél, meg sziszegtél, és... – egy pillanatra tétován harapott a szájába, hogy merje-e említeni, végül kinyögte. – A nevem ismételgetted... biztos, hogy jól vagy?

BASSZUS!

Adrien sápadt arcszíne hirtelen valami egészen ellentétesbe ment át.

– Ah... Te-teljesen – hebegte zavartan válaszképp.

– Emlékszel még mit álmodtál? – kérdezte kedvesen, s leült az ágy szélére.

Már, hogy a manóba ne emlékezett volna, éppen ez okozta a kusza lelki szálait.

– Ahh... hát, semmi különösről – hazudta ügyetlenül, kerülve a szemkontaktust.

– Most komolyan. Nekem elmondhatod

– Miért akarod ennyire tudni? – kérdezte makacsul a lepedőjét bámulva, s fölhúzta a térdeit.

– Mert ha rémálmod volt velem kapcsolatban, akkor szeretném ha megnyugodnál, hogy nincs semmi bajom. Nem akarom, hogy állandóan miattam kelljen aggódnod – magyarázta nyugodtan, s újra a fiú vállára tette a kezét.

Adrien halkan felsóhajtott és megsimogatta a vállán a kezet.

– Tudom, hogy rendben vagy, és én sem akarom, hogy miattam kelljen aggódnod – adott egy homályos választ a lány aggodalmára.

Marinette közelebb csusszant hozzá és a fiú arcát a két kezébe fogva kényszerítette arra, hogy a szemébe nézzen.

– Adrien! Ha kiderül, hogy hazudsz nekem, esküszöm, hogy kurvára bepipulok rád! – hangzott el a fenyegetés. A szőke a zavarán túlesve magabiztosan kacsintott egyet.

– Nem hazudok. Esküszöm – suttogta. A lány összevonta a szemöldökét, s egy percig némán vizsgálta a számára kedves arcot, mielőtt egy megadó sóhaj keretén belül egy csókot nem nyomott a szájára.

– Már azt sem tudom megmondani, hogy hazudsz-e – morogta. A fiú elnevette magát és visszahúzta, hogy újra megízlelje a száját. Lassan és vágyakozóan csókolta egészen addig, amíg simogató kezei meg nem állapodtak a lány derekán.

– Ne mondd, hogy csak a derekam akarod érinteni. Én ennél sokkal többre vágyom, Adrien.

A szőkének elkerekedtek a szemei, s ahogy felidéződött az álmában átélt jelenet, a kezeit olyan sebesen húzta vissza, mintha csak méhkasba dugta volna.

Marinette jelentőségteljes pillantást vetett rá, ahogy riadt és kerek szemekkel bámult vissza rá, még a lélegzetét is szünetre kárhoztatva. Újfent összevonta a szemöldökét és mélyet sóhajtott miközben közelebb csúszott hozzá és a szőke tökfejét a mellkasára vonta. A fiú habozott remegő kezeivel átölelni, de megtette, s elszántan próbálta összeszedni a szétpergett gondolatait. A lány nem törődve az izzadt és összetapadt hajcsomókkal, nyugtatóan borzolta meg a szőke üstökét.

– Fejezd be a félrebeszélést, és mondd el mi a baj – parancsolt rá.

– N...N-Nem akarom elmondani – mondta ki Adrien egy szuszra.

– Miért nem?

– Én csak... basszus... É-én csak nem akarom és kész. Nem szeretnélek felkúrni vele.

– Ezzel már elkéstél – mutatott rá Marinette. Mivel tudta, hogy igaza van, de a fiú még meglehetősen makacs volt a dolgot illetően.

– Majd el fogom mondani később, de most... nem akarok beszélni róla – közölte s néma duzzogásba kezdett. A lány felsóhajtott.

– Oké. Azt hiszem türelemmel kell lenem. Hogy van a szemed? – kérdezte, s megint kézbe vette az arcát, hogy megvizsgálja a zúzódást, ami az arccsontja felső részét csúfította.

– Rendben – válaszolta a szőke közömbösen.

– Szerezzünk rá egy kis jeget, meg fájdalomcsillapítót a biztonság kedvéért – javasolta a lány, s ő szeretetteljesen bólintott neki.

– Köszi Marinette... őrült vagy, ha azt gondolod, hogy megérdemellek – motyogta halkan.

– Te meg őrült vagy, ha azt gondolod, hogy nem érdemelsz meg – válaszolta neki, s megpuszilta a homlokát. Adrien fölnézett és rámosolygott.

– Hát. Azt hiszem őrült egy páros vagyunk, nemde?

*****

hibák a lenti komment mezőben jelezhetőek, minden egyébre ott a(master card...) ja a csillag gomb. :D

köszi :D

Igyekszem tartani a 48 órás frissítési időt azoknak, akiknek unalmas nyári szünete van.

 Ha ettől jó a kedved üsd a .... nem, nem  a tenyered. 

Egy csillag is megfelel :D

Yoroshiku minna <3