A.

Úgy győzzük le őket, ahogy Marinette mondta: egymás ellen fordítjuk a tüzet és a jeget. A két lány pont telibe találja egymást és az akumát tartalmazó tárgyukat szinte azonnal tönkre is tették. Marinette gyorsan odaugrik, és a jojójával kiűzi belőlük a gonoszt.

Már csak három maradt. És most minden erőnket beleadva küzdünk. Sietünk. Meg kell beszélnem egy csomó mindent Marinette-el és a torkom már ég a ki nem mondott szavaktól. Kettővel könnyedén elbánunk. Ám az utolsó megnehezíti a dolgunkat. Egy férfi az, hatalmas testi erővel rendelkezik és a kezein bokszkesztyűket visel. Minduntalan felénk csapdos és jó néhány pofont lekent már nekünk. Ismét hátratántorodom, amikor eltalál. Egy pár másodpercig csillagokat látok magam előtt, majd meghallom Marinette kiáltását. Megrázom a fejem, hogy kitisztuljon és rohanok segíteni. A lány a földön ül, ő is a fejére szorított kézzel mered az ellenségre.

Elé ugrok, amikor az ismét le akarna csapni rá és a botomat pörgetve hárítom az ütéseit. Ez alatt Marinette talpra kecmereg.

- Az akuma a bokszkesztyűjében van! De egyszerűen szinte képtelenség hozzáférni!

- Használjuk fel az erőnket – biccentek felé, mire komoran bólint és elkiáltja magát:

- Szerencse talizmán!

Aztán a kezébe esik egy... napszemüveg.

- Ezzel meg mihez kezdjek? – hunyorog a lány értetlenül.

- Hát találd ki gyorsan – vonom meg a vállam. – Én addig feltartóztatom!

Felemelem a jobb kezem és felkiáltok:

- Macskajaj!

Máris érzem azt az ismerős bizsergést a tenyeremen és a fekete szikrák csak úgy pattognak az ujjaim között, várva, hogy valamit végre pusztíthassanak. Megadom nekik az örömöt. Elindulok a férfi felé, majd amikor hozzám érne, lebukok és a lába között átcsúszom. A tenyeremet végig a földön csúsztatom magam után, melynek következtében a talaj beomlik alatta és derékig betemeti. Mint aki jól végezte dolgát, leporolom a kezem.

Közben Marinette próbál a közelébe férkőzni, hogy megkaparintsa a kesztyűt, de ez nem megy olyan könnyen, mert mindig a lány felé csapkod a nagy kezeivel. Hirtelen a napszemüveget a férfi szemére illeszti, mire az egy pillanatra teljesen megzavarodik, de ennyi pont elég Marinette-nek. Mindkét kesztyűt lekapja a kezéről, az egyiket odadobja nekem, a másikat pedig a saját térdén töri ketté. Nem abban van az akuma, így én is szétszaggatom azt, amelyik nálam van és figyelem, amint kiszáll belőle a lila pillangó, amit Marinette azonnal el is kap.

Aztán csak állunk az udvaron és nézzük a romokat. A hirtelen beállt csend szinte sérti a fülemet. Most nem érzek diadalt, ahogy mindig, amikor sikeresen legyőzünk egy akumatizált embert. Az eddig adrenalinnal elnyomott fáradtság most teljes súlyával szakad rám és semmi másra nem vágyok, mint, hogy aludjak.

Marinette-re pillantok. Ő is alig áll a lábán. A fülbevalója csippan egyet és szinte rögtön utána az én gyűrűm is. Odamegyek hozzá és átkarolom.

- Vége van – súgja nekem és hozzám bújik. Érzem, hogy valami melegség kúszik fel a szívembe és ott marad, kényelmesen befészkelve magát. Az már az ő helye, senki más el nem foglalhatja.

- Mit szólnál hozzá, ha aludnánk egyet, mielőtt ismét nyilvánosság elé állnánk? – kérdezem.

- Kitűnő ötlet.

Kábán sétálunk a ház felé és nekem közben szöget üt a fejemben valami. Hol van apám? Eddig a nagy káoszban fel sem tűnt, hogy nincs sehol.

A lépcsőn felérve a szobám felé vesszük az irányt és, amint beérünk, úgy ahogy vagyok, az ágyamba zuhanok. Lehunyom a szemem, de egy pillanat múlva kinyitom és Marinette-re nézek, aki kissé szerencsétlenül toporog az ágyam mellett. Amikor megértem, miért van zavarban, rámosolygok. Megpaskolom magam mellett a matracot.

- Gyere nyugodtan.

Újra lehunyom a szemem és érzem, amint a matrac besüpped a súlya alatt, amint óvatosan mellém kúszik. Minden előrejelzés nélkül nyúlok érte és a mellkasomra húzom. Hallom, amint levegő után kap és egy valamiért mosolyt csal az arcomra. Magamhoz ölelem és a másik kezemmel magunkra szenvedem a takarót. Érzem, hogy a feszültségtől merev teste most ellazul a karjaim között és a légzése egyenletessé válik. Az én szemem is lecsukódik és még mielőtt mély álomtalan álomba merülnék, meghallom a talizmánunk utolsó csipogását. Egy perccel később pedig már csak két kamasz fekszik az ágyban, egymás karjai között.

Marinette és Adrien.

M.

Amikor kinyitom a szemem, hirtelen azt sem tudom, hol vagyok. A szemem ide-oda jár az elsőre ismeretlennek tűnő szobában. Aztán egy kart érzek a derekamon és magam mellé pillantva összerándulok. Adrien ölel magához, de még alszik. Nagyot sóhajtok. Minden eszembe jut. Nem tudom hova tenni az érzelmeimet.

Óvatosan, úgy, hogy föl ne ébresszem, kibújok a karja alól és az ablakhoz botladozom. Kinézve döbbenten állapítom meg, hogy már lassan estefelé jár, vagyis az egész délutánt átaludtuk. Tenyeremet a hideg felületnek nyomom és nézem, amint a leheletem páranyomot hagy az üvegen.

- Marinette? – hallok meg egy rekedt hangot. Hátra fordulok.

- Minden rendben? – kérdezi Adrien és kipislogja az álmot a szeméből.

Némán bólintok és odamegyek hozzá. Miközben felül, egy fekete kis lény reppen oda hozzá.

- Oh, Marinette... ő itt Plagg. A kwamim – mutat a kis lényre. Plagg egy pillanatra felém fordul.

- Van sajtod?

Döbbenten rázom a fejem. Adrien felsóhajt, és a táskájából elővesz egy maréknyi camambert. Plagg azonnal otthagy engem és a kajára veti magát. Megérzem Tikkit a vállamnál és én is bemutatom őt Adriennek, majd neki is szerzünk egy kis ételt, hogy visszanyerje az erejét.

A konyhában nekitámaszkodom a pultnak és töprengve iszom a narancslevet, amit Adrien adott. Figyelem a fiút, amint ő is kitölt magának egy pohárnyit és, amikor szembe fordul velem, zavartan lesütöm a szemem.

- Mit gondolsz... erről... az egészről? – kérdezem, még mindig nem nézve rá.

Hirtelen ott áll előttem és egyik kezével könnyedén maga felé fordítja a fejem, hogy ránézzek.

- Azt, hogy csodálatos dolog történt velem és nincs nálam boldogabb ember a világon.

Csodálkozva nézek rá.

- De te Katicabogarat szereted!

Hunyorog.

- Te pedig Adrien Agreste-ét, nem?

Halványan elmosolyodom.

- Igen, de...

Mutató ujját az ajkamra teszi, ezzel elhallgattat.

- Kérlek, Marinette. Azért nem közeledtem feléd a suliban, mert... hát tudom, hogy ez hülyén fog hangzani, de nem tartottam fairnek Katicával szemben. Mert még élt bennem a remény, hogy esetleg ő is érez irántam valamit. És amikor megláttam, hogy te vagy Katica, végtelenül boldog voltam. Ne haragudj, hogy ezt mondom, de azt észre vettem, hogy te teljesen belém vagy zúgva.

Apró nevetés hagyja el a száját, én pedig csak állok ott döbbenten és olyan vörösen, mint egy paradicsom. Folytja:

- Nem akartam összetörni a szíved, ezért úgy tartottam jónak, ha inkább nem is közeledek feléd. És közben meg fogalmam sem volt róla, hogy a lány, akit nap, mint nap elutasítottam, végig Katica volt. Végig te voltál.

Egy darabig csend uralkodik, aztán megköszörülöm a torkom.

- Izé... velem is ez volt a helyzet. Úgy éreztem, hogyha engedek neked, vagyis Fekete Macskának, akkor „megcsalom" Adrient, vagyis téged! Jesszusom, már belekavarodok! Ez nagyon bonyolult...

Adrien a vállamra teszi a kezét és ezzel leállítja a hadarásomat.

- Ne aggódj. Én értem – és megcsókol. Úgy, mint Adrien Marinette-et. Nem, mint Fekete Macska Katicabogarat.

Lehunyom a szemem és elengedem magam, elmerülök az érzésben.

- Szeretlek – suttogja, amikor elválnak az ajkaink.

- Szeretlek – ismétlem, és szorosan magamhoz ölelem. Úristen, sose gondoltam volna, hogy eljön ez a nap!

- Ideje visszamenni a városba. Megnyugtatni az embereket, hogy minden rendben, itt vagyunk – mondja, én pedig bólintok. Ugyanabban a pillanatban kiáltjuk el magunkat.

- Tikki, változtass át!

- Plagg, változtass át!

Mindkettőnket körülölel az energia és érzem, amint a ruhámat felváltja Katica szerelésem és megjelenik a jojóm az oldalamon. Amikor Adrienre nézek, már Macska áll előttem.

- Hú, ez így nagyon furcsa! – nézek végig rajta tetőtől talpig. Látom, amint az álarc alatt felvonja a szemöldökét.

- Épp csak egy kicsit. Amennyire kell – huncutul elmosolyodik és én is vele nevetek.

- Jól áll neked Fekete Macska – kacsintok rá, mire széles vigyor a válasza.

- Te is gyönyörű vagy.

Hali emberkék! :) Nagyon szégyellem magam, amiért ilyen későn hozom ezt a részt, de egyszerűen nem jutottam el odáig, hogy írjak! :( Na, de most itt van, remélem tetszik és jó nyári szünetet kívánok nektek! :) <3