Adrien aggódott Marinette miatt. Ugyanúgy aggódott érte, mint ahogy a lány is aggódott Adrienért. A szőke félt tőle, hogy vajon még hány ilyen támadás fogja érni a barátnőjét. Hány ember fog még kétségbeesésében átváltozni, és rájuk támadni? Ez a félelem abszolút nem volt irracionális, hiszen már meg is történt. A lány nem volt a toronyban, amikor visszament érte, s nem volt a torony környékén sem. Kereste őt a szobájában is, de ott sem volt. Chloe újabb átváltozása teljesen lesokkolta őt és ráébresztette arra, hogy Halálfej mennyire könnyen manipulálhatja azokat az embereket, akik szívében féltékenység gyulladt a kapcsolatuk láttán. Annak ellenére, hogy nem akart aggódni érte, teljesen kiverte a víz attól, hogy a lány nem volt a szobájában. Nem tudott nem gondolni rá, nem aggódni miatta egész álló éjjel. Túlságosan is aggódott érte, még a szemeit sem bírta lehunyni a rátörő gondolatoktól.

Katicabogár a távolodó lepkét bámulta, majd segített Chloenak hazajutni, még azelőtt, hogy az ideje lejárt volna, és visszaváltozott volna. Természetesen nem sikerült hazaérnie és a talizmánja öt legfeljebb hat háztömbnyire az otthonától, az utca kellős közepén végleg lemerült. Egy jó órába telt hazajutnia, így esett, hogy éjjel egy után zuhant hullafáradtan az ágyára. A lakásba lábujjhegyen lopakodott be, hogy fel ne zavarja a szüleit, s arra sem volt már ereje, hogy pizsamára váltson. Tikky hasonlóan kimerülten merült álomba a kis-táska mélyén.

Amikor újra eszméletüknél voltak, az ébresztőóra sípolása visszhangzott a szobában, kegyetlen éllel. Marinette nyögve csapott rá egyet, hogy elhallgasson, s magára húzta a puha, meleg takaróját. Nyugalmukat másodjára Sabine zavarta meg azzal a hírrel, hogy az iskola már egy órája elkezdődött. Abban a pillanatban kipattant az ágyból, realizálta, hogy felöltözve aludt el, s minden teketória nélkül a hátára csapta a táskáját és már futott is az iskola felé. A reggeli gondolata csak átfutott az agyán, de már csak akkor, amikor lihegve belépett az osztályterembe. Meglepődve állapította meg, hogy mindenki milyen könnyed és mosolygós arccal üdvözli őt.

– Marinette! Egyben vagy! – kiáltotta Alya és megkönnyebbülten omlott a nyakába, hogy szorosan megölelje a kissé még kómás leányzót.

– Aaa... i-igen? – nyögdécselte a szorongatott.

– Mindannyian láttuk, hogy mi történt tegnap este. Kint volt Alya blogján – mondta Nino és sebtében csatlakozott az Alya -féle öl(el)éshez.

– Láttátok? – rezzent össze Marinette ijedten.

– Valójában a videó megszakadt ott, amikor a toronyban voltatok-

– Behalt az aksi – főzte hozzá a barátnője sírós hangon.

– Aztán már csak távoli felvételek vannak arról, amikor Macska harcol – fejezte be Max a magyarázatot.

– Ó, hogy az – sóhajtott megkönnyebbülve a fekete-hajú lány.

– Hogy jutottál le?

– Ahhoz volt köze, ahogy békává változtál?

– Fekete Macska megcsókolt, hogy visszaváltozz?

– Láttad Katicabogarat?

A kérdések gyorsabban záporoztak felé, mint ahogy azokra válaszolni tudott. A feje zsibongott, ahogy egyre többen tömörültek köré. Úgy érezte, menten elsírja magát, de hirtelen az osztálytársai utat nyitottak, s Adrien állt előtte. Színtiszta aggodalom és ijedtség ült az arcán, ahogy végigmérte a lányt. Marinette is ijedten pislogott rá, hiszen tegnap óta nem beszéltek egymással, s a fiú minden bizonnyal betegre aggódta magát miatta. Próbálta összeszedni magát és kinyögni valamit, de amikor kinyitotta a száját, egy megkönnyebbülten sóhajtó szőkeség ölelte magához szorosan, s ő csak állt és meglepetten tátotta a száját. Nem valami érzelmes és nyálas ölelést kapott, hanem egy igazi csontroppantóan heves természetűt, amitől levegőhöz is csak dadogva jutott, s lábujjhegyre kellett állnia, hogy talajt érhessen. Ekkor kapott egy heves puszit az arcára, amitől a bőre halványan kipirosodott. Marinette gyengéden ölelte vissza Adrient, s ujjait játékosan fúrta bele a szőke tincsekbe. A fiú egy utolsót szorított rajta mielőtt a talajra eresztette s eszelős tekintetet villantott rá.

– Halálra ijesztettél. Miért nem vetted föl a telefont?

– Lemerült, é-és mikor hazaértem már nem volt erőm, hogy töltőre tegyem – válaszolta a lány bűntudattal telve.

– Hogy jutottál le a toronyból? Hiszen egészen a tetején voltál.

– Macska visszajött, és segített lejutnom – hazudta. Adriennek azonnal feltűnt, de nem akart most ebből vitát kerekíteni, így úgy tett, mintha elfogadta volna a válaszát.

– Majd emlékeztess rá, hogy mondjak neki köszönetet, mert a szívroham kerülgetett egész idő alatt – zárta le végül a beszélgetést, s egy újabb, immár sokkal gyengédebb ölelésbe zárta a lányt. Az osztálytársak visszatértek a helyükre, mert a tanáruk egyre türelmetlenebbül álldogált felettük.

– Igen, igen, mindannyian örülünk, hogy Marinette épségben megúszta. Leülnétek ti is? – nógatta a fiatalokat. Adrien eleresztette agyongyömöszölt áldozatát, s mindketten a helyükre siettek.

A szőke ezek után már nem tudott mit mondani, ellentétben Ninoval.

– Hé haver, mi volt ez az egész? – suttogta oda a padtársának. Adrien a homlokát ráncolta.

– Micsoda?

– Hát ez az egész, Marinette-el. Teljesen úgy néztetek ki, mint akik egymásra találtak.

– Ühüm – válaszolta modellpalánta félvállról, oda sem figyelve a barátja szavaira.

– De most komolyan! Te tényleg nem vagy belezúgva Marinette-be? Mármint úgy igazából, ugye érted? – folytatta izgatottan, oda sem figyelve a szőke passzivitására. Adrien kénytelen volt hosszan a barátjára bámulni, de nem vette a lapot.

– Ő még mindig csak egy barát. Színészkedés ide vagy oda, őszintén aggódtam érte. Te nem? Alya nem? Csak mert nem ugyanazt érzem, amit te, még nem vagyok teljesen érzéketlen iránta – felelte, amire Nino csak értetlen pislogással válaszolt.

– Nyugi van öcsém, Én csak.-

– Kérlek ne most! Nincs kedvem beszélgetni. Még nem tettem túl magam az idegeskedésen – motyogta a szőke idegesen. Nino felsóhajtott és együtt érzően bólogatott.

– Bocs Tesó.

Adrien egész ebédszünetben Marinette-en csüngött. A kicsengőtől egészen az asztalukhoz visszatértéig egy pillanatra sem tágított mellőle. Hol csak a kezét fogta, hol a derekát ölelte, de mindig karnyújtásnyi távolságban volt. Marinette bűntudattal telt el a gondolattól, hogy Adrien ennyire aggódott miatt, de valahol kellemesen melengette is egyben a mellkasát. Hamis kapcsolat ide vagy oda, ők még mindig közeli barátok voltak, bár néha úgy tűnt nagyon odavannak egymásért. A lány folyamatosan próbálta megnyugtatni az aggodalmas partnerét, de mindhiába, mert Adrien egyszerűen állandóan a közelében akart lenni. A szőke tudta, hogy ideje volna megnyugodnia, de nem sikerült neki, amikor arra gondolt, hogy újabb számára fontos embert veszíthet el. Ennek oka részben az anyukája titokzatos eltűnése volt, de ez elég is volt ahhoz, hogy féljen az újra elhagyástól. Nem a szó szerinti elhagyástól, épp csak... fogalma sem volt mit is gondoljon a tegnap éjjelről.

– Hé – szólt hozzá a lány. Adrien észbe kapva emelte föl a fejét és nézett a kérdezője szemébe. – Jól érzed magad?

A szőke lassan megcsóválta a fejét.

– Marinette én komolyan megijedtem Aludni sem tudtam emiatt. Ez az egész randizgatást félretéve – sóhatásnyi szünetet tartott. – T-te a-annyira sokat jelentesz nekem. Én csak nem tudnám elfogadni, hogy így veszítselek el.

A fiú vallomásától Marinette mélyen elpirult. Ez teljesen úgy hangzott, mint valami vallomás.

– Őszintén segítettél nekem és nem csak ebben az egész sajtó szarságban. Még sosem voltam ennyire nyugodt mint, amikor melletted vagyok. Te pedig csak rám gondolsz, és rajtam akarsz segíteni, és ez. – újabb sóhaj szakította meg a mondanivalóját, s csak nézte a rátapadó kék szempárt. Marinette fülig vörösödve hallgatta, s szorosan ölelte át a fiú nyakát. Gyengéden megdörzsölgette, s barátságosan meg veregette a széles hátat, mire a szőke visszaölelte.

– Soha nem volt jobb barátom nálad – morogta halkan a lány fülébe. Ez a kijelentés mindkettejüket egyszerre tette boldoggá és szorította marokra a szívüket. Marinette sajgó szívvel tette félre (megint) a saját érzéseit és egy támogató öleléssel viszonozta a fiú vallomását.

– jobb, mint Nino? – kérdezte végül viccelődve.

– Ugyan. Tud róla, hogy mi csak a látszat kedvéért járunk, mégis megijedek tőle, ahogy bámul rám és állandóan kérdezget nem-e valódi ez az egész – nyögte ki őszintén. Kiváltva ezzel a lány jókedvét.

– Ez komoly? Pedig nem olyan típusnak tűnik. Inkább úgy hangzik, mintha Alya-ról beszélnél.

– Tényleg? – lepődött meg a szőke egy pillanatra.

– Nem, dehogyis. Ő nemigen foglalkozik ezzel, amíg én fel nem hozom a témát. Én meg max. akkor hozom fel, ha a tereinket emlegetem, vagy valamelyik poénos beszélgetésünket említem meg.

Vallotta Marinette őszintén, s tűnődve nézett a távolba. Alya nem szokta ugratni azért, mert elvállalta ezt az egészet Adriennel. Alya tudta, hogy ő tényleg szerelmes a szőkébe, s próbált a témázással nem fájdalmat okozni barátnőjének, hogy kapcsolatuk csupán a közönségnek szóló, nem valódi.

– Mázlid van vele. Nem cserélünk legjobb barit? Légyszi! – könyörgött a szőke pajkosan, s a lány halkan kinevette őt ezért.

– Van valahol zugfirkász? – kérdezte Marinette negédes mosollyal, mire Adrien látványosan fölnevetett és észrevétlenül körülkémlelt. Szinte azonnal kiszúrt egy gyanús alakot túl méretezett bajusszal, s egy nőt, aki feltűnően emelte maga elé a magazinját, amin két lyuk meredezett feléjük árulkodóan.

– Kettő – válaszolta a szőke viszonozva az előbbi mosolyt.

– Színpadra? – kérdezett vissza enyelegve a fekete hajú, s karjai fölkígyóztak a fiú nyakába.

– Színpadra – mormolta amaz halkan, s kábán lehajolt, hogy birtokba vegye az egyébként is vágyott eperízű ajkakat.

*****

Ezzel meg is volnék :3

Mindig nyávogok, hogy úgy olvasnék egy igazán jót, de nem találok(vagyis nemigen). Nagyon sokan vagy nem tudják megfogalmazni a bennük érlelődő egyébként jó történetet, vagy semmitmondó ezredik a sztori, vagy a bemutatóban már elpuffogtat olyan hibákat, amik elveszik a kedvet az élettől is, nem csak az olvasástól.

Néhányan nagyon ígéretesek vagytok, s ezt szoktam is mondani. Fölöslegesen nem nyálaskodok, mert a nyál elfojthatja a fejlődni vágyást - egyem a kis zuzátokat :D

DE

Most büszkén prezentálok egy olyan embert, akinél végre érzem, hogy nagyon nagyon várom a következő részt, és emlékeztető nélkül is visszajárok rá, mint valami kis dögkeselyű, hogy van e valami :D

HNori1 ez te vagy.