– Hogy mit? – Bámult föl Adrien kifejezéstelenül az apjára. A gabonapehellyel teli kanál félúton megállt a nyitott szája felé menet, miközben szemei majd leragadtak a kialvatlan éjszaka után. Apja higgadtan - mint általában – nagyot sóhajtott és visszatolta szemüvegét az orrnyergére.

– Mint mondtam, ideje volna, hogy felmutass egy barátnőt – ismételte meg a félperccel ezelőtti bejelentését olyan hidegvérrel, mintha csak a pontos időt közölte volna az asztalnál ülő fiával. Adrien pislogott, majd visszaeresztette a kanalát a müzlis tányérjába.

Valóban azt mondta az apja, amit hallani vélt? Nagyon magányosnak tűnhet, ha azt már ő is érzékelte.

– Hát. Nem is tudom. Épp senki nincs a láthatáron – hazudta. Naná hogy Katica pasija volna már legalább ezer éve, ha az végre beadná neki a derekát. Sajnálatosmód azonban ez mostanában nincs kilátásban.

– Nos az van, hogy volt néhány megbeszélésem a képviselőivel azoknak a magazinoknak, akiknél rendszeresen megjelennek a fotóid. Sajnos megjegyezték, hogy hiányolják az egyéb médiatevékenységeidet – közölte Gabriel színtelen hangon.

Na! kibújt a szög a zsákból.

Nem a magánya volt ennyire feltűnő, hanem a nyilvános szereplése. Vagyis jelen esetben annak a hiánya. Adrien nagy sóhajjal fordult vissza a reggelijéhez.

– Majd jelentkezem önkéntesnek valamelyik menhelyre, vagy ilyesmi – motyogta az orra alatt, s ráharapott egy újabb adag ropogós sziromra. (itt kénytelen vagyok bevágni, hogy értsük. Erről a színes cukorkás mályvacukros borzalombombáról van szó. Találóan Lucky Charm névre hallgat :D )

– Adrien ez annyira egészségtelen. Miért ragaszkodsz ahhoz, hogy ilyen amerikai szemetet egyél? – kérdőjelezte meg hirtelen a reggeli minőségét az aggódó szülő.

– Kérlek – nyögte a fiatal szervezet inkább vádlón, mintsem kérlelőn. – Legalább ezt az egy aspektusát hagy élvezzem az életemnek. – Szája tele volt a megrágott étellel és tejjel, amik beszéd közben enyhén ívelten repkedtek a nyílásból. A menekülőre vetemedő kukoricapehely-darabkákra apja szemforgatással válaszolt.

– Legyen. Mint említettem tinédzser, ha úgy nézzük fiatalember vagy. Nem sokáig húzhatod nyilvános kapcsolat nélkül. Ez gyakorlatilag az egyetlen módja annak, hogy megelőzd a buta pletykákat – folytatta a beszélgetést ott, ahol gondolatai szerint tartott, meg sem hallva a fiú válaszát. Határozottan terelte a gondolatait abba az irányba, amit már jó előre eltervezett. Gyakorlatilag csak közölte az előtte ülővel a jövőbeni terveket, nem beszélgetett vele.

– Hogy mit? Azt hiszed, hogy az emberek majd buzinak gondolnak csak mert nem tapadt a kezembe egy csajnak a keze?

–  Tudod, hogy nincs semmi bajom a meleg közösséggel, csak azt mondom, hogy a pletykák bármikor szárnyra kelhetnek.

– Ja persze – szörnyülködött a szőke idol.

– Tudod nagyon jó tenne az üzletnek, ha egy csinos lánnyal randizgatnál. Még csak híresnek sem kell lennie, vagy ilyesmi. Elég valaki olyan, akin a bulvársajtó egy napig elcsámcsog – sürgette kicsit sem diszkréten a randevú gondolatát az idősebb Agreste.

Adrien egy pillanatra elhallgatott és szórakozottan körözött a kanalával a tányérban lubickoló kis mályvacukor darabkák körül. Fáradtan adta meg magát az atyai kérésnek, s fölnézett a várakozóan figyelő férfi felé.

– Meglátom mit tehetek – motyogta végül.

– Ha a hét végéig nem állsz elő valakivel, akkor én fogok összehozni neked egy találkozót. Sokkal gyakoribb, hogy a celebek csak a nyilvánosság miatt vállalnak egy kapcsolatot, mint azt gondolnád – tette hozzá a témát lezárón. Adrien bólintott, s közben úgy érezte összeszorul a mellkasa.

– Oké! – nyugtázta összeráncolt homlokkal, s egy újabb adag színes ételt lapátolt a szájába.

– Reggelizz tovább, még találkozunk – mondta Gabriel, mielőtt magára hagyta őt a hatalmas étkezőben.

Miután meggyőződött róla, hogy apja ténylegesen elhagyta a helyiséget, Adrien hátradőlt a székén és a levegőbe boxolt. Mindenképp el kell érnie, hogy Katica randizzon Macskával és felfedjék egymásnak a kilétüket, vagy legalább találnia kell az osztályban valakit, aki belemegy egy hamis kapcsolat fenntartásába anélkül, hogy elájulna a ténytől, hogy egy híres modellel „jár".

Mindenképpen az első gondolatát szerette volna megvalósítani, de rá kellett ébrednie, hogy a második opció a reálisabb. Ha tudná ki az ő Bogárkája, nyilván már megkérdezte volna tőle. Valamiért úgy érezte, hogy ha tudná is kit rejt a maszkja, akkor sem szívesen menne bele egy látens kapcsolatba. Ráadásul nagyon is úgy állna a dolog, mintha azért kérné tőle ezt a szívességet, hogy aztán nyugodtan rányomulhasson, a partnerségnél határozottan többre vágyva. Katicával kezdeni egyenlő volna egy katasztrófával, szóval inkább hagyta a fenébe ezen gondolatait. Ez Adrien problémája, nem a piros ruhás hősnőé.

A szőke telefonja felzizzent a zsebe mélyén. Kihúzta, s egy üzenet fogadta a barátjától. Nino arról érdeklődött, hogy indult a reggele. Gyorsan bepötyögte neki, hogy „szarul", s visszacsúsztatta a készüléket a zsebébe és elhagyta a helyiséget.

Nathalie már várta őt, hogy a kezébe nyomja a táskáját, és az autó felé terelje őt. Egész úton némán ült, udvariasan mosolyogva a sofőrre, amikor az iskola előtt kiszállt a járműből és összefutott Ninoval.

– Csá Tesó! Mi a szitu? Szóval szar volt a reggeled? – üdvözölte őt a barátja a megszokott kézfogással. Adrien felsóhajtott és a haját gondterhelten fésülte hátra az ujjaival. Ma kifejezetten szénakazalnak érezte a boglyát a feje tetején.

– Apám miatt. Egész reggel azon volt, hogy meggyőzzön, hogy az üzleti ügyeinek megfelelően éljem az életem – morogta szándékosan kihagyva a lényegesebb részeket a reggeli beszélgetésből.

– Ó haver, ez nagyon nem tuti. Mit akart tőled az öreged? – érdeklődte.

– Azt akarja, hogy szerezzek be egy barátnőt a nyilvánosság kedvéért.

Adrien körbenézett és gyorsan elmotyogta, a közlendőjét, hogy avatatlan fülek ne értesülhessenek róla. Ciki lett volna, ha valaki meghallja és azt gondolja neki csak ál kapcsolatra futja.

– Barátnő? Hát ez érdekes kérés a faterodtól.

– Az. Egy hetet adott, hogy előálljak vele, mielőtt ő választ egyet – tette hozzá újfent oly halkan, hogy csak a célszemély értesülhessen róla.

– Egyet se félj, tesó. Te Adrien Agreste vagy! Minden csaj odáig van érted, szóval csak válassz egyet és gond letudva. – biztosította a küldetés kimeneteléről, kezeivel kitartóan gesztikulálva, majd a végén széttárva.

– De én nem akarok senkivel járni. Így is fullos a napirendem, ha elvállalok egy lányt is a sok tennivalóm mellett, az végképp betesz nekem – magyarázta elkeseredése okát.

– Igazat kell adjak neked, ám elfelejted, hogy mi is az előnye annak, ha barátnőd van.

– Mi?

– A csajok szuper cukik, ugyebár tesó? Ha vele vagy ez a cukiság mindig ott lenne neked. A lányok puhák, szépek és mindig jó illatuk van. Olyan mintha mindig egy beszélő sétáló virág lenne melletted – összegezte az álláspontját a fiatal dj.

– Az attól függ miféle lány – suttogta, miközben beléptek az osztályterembe, és leültek a helyükre. Utóbbi mondatával természetesen Chloera utalt, aki minden alkalommal úgy szaglott, mintha egy egész üveg parfüm ömlött volna a nyakába. A bőre pedig száraz volt a sok púdertől, amit állandóan használt. A ruhái állandóan viszketős érzést keltettek másokban, ráadásul a haja mindenhol ott volt.

– Igaz, de mint mondtam ez a te választásod volna. Szívesen ajánlanék valakit a figyelmedbe, de őszintén szólva én szeretnék bevágódni nála – fejezte be a gondolatait kissé önelégülten, miután jól megnyomta a "TE" szót a közlendőjében.

Adrien érdektelenül vonta fel az egyik szemöldökét.

– Oké – egyezett bele. Nino mosolya lehervadt.

– Mi? Meg sem kérdezed, hogy ki az?

– Te mondtad, hogy magad szeretnéd meghódítani, szóval tiszteletben tartom az akaratodat – mondta Adrien.

– Tesó. Te túl jó fej vagy. Komolyan meg kéne kérdezned ki az – sürgette.

– Figyu, én biztos vagyok benne, hogy Alya is odavan érted, de engem nem ér... -

– Alya? Sose mondtam, hogy róla van szó. Nem, nem tesó, én egy igazi angyalról beszéltem – szakította félbe Adrient, aki még mindig felvont szemöldökkel hallgatta az áradozást.

– O- oké

– Oké oké, ha ennyire zsémbelődsz, elmondom neked.

– De én nem is...

– Lényegtelen, mert ez a csaj a legcukibb. Ismered is és nagyon meglepődnék, ha fogalmad sem volna róla kiről áradozok itt neked.

Adrien kezdte elveszteni a fonalat a nagy magasztalás közepette. Valójában egyáltalán nem nézett senkire opcionális partnerként, mert már teljesen odáig és vissza volt Katicabogárért.

– Um...

– Ugyan már, tesó! Ő a legcukibb csaj az egész osztályban! Meggyőződésem, hogy még Chloe és képes volna beleesni!

– Tudom ki az! – kiáltott öl izgatottan Adrien. Nino fölvonta a szemöldökét. – Nem, nem tudom ki az – vallotta be szégyenlősen.

– Persze,hogy nem. A fejed 90%-a csak hajból áll! – paskolta meg a szőke boglyát a padtársa.

– Tudom, tudom. Csak levegő van a fejemben, és a vákum tartja össze, csak bökd már ki, ki az – morogta az inzultált, aki lassan kezdett kifogyni a türelemből. (és egyéb emberi érzelmekből).

– Sansztalan haver. Most már muszáj lesz kitalálnod.

– Ez nagyon nem vicces.

– Engem szórakoztat. Ha szeretnéd, adok néhány nyomot – bökdöste meg Adrien vállát szórakozottan a srác.

– Folytasd!

– Oké, szóval már tudod róla, hogy űbercuki, ugye?

Adrien bólintott.

– Tudtad, hogy nagyon aranyos is?

– Nem, és ezzel a ténnyel nem vittél közelebb a megoldáshoz – közölte.

– Oké, oké, oké! Akkor mondok valami nyilvánvalóbbat. Sötét haja van!– tájékoztatta a szőkét nagy bölcsen, majd hátradőlt és keresztbe ölelte a kezeivel a saját mellkasát. Adrien összezavarodva pislogott vissza a rejtvény feladójára.

– Julekáról beszélsz? – kérdezte meglepetten.

– Mi? Dehogyis tesó. Úgy véled Juleka cuki?

– Eh. Olyasmi. Mellesleg úgy hallottam, hogy ő meg Rose... nos, tudod – válaszolta bizonytalan hangon, s barátja egyből tudta hogy mi a fáma.

– Ott a pont. Újabb tippet adok, kék szeme van.

– Nem randizok Chloéval – háborodott föl halkan Adrien.

– Ahh. Chloénak unalmas kék szeme van, de ennek a lánynak... – itt elmélázott egy pillanatra. – Neki van a leggyönyörűbb kék szeme, amit valaha is láttam. Olyan mint... Vááo. Amikor rám néz azokkal a szemekkel, esküszöm a mennyországba repítenek – sóhajtozott álmodozóan Nino.

– Állati jól hangzik.

– Jól? Ó nem Adrien. Esküszöm ha odafigyelnél erre a lányra, akkor tudnád miről beszélek.

Nino beszéd közben indiszkréten közelebb hajolt a beszélgetőpartneréhez, aki viszont igyekezett tartani a távolságot és próbált feltűnés nélkül félrehajolni előle. Még a végén azt hiszik, hogy a pusmogásnak valami köze van holmi ferde hajlamokhoz. A legmélyebb zavarába zuhanva próbált visszavonulót fújni a piedesztálra emelt lány árnyékából.

– Öm. Figyelj Nino. Ha ennyire szereted én nem akarom...

– Én a kerek arcáról beszélek, a rózsaszín orcáiról, és a mosolyról, amitől eldurran az agyad, haver. Azok a szemek...Esküszöm, hogy földöntúliak...

– NINO!

– Biztos vagyok benne, hogy egy napon megérted miről vartyogok neked. Lehet nem most, de egy napon... egy nap majd...

– Oké, oké. Igazad van, de...

– Még azt is tudom, hogy fogsz rájönni. Te csak beszélgetsz vele, mint általában. Ő rád mosolyog, és egy másodperc alatt átcikázik rajtad, hogy mennyire lenyűgöző a csaj – jövendölte álmodozva a padtárs.

– Te tudod. Majd szavadon foglak! – Gondolta Adrien és megveregette az elszállt barátja vállát.

– Ha ez megtörténik feltétlen velem tudasd elsőnek.

– Oké!

– Ígéred?

– Megígérem

---

Íme az első fejezet.

Tehát Nino itt még nem jött össze Alyával, hanem még Marinette függő.

Így , hogy átrágtam magam rajta úgy érzem egy kicsit lapos lett a bevezetés és túl sok a párbeszéd. Kicsit siettem vele, mert bár ment egész nap a családi program, úgy gondolom javítgatni fogok rajta egy kicsit, így kicsit felrázva az ellapult részeket.

Feltétlen adjatok neki még egy sanszot és próbálkozzunk meg a második fejezettel, hogy mi is sül ki belőle. Ha ez után sem tetszik, üsse kavics hagyjuk a fenébe.
Nem fogok itt szpojler petárdákat ropogtatni, hogy mennyi humoros - kínos - akár perverz szitut lehet kihozni abból ha két fiatalt a kényszer összezár. 

folyt köv. :3