Marinette és Adrien mint általában, most is kéz a kézben indultak meg a medence felé. Mindketten izgatottak voltak kissé a kwamik által kapott tanácsoktól, s magától a beszélgetéstől gy általában. Ettől függetlenül elszánt arccal lépdeltek tovább. Adrien legalábbis ezt tette. Marinette még akkor is szorongott, amikor kiléptek a melengető napfényre. Letelepedtek néhány napernyő alatt és elrendezgették a dolgaikat, mielőtt a fényvédővel bekenik magukat.

Marinette félt Adrienre pillantani, amikor az levette a pólóját és az egyik nyugágyra dobta. Kicsit vonakodva csusszant ki a saját vékonyka strandruhájából s ügyelt rá, hogy csak félredobja, nehogy egy pislantásra is méltassa a szőke csupasz felsőtestét.

Eközben Adrien a szívroham ellen harcolt bőszen. Nem tanúsított nagy figyelmet az eseményeknek, így számára is váratlan volt, hogy azon kapta magát, tátott szájjal bámulja az előtte vetkőző lányt. Aranyos rózsaszín bikinit viselt, ami majdnem olyan árnyalatú volt, mint a szobája. A kétrészes dressznek vékonyka pirosas zsinórja tekerte körbe a lány mellkasát és a csípőjét. Adriennek abszolút lenyűgöző kilátása volt minderre hátulról, de amikor a lány a kezébe nyomott egy adag naptejet, hogy a lábára kezdje felkenni, idegesen csobbant vissza a valóságba. Kezeiben ott szorongatta a saját tubusát s arra összpontosított, hogy végre használnia kellene, ahogy azt eredetileg is akarta még odafent.

A kupak felcuppanó hangjára Marinette nem tudott nem hátrapillantani a válla fölött. Eme tette utólag hatalmas hibának bizonyult.

Pillantásuk egy másodpercre összefonódott, majd a lány fogta magát és Adriennel szembe fordult. Arca vöröslött a kínos gondolatoktól, s úgy érezte égeti őt a fiú pillantása. Aztán ráeszmélt, hogy nem kifejezetten a szemébe nézett. Hogy őszinte legyen magához, minden bizonnyal a fenekét bámulta. Nem hibáztathatjuk érte, mert gondolataiba mélyülve megállapította, hogy egy kifejezetten szép segget bámul éppen. Mindketten zavarral küszködve folytatták a kenegető tevékenységet, amíg az elérhetetlen felületek megállásra nem késztették őket.

Adrien idegesen nézett Marinette-re, aki szintén feszülten viszonozta a pillantást.

– Ne-em érem el a hátam. Segítenél bekenni? – csipogta halkan és akadozva, hirtelen sokkal melegebbnek érezve a hőmérsékletet, min egy perccel az érkezésük után. Adrien elmosolyodott.

– Hát hogyne, ha utána te is kisegítesz ez ügyben – javasolta halkan. A lány bólintott s szorongva próbálta a látóterén kívül tartani a meztelen mellkast. Eközben Adrien hátranyúlt a tubusáért s a tenyerén egy jókora adag krémmel lépett Marinette mögé, hogy teljesítse a kérését. Kezeit összedörzsölte, remegő kézzel érintette meg a vállait s elkezdte lassan a bőrén eloszlatni a fényvédőt.

Marinette az ajkába harapott, mikor a masszírozás megkezdődött. Érezte, ahogy az ujjak csúszkálnak a bőrén, besiklanak a melltartó pántjai alá tétován, aztán a megfeszített zsinórt elengedte, ami halk csattanással csapódott a hátának.

– Mekkora pöcs vagy! Ez nem volt szép tőled – sikkantott föl Marinette hátrafordulva, s egy metsző pillantással illetve a támadóját, aki pimaszul vigyorgott vissza rá.

– Az lehet, de vicces arcot vágtál – válaszolta nevetve. A lány fölpattant és a mögötte állót vállon bokszolta.

– Jézus, Marinette. Te szuper erős vagy – csuklott föl a szőke fájdalmasan, s közben buzgón masszírozta az ütés helyét. Közben nem felejtette el végigmustrálni a lány határozottan kisportolt alakját, különösképp a szépen domborodó kar és láb izmait. Marinette kinevette őt.

– Legalább megtanulod, hogy ne cseszegess. Gyere és fejezd be a hátam, mielőtt leégek – utasította nevetve.

Adrien jót mulatott rajta, s épp indult volna, hogy eleget tegyen a kérésének, amikor megrezzent mellette az egyik bokor.

– Ezek most szórakoznak velem? – morogta ledöbbenve.

– Hogy?

– Valami muksó bujkál a bozótban. Biztos kémkednek vagy fényképeznek – mondta halkan a lánynak, aki egy fél mozdulatot tett abba az irányba, ahová a fiú bökött a szemével, s azonnal kiszúrta a rávillanó objektívet.

– Fényképeznek. Láttam a lencsét – lehelte szerelmes tónussal.

Adrien felsóhajtott.

– Akkor azt hiszem ideje feltekerni a romantikát – morogta, s egy újabb adag krémet kezdett el kenegetni a lány háta közepén. Marinette teljesen elvörösödött az érintés másságától. Sokkal gyengédebb és simogatóbb volt hirtelen, de amitől hirtelen majdnem pocsolyává olvadt az a nyakához érő csókos száj volt. Apró pihe-gyengéd harapások, amik csak ajakkal értek a bőréhez, majd a krémes kezek borzolták föl a kedélyét, amik a csípőjére csusszantak. Marinette-nek az ajkába kellett harapnia, hogy ne nyikkanjon meg. Ezalatt a nedves nyelv végigsiklott a nyakán fölfelé, a fülcimpáján, majd apró csókokkal illette az állkapcsán feszesen húzódó bőrt.

Adrien volt aki elsőként nevetett a szituáción, mialatt kezei a lány hasára vándoroltak.

– Bocs ha próbálok piszkosul flörtölni – suttogta a partnere fülébe. Forró lélegzetétől végigborsódzott a lány háta.

– S-semmi gond, de... kérlek óvatosan csókolgasd a nyakamat – felelte kínosan dadogva az idegességtől. Nevetséges, hogy mennyire felborzolta a kedélyeit... s mennyire kínos volt egyszerre az a mozdulat.

– Ó, erre gondolsz? – kérdezett vissza a szőke, s lehajolt, hogy az előbbi apró harapásfélékkel rajzolja körbe a hófehér bőr alatt húzódó kulcscsontot, majd újra az állához hajoljon.

– Igen...Na-agyon felhúz, szóval n-ne nagyon csináld – könyörgött neki rekedtes hangon, közben kezeit keresztbe fonta a mellei előtt, hogy elfedje az érzékeny területet. Adrien gonosz kuncogást hallatva átvonult a másik oldalára, hogy azon az oldalon is körbekóstolgassa a lány nyakának finom vonulatát.

– hmm. Miért ne? Szóval ez felhúz? – folytatta incselkedve és végignyaldosta a nyakát. Marinette általában meg tudta mondani mikor viccel és mikor nem, de most határozottan azt kellett gondolnia, hogy szándékosan játszadozik vele, csak azt nem tudta, hogy miért. Az érzés teljesen megőrjítette.

– Igen. Nedvesebb leszek tőle, mint az a rohadt medence – csattant fel, amitől végre Adrien ijedten megdermedt. Arcát elöntötte a pír s tágra nyílt szemmel meredt rá, mikor végre megértette, hogy Marinette nem viccelt, vagy szerepet játszott. Valóban felizgatta vele, s maga sem értette, hogy miért hangzik ez számára annyira hízelgően. Miután felolvadt a megfagyott állapotból lassan elvette a kezét a lányról, s a nyakától is eltávolodott.

– Bo-bocsánat, nem így akartam... – motyogta majd elakadt a szava. Marinette túlságosan zavarban volt ahhoz, hogy szembe forduljon vele, s ránézzen, szóval csak biccentett egyet, hogy megérti a dolgot. Mikor végre lenyugodott és összeszedte magát, hogy a fiú felé forduljon, az arca még mindig lángolt, s a hevesen csókolt terület is kivörösödött rajta. Most így meglehetősen szembetűnő volt, hogy milyen hatással volt rá a kis akciója.

– Csak légy óvatos! – ismételte, mielőtt megragadta a naptejet, odaadta neki s újra hátat fordított neki.

Miután felkenték a kennivalót, egyenesen a medencébe mentek. Miután végre sikeresen túltették magukat Adrien elkalandozott ajkán, a kapcsolatuk visszazökkent a megszokott színpadias stílusba. Csobbantak, pancsoltak, egymást nyomták a víz alá. Egyszerre volt gyerekes, és mókás és valami egészen új élmény Adrien számára. Eddig az alkalomig nemigen tartózkodott a szállodák medencéje mellett. Eleinte eltöltött mellette egy max két órát, de hamar unalmas volt magában. Ha volt is társasága, az flörtölő lányokból állt, akik kitüntető figyelme nem kifejezetten neki, mint inkább a státuszának szólt. Ezért inkább elkerülte ezeket a kényelmetlen szituációkat, s leszokott a medence látogatásról. A másik oka az volt, hogy nem mehetett be a vízbe. A délutánok sokszor fotózást tartogattak számára, s a medence víz klórtartalma kihatott a hajára, és a fodrászok a falra tudtak mászni tőle. Inkább nem kockáztatta meg, hogy még egy hajszobrász kiboruljon a környezetében s végig kelljen hallgatnia. Az egeknek hála, erre a napra semmi nem volt betervezve. A ritka alkalmak egyike, amikor teljesen szabad, de rájött, hogy az apjának nincs semmilyen média terve erre a napra. Se fotózás, se interjú, se egyéb. Ez persze csak amiatt volt, mert abban reménykedett, hogy a fiatalok majd bevonzzák a kíváncsi firkászokat a szabadidős tevékenységükkel. A terv bejött. Már nem csak a bozótban kuporgó zugfotóst szórták ki, hanem beazonosítottak pár ismeretlen árnyat néhány a medencére néző ablak mögött, s egy-egy balkonon is kempelt olyan alak, akinek a feneke odaragadt a székéhez s lefelé bámult a pancsoló párra. Már csak arra volt kíváncsi mire fel ez a fene nagy érdeklődés.

– Megvagy! – csapott vizet a lány Adrien arcába, aki megvadulva köpdöste szanaszét a vegyszerrel kezelt vizet a szájából.

– Ezt még megbánod – vigyorodott el gonosz tekintettel fürkészve az áldozatát.

– Tényleg? Kényszeríts! – kiáltotta vissza merészen s elugrott mellőle. A fiú sebesen vetődött utána, s karolta át szorosan a karcsú derekát. Próbálta messzire űzni az összes perverz gondolatát, amikor a mellkasának feszülő majdhogynem meztelen test a víz alatt hozzá préselődött a szabadulni vágyás közepette, végül megtalálta a legérzékenyebb pontjait egy kiadós csiklandozáshoz.

Marinette sikoltozott, rúgkapált, vergődött végül könyörgőre fogta.

– Elég! Elég! Kérlek állj le! – fohászkodott a nevetéstől fulladozva.

– Csak ha megbánod amit tettél! – válaszolta kegyetlenül a csapdosó és fröcskölő lánynak.

– Oké, oké, megbántam – lihegett és csuklott levegő után egyszerre. S a kezek leálltak. Ellenben a fiú előrehajolt és megpihent a száján. Marinette meglepődve rándult össze, hevesen elpirult, majd pislogott párat.

– Most mi van? Rosszat tettem? – kérdezte fáradtan nyögve.

– Ne-em, nem, csak... nem is tudom. Általában rá vagyok készülve arra, hogy megcsókolsz, és ez hirtelen jött – vallotta be. A szőke összevonta a szemöldökét. Igazat kellett adnia neki.

– Én még nem is gondolkoztam ezen – felelte.

– Lehet, hogy azért, mert ha megnézzük a képeinket mindegyiken csókolózunk. Pedig valójában azért csókolózunk mert éppen képeket készítenek rólunk. Nem túlozzuk el egy kicsit? Nem tűnik soknak? – kérdezte tétován, bár csak amiatt terelte el a beszélgetést, hogy ne kelljen az előző csók kimenetelére visszaemlékeznie, amikor is Adrien csókja és kezei hihetetlenül felkavarták benne az érzelmeket. Adrien ellenben kétségbeesetten próbálta félredobni a rikoltozó- szirénázó belső hangját, szóval csak helyeslően bólogatott a lány kérdésére.

– Hát igen. Talán kissé visszafoghatnánk magunkat....

– Ja.

*****

Csak sikerült kiizzadnom a fejezetet. Kissé lekésve róla, hogy ismét duettben toljam :D

néha én s depressziózhatok kicsit.

na szerintetek mi lesz a vége ennek a fene nagy visszafogásnak? Előre röhögök. :3