csak mert az S op volt a kedvencem😁

Úgy érzem gyümölcsöző nyaratok lesz, ha HNori1 val ilyen etetőversenyt rendezünk :D persze nem látok panaszt semerre  XD  Halkan merem súgni, hogy közben a háttérben egy lebukás fejezet is várható ♪

*****

Adrien türelmetlenül felszusszant, miközben többedszerre igazgatta meg a csokornyakkendőjét a tükörben. Nem számít hányszor mozgatta meg, az minden alkalommal ferde volt, s a szmokingja is tutira kapott egy extra adag keményítőt, mert soha nem érezte még ilyen kényelmetlennek az anyagát. Gyűlölte az ilyen flancos vacsorás esteket emiatt az átok ruházat miatt, de tudta, hogy nem úszhatja meg a dolgot, szóval tűrt. A morranás, ami kiszökött a száján, felért egy halálhörgéssel, mivel már ötödjére kötötte újra a fránya kiegészítőt. Naná, hogy ezúttal sem úgy állt, ahogy kellett volna. Mégis csak meg kellett volna maradnia a harmadszorra összeszerencsétlenkedett verziónál. Frusztrációját (és nyakkendővel történő öngyilkossági kísérletét)a fürdőszoba ajtó halk koppanása szakította félbe, amin rögtön az elhaló kopogás után, Marinette kíváncsi arca kukkantott be. A sminkje már elkészült, s haja is félig kunkorin tekergőzött.

– Segíthetek? – kérdezte. Adrien alig mert hinni a szerencséjének, de azért észbe kapott és lassan bólintott.

– Életmentő vagy – nyüszítette. A lány beljebb tessékelte magát, de nem állta meg nevetés nélkül. Adrien mélyen elpirult, amikor fölfogta, hogy az előtte eltipegő lány csak egy törölközőt visel magán. Szemeit alig bírta levenni a csupaszon gömbölyödő válláról.

– Nekem még eltart egy ideig. Becsavarom a hajam többi részét, kontyba tűzöm, a ruha, a cipő, a kiegészítő és ... ah, miért ilyen kemény a trend? – nyögte. Partnere együtt érzően szemen röhögte, miközben igyekezett megőrizni a lány privát szféráját és próbált, nem hozzáérni. Marinette vett egy mély lélegzetet, mikor meghallotta a fiú halk kacagását.

– Biztosan remekül fogsz kinézni. A világért sem akartalak megzavarni – válaszolta mentegetőzésként.

– Miután elhangzott legalább öt „basszameg" és cirka tíz bosszús horkanás, az ösztönöm azt súgta, hogy talááán bosszankodsz valamin – húzta meg a feltételezés szavait, s úgy tett mint aki távozni készül.

– A csokornyakkendő soha nem volt az erős oldalam. Normál nyakkendőn akár tizenkét különféle csomót megkötök, de ettől a falra mászok. Esküszöm vakaróznom kell tőle – vallotta a szőke az őrület közeli élmény hatása alatt.

– Nos, akkor nagyon szerencsésnek mondhatod magad, hogy apu odavan a csokornyakkendőkért és megtanította nekem, hogyan kell megkötni különleges alkalomra – válaszolta, s megpaskolta a pillanatok alatt elkészült csomót az orra előtt.

– Kész – jelentette be. A fiú a tükör felé fordult, és szélesen elvigyorodott.

– Most sokkal jobban néz ki. Köszi Marinette – mondta hálásan villogó szemmel.

– Semmiség. Most már mehetek készülődni. Igyekszem gyors lenni. – S már ki is hussant a fürdőből. Adrien helyeslőn bólogatott, s visszafordult a tükörhöz, hogy végigmérje az ott forgolódó alakot. Kicsit megborzolta a haját, majd visszazárta a tégelyt, s lemosta a kezéről a hajzselét. Ezzel elkészültnek tekintette magát, és elhagyta a fürdőt, hogy ezután meredten bámulja a másik szobát, hogy Marinette is elkészüljön. Várakozás közben leült a két ágy egyikére, s izgatottan várta a végeredményt. Szerette volna magát türelmesnek gondolni, de nemigen jött össze neki a dolog. Percek sem teltek el, mire a térdét csapkodta idegességében. A lány elég határozatlannak látszott, mikor a terveiről beszélt, s ez nem hagyta nyugodni. Továbbra is feszülten tapsikolt a térdén, hogy felgyorsítsa vele az idő múlását. Hallotta ahogy a lány duruzsolva dúdolásszik, s próbálta is követni a dallamot, de nem sikerült. Jagged Stone valamelyik népszerű dala volt, de annyira nem mélyedt bele, hogy a címén merengjen.

Végül a türelme vesztette el a csatát. Képtelen volt tovább ücsörögni, tudnia kellett, hogy hol tart. Óvatosan osont az ajtóhoz, ami mögött a lány lapult. Valójában az ajtó nyitva volt, neki csak egy picit tolnia kellett rajta, hogy beleshessen rajta. Marinette már elkészült a hajának a feltűzésével, s hirtelen mozdulattal kioldotta a törölközőjét és a kád peremre dobta. Adrien gyorsan hátralépett, s elkerekedett pillantását a padlóra tapasztotta. Szent szar! Majdnem meglátta Marinette-et meztelenül. Várt egy kicsit, amíg meg nem hallotta a szövet jellegzetes susogását, s egy mély sóhaj után megkísérelt még egy futó pillantást vetni a készülődőre. Marinette éppen az ujjatlan ruhája szegélyét igazgatta, majd ujjait végigfuttatta a virág alakú szoknyarészén. A finom vonású ruha a combja közepéig ért, s a mellkasán kezdődött egy édes szív alakú kivágással. Az anyag elegáns szaténnak látszott, de az alsó szegélyét egy réteg csipkézett tüll tette gyermekien ártatlanná. A tüllnek hála az alsó rész kicsit tütüssé dagadt, de csak a maga szemgyönyörködtető módján. A végeredmény finom és aranyos volt. Sőt elragadó. Marinette erre egy pasztellrózsaszín kardigánt húzott, s egyszerű gyöngy nyakláncot illesztett a nyakára. A hájba is néhány gyöngy hajtű került, hogy kiegészítse a látványt. Lenyűgözően nézett ki ahogy végigmérte magát a tükörben. Adrien nem realizálta, hogy ki fog jönni, így amikor a lány egy hirtelen mozdulattal kinyitotta az ajtót, az ott ácsorgó mellkasának ütközött. Tágra nyílt szemmel nézett föl a megmerevedett kukkolóra, s a másodperc töredéke alatt mérte föl, hogy a srác őt nézte a tükörben. Adrien hirtelen elpirult a tettenérés miatt.

– Adrie-

– Nem láttam semmit! – sietett előre leszögezni. – Vagyis nem láttalak meztelenül! Nem sokon múlott, de nem! Sajnálom Marinette, csak kíváncsi voltam, mert szuper bizonytalannak látszottál, mikor arról beszéltünk mit fogsz viselni. Ez bosszantott egész délután, mert igazán érdekel, hogy mit tervezel, mert mindig olyan jól mutatsz. Sajnálom – hadarta egy szuszra zavartan. Marinette is elpirult, de ő szótlanul hallgatta a mentegetőzést. Adrien azon volt, hogy folytatja, amikor a lány lassan elmosolyodott és rá nevetett.

– Ó Adrien! Te... te annyira komolyan tudsz kínlódni – nevette ki tapintatosan, amitől a szőke csak még mélyebben elvörösödött, s idegesen vakargatta meg a tarkóját.

– Ah...én, öm. Sajnálom? – nyüszített, s az újabb nevetésre komolyan elkezdett duzzogni.

– Ajj. Ne kezdj mérgelődni! Most olyan vagy, mint egy morcos kiscica – ugratta, s próbálta elérni, hogy a durcás ajakbiggyesztésből mosolyt varázsoljon.

– Rendben, de ezt nem fogod az orrom alá dörgölni – egyezkedett a szőke, s megpróbált mosolyt erőltetni magára.

– Hogy úgy kukkoltál, mint valami kíváncsi macska? – kérdezte, amitől azonnal összeráncolódott a fiú homloka.

– Állj le! Amúgy is mennünk kell.

– Ahogy óhajtod, kandúraság.

Marinette ruhája végül sikert aratott a partin, s az is kiderült, hogy a Madridi paparazzik mérföldekkel vérszomjasabbak, Párizsi társaiknál. Adrien szerint ez csak amiatt van, mert mindketten új arcok a városban, míg otthon közismertek voltak és mindennaposak. Ez persze nem volt vigasz Marinette-nek, aki nem értette mi abban a pláne, hogy ezer és ezer képet lőnek el róluk, ahogy kéz a kézben elsétálnak az autótól a bejáratig. Adrien arcán egy elégedett vigyor terült el miközben tenyeréből elengedte a lány kezét, hogy instant átcsusszanthassa annak a derekára. Marinette pedig igyekezte megőrizni a hidegvérét, mikor észrevette, hogy hőn szeretett partnerével lépdelt a házigazda, Alsatsar felé.

– Nagyon körültekintőnek kell lenned a fickóval. Különösen, ha az apám is jelen van – figyelmeztette előrelátóan a lányt a sokat megélt tinibálvány, miközben lassú léptekkel haladtak át a bejáraton, ahol az ebédlő felé irányították őket. Ki nem mondott kérdésére halkan, udvariasan magára öltött mosollyal folytatta a felvilágosítást. – Ők sokkal inkább vetélytársak, mint barátok. Kiélezett versengést folytatnak egymással, különösen Belgiumban, s ebből kifolyólag minden alkalmat megragadnak, hogy egyfajta kimért, a társaságnak macska egér játéknak látszó módon kerülgessék egymást. Egyébként szeretnek egymással társulni, kivéve a Kínai, Quebeci és Belgiumi kifutót – hallatszott a hosszú magyarázat. Közben egy pillanatra sem felejtette el az udvarias mosolyát rávillantani az itt-ott ácsorgó régi ismerősökre, s néha egy biccentést is megeresztett üdvözlés gyanánt.

– Ah.

– Bizonyosak vagyunk benne, hogy Alsatsar felfigyelt rád. Ő nagyon szereti ... nos... gyűjteni a kreatív fiatal tehetségeket vállalatához.

Marinette szemei elkerekedtek a beszámoló végére. Egészséges önértékeléssel rendelkezett, s nem képzelt magáról többet, mint ami. Ezért kicsit furcsán érintették a hallottak, kiváltképp, hogy rajongott tervezője érdeklődést mutat iránta. Ő iránta. Marinette iránt.

– Micsoda? Ez őrület – szűrte a fogai között a szavakat, amire Adrien akaratlanul is felnevetett.

– Nem igazán. Naprakész a francia magazinokból, ezért arra is figyelmeztetni akarlak, hogy ha felajánlana neked egy gyakornoki állást a cégénél az apám jelenlétében, azt nem fogja annyiban hagyni. Ez a versengésük miatt van. Azt pletykálják, hogy már szabaddá tett neked egy helyet a csapatában, de apám is arra készül, hogy ajánlatot tegyen neked.

Az elhangzottaktól úgy tűnt Marinette jobblétre szenderült, s földi porhüvelyébe egy hal költözött be, ugyanis a kikerekedett szemei és a némán tátogó szája erre engedett következtetni.

– Marinette Dupain-Cheng! – kiáltotta erős akcentussal egy karcos hangú férfi. Marinette alaposan megnézte magának a feléjük közeledő hátrafésült fekete hajú, középbarna bőrű férfit, akit első megítélésre egész jóképűnek nevezett volna. Ajkán irracionálisan széles mosoly húzódott, keskeny bajusza alatt, s egy egész kölni aurát növesztett maga köré. Rózsaszín fehér csíkos inget viselt, aminek a felső három gombját lazán kigombolta, s ehhez krém-kheki nadrágot párosított. Babakék sállal és szürke kalappal tetézte meg a kiegészítőként választott darabokat. Húsos, tömör ujjaival megragadta a meglepetten pislogó Marinette kezét, s leheletnyi csókkal illette a külső felét.

– Már annyit hallottam magácskáról, és engedje meg, hogy megjegyezzem, a hírek nem fedik a valóságot – vigyorodott el olyan szélesen, hogy az aranyfoga is elővillant az ajkai mögül.

– Ah, köszönöm – dadogta a bóknak szánt bemutatkozó szövegre a letámadott leányzó. Azonnal felismerte az őket lehengerelő férfit, de még mindig időre volt szüksége, hogy felfogja a hallottakat.

– Bocsássa meg durvaságom, s engedje, hogy bemutatkozzam. Én.-

– Alsatsar – hallatszott hűvösen Gabriel hangja, amire mindhárman az épp hozzájuk lépő magas férfira pillantottak. Az idősebb Agreste a mellkasán keresztbefonta a karját, s ajkán hamis mosollyal méregette őket. Alsatsar visszamosolygott. Valóban olyan hatást keltettek, mintha két állat kerülgetné egymást.

– Rég láttalak, Agreste!

*****

asszem az előző fejezetben végig elírtam a pacák nevét. Megyek korrigálok

🎵🎵🎶🎶✨